Az elveszett űrhajósok zenéje

A posztrock valamiért nagyon betalált Magyarországon, számos zenekar működik a műfajban, és a Képzelt Város ott van az élvonalban, mi több: nemzetközi szinten is.

Az Anatolij című új lemez, amelyet október 30-ig lehet ingyen letölteni a Képzelt Város honlapjáról (a Bandcampen pedig végighallgatható, fizetni is lehet érte rajongóknak) Anatolij és Ludmilla Tokovról szól. Mint a lemezt bemutató Recorderen részletesen olvasható, a legenda szerint az orosz házaspárt 1961 elején lőtték ki az űrbe, de soha nem tértek vissza. Ebből lehetne valami durva zenét is csinálni, de az Anatolij csak az elején keménykedik; inkább erőlködés nélkül "elszállós" - űr, ugyebár - és szomorú, talán mondhatjuk, hogy reménytelen, de beletörődő.

A Képzelt Város alapvetően a posztrockon belül marad, ismerősek lehetnek a számszerkezetek, hangzások és hangulatok. Viszont a klasszikus ízeket hozó (amúgy a posztrockban gyakran használt) cselló mellett ott színez a szintetizátor is; az új énekes, a korábban a marionette ID-ben ismertté vált Kovács Ákos elnyújtott témái is segítenek arcot adni a zenének, és ha nem is teljesen, de azért részben dalszerűvé tenni a számokat. Aki alapvetően idegenkedik a posztrocktól, nem most fogja megszeretni; aki viszont legalábbis nyitott rá, az találhat izgalmakat, szép dallamokat és erős gitárokat (főleg az említett nyitó számban), jó kis hangszeres együttjátékokat és ritmikai megoldásokat.