Kevesebb duma, több zene - Emil.RuleZ! és Bonobo a Volton

Több mint öt év kihagyás után, egyszeri koncertet adott a Volt Fesztiválon az Emil.RuleZ! Bonobo pedig új lemezét turnéztatja zenekarral, de ők jönnek vissza nemsokára.

Az Emil.RuleZ!-t utoljára még 2006. augusztusában láttam koncertezni egy sokat szövegelő és jópofizó Hajós Andrással az élen. Az azóta eltelt hét esztendőben ők sem voltak túl aktívak. Tavaly azonban végre kiadták új lemezüket, így nem csak az Ebola Cola történt Hajós és Hegyi György zenekarának háza táján. Előtte meg ugye ott volt a Zazie az ágyban, amely nem véletlenül szerepel a 303 magyar lemez... című könyvben, és a Zanga!Zanga is. Ezt az albumot még meg is vásároltam gimnazista koromban. Egy szó, mint száz: sok volt ez az öt év fellépés nélkül, és ez érződött is. Valami hasonló volt tapasztalható, mint amit a Lamb budapesti koncertje után írtunk, hogy a zenekar és a rajongók nagyon szeretik egymást.

Hajós András, az Emil.Rulez! frontembere a Volt Fesztiválon Forrás: MTI/Nyikos Péter

"Kevesebb duma, több zene" - ilyen egyszerűen rég kedveltem meg frontembert, mint Hajóst a nyitó mondata után. Szerencsére nem akarta elrabolni a show-t, bár a mozgásában ott rejtőzött egy magyar Jimmy Fallon. Nem volt mellébeszélés, a főszerepet a zene játszotta, ha pedig mégis inkább szóban fejezték ki magukat, akkor az egy percig sem volt erőltetett. Az érződött mindenkin, hogy jó újra a színpadon látni az Emil.RuleZ!-t, amelynek a tagjaként is kellemes megélni ezt a fellépést. Színesek voltak, izgalmasak, ötletekkel telik, és ha kellett volna, akkor a zenekart a vállán viszi a közönség a nagyszínpadig, és takarítják el onnan a manchesteri Hurtsöt. Aki pedig eddig nem lett volna biztos benne, hogy melyik a zenekar "a közönség szereti, de mi utáljuk" dala, az végképp elkönyvelhette: a Hello.Tourist! az.

Winklerék tehát visszatértek, a hajó ismét a felszínen úszik. Az M323 is szebb, mint új korában, és ugyan már: ki hiszi el, hogy csak egy hobbizenekarról van szó? Mindössze azért B+, hogy a következő nehogy csalódás legyen.

Bonobo és zenekara szeptemberben ugyanebben a felállásban ((szaxofon, fuvola, dob, zongora stb.) jönnek a Millenárisra, így adta magát a kérdés, hogy nem járnak-e úgy, mint 2009-ben az Editors, akik a Szigeten egy tökéletesen alkalmatlan időpontban játszottak, majd egy hónapra rá, már nekik megfelelő körülmények között adhatták az év egyik legjobb koncertjét. Adott volt tehát ez a félelem, valamint az, hogy bár kedvelem a hangulatokat, amelyekkel Bonobo dolgozik a dalaiban, de csak egy biztonsági játékosnak tartottam, aki ugyan jó abban, amit és ahogy csinál, a trendeket is jól használja ki, ennél többre azonban nem képes. Ezért is hallgattam szívesebben a Boiler Room-os dj-szettjét, mint bármelyik albumát.

A fotó nem a Volt Fesztiválon adott Bonobo-koncerten készült Forrás: flickr.com/marjoleinvdkolk - Marjolein van der Kolk

Rögtön a North Borders slágerével, a Cirrusszal kezdtek, és a fellépés felét is az új lemez dalai tették ki, de előkerült például a Kong (a Black Sands egyik legerősebb darabja) és a Ketto is. A First Firest kifejezetten érdekes volt női énekkel hallgatni, de akár még a felvételek során is megléphették volna ezt a cserét, Szjerdene hangja ugyanis Grey Reverendéhez képest letisztultabb hangulatot kölcsönöz a dalnak.

Elég lett volna, ha adnak egy jó, még ébren tartó koncertet, és kiegyezünk egy B-ben, de a downtempótól kezdve a szaxofonos zajzenén át olyan széles palettát mutatott meg a hibátlanul dolgozó zenekar, amellyel az eddigi öt lemez során nem találkozhattunk. A koncert után kifelé haladva nehéz lett volna olyan embert találni, aki nem a "szuper jó" vagy hasonló jelzővel írta volna le a másfél órás fellépést. A