A ribancos és a szűzies én

Nem Miley Cyrus találta fel, hogy a szexualitással adja el a zenéit: a popénekesnők a jóval prűdebb nyolcvanas években is megtalálták a módját, hogyan csempésszenek némi erotikát a videoklipjeikbe. Van, amelyik ma már megmosolyogtatónak tűnik, viszont van olyan is, ami rávilágít, hogy nincs új a nap alatt.

Nincs jelenleg forróbb téma a popzenében Miley Cyrus és Rihanna seggrázós videóinál. Hetek óta viták tárgya, hogy el kell-e ítélni őket azért, mert pornográfiával promózzák a dalaikat, vagy sem. Megszólalt az ügyben Sinead O'Connor és Annie Lennox, és mindketten elítélték a meztelenkedő Cyrust, amiért hagyja, hogy prostituáltat csináljon belőle a zeneipar, ráadásul nincs is tekintettel kiskorú rajongótáborára. Rajtuk kívül is számos énekesnő hallatta a hangját a témában, Sia Furlertől kezdve Shirley Mansonon át Amanda Palmerig, és a felületes szemlélőnek akár úgy is tűnhet, mintha a popénekesnők csak most, 2013-ban fedezték volna föl a szexualitást mint promóciós csodafegyvert.

Pedig Miley Cyrus és Rihanna szégyentelenül szoftpornós performanszai természetesen nem a semmiből jöttek, utóbbi például már évek óta egyre sikamlósabb videókkal feszegeti a tűréshatárt, és a nemzetközi popsajtóban már jó ideje téma a nők szexuális tárgyként való megjelenése. Amióta már semmi szerepük nincs a zenetévéknek, és emiatt a cenzúrára sem kell ügyelni, az összes sztárénekesnő egyre messzebb merészkedik, Lady Gagától Nicki Minajon át Beyoncéig, és már ember legyen a talpán, aki megmondja, hol húzódik a határ a szexualitással népszerűsített dalok, illetve a sima ribanckodáshoz mellékesen hozzácsapott popszámok között.

A YouTube mindenhatóvá válása előtti legnagyobb lépés egyértelműen a popénekesnők új generációjának megjelenése volt a kilencvenes évek végén: Britney Spears és Christina Aguilera addig nem látott módon tolták az előtérbe a szexualitást. Emlékezzünk csak az I'm a Slave 4 U vagy a Dirrty klipjeire, egyik sem áll olyan nagyon messze a Wrecking Balltól. Sőt, ha jobban megnézzük, már a videoklipkorszak hajnalán sem mentek a szomszédba az énekesnők egy kis plusz promócióért, noha nekik még sokkal nehezebb dolguk volt. Más kérdés, hogy az internet előtti korban a pornófilmek jóval nehezebben voltak hozzáférhetőek, úgyhogy a videoklipeknek sokkal komolyabb szexuális hatásuk volt, mint manapság. És voltak, akik erre rá is játszottak.

Olivia Newton-John: Physical (1981)

A nyolcvanas évek és korunk popénekesnői között az egyik legfontosabb különbség, hogy akkor még többnyire nem az alig húszéves lányok nyúltak a témához. Olivia Newton-John például már jócskán elmúlt harminc, amikor megjelent a Physical című albuma, melyben több dal is nyíltan a szexualitással foglalkozott, az ausztrál énekesnő pedig már a lemezborítón is épp orgazmust él át (hivatalosan persze csak kimerült a sportolástól). A legnagyobb sláger, a Physical klipje egyrészt humorosságával ellensúlyozni hivatott a szöveg szexuális töltését, másrészt viszont még így is van pár, a tudatalattira ható, trükkös snitt, ami Miley Cyrushoz képest persze sehol sincs, de az ingerszegény nyolcvanas években amerikai tinédzserek millióinak elég volt pár kép a lenge fitneszruhában ugráló, vagy éppen felöltözve zuhanyzó Oliviáról ahhoz, hogy felcsigázza a fantáziájukat.

Jól jellemzi az akkori viszonyokat egyébként az is, hogy a záró slusszpoént (a meleg pasikról) az MTV annak idején általában levágta. Mindenesetre a Physical Olivia Newton-John legsikeresebb szólólemeze lett, a dal pedig a legnépszerűbb amerikai slágere, és természetesen listavezető is.

Pat Benatar: Love Is a Battlefield (1983)

A ránézésre törékeny, és fiúsan rövid hajú Pat Benatar a nyolcvanas évek elején vagány rockercsajként lett sztár, ám harmincéves korában egy kifejezetten popos számmal aratta legnagyobb sikerét. A Love Is a Battlefield sikeréhez nagyban hozzájárult a videoklip is, amelyben Benatar nemcsak, hogy kamaszlányt játszott, de aztán prostituáltnak (egész pontosan bértáncosnak) szegődik el, és a vezetésével a lányok fellázadnak a strici ellen. Ezt egyrészt a szexista zeneipar elleni lázadásként is lehetett értelmezni, másrészt a videókban akkor még tabunak számító prostituált téma már önmagában is izgalmas volt.

Érdekesség, hogy Benatar az egyik első énekesnőként vállalt be ilyen tánckoreográfiás klipet, és bár nem volt az a táncolós típus, becsületesen megtanulta a koreográfiát. Ez volt továbbá az első videoklip, amelyben filmszerű párbeszéd hangzott el, és amely a dal szövegétől függetlenített, rendes sztorit mutatott be. Pat Benatart a Love Is a Battlefield a korszak igazi szexszimbólummá avatta, ekkor ért sikerei csúcsára, ám aztán terhes lett, és utána csak zenészként már kevésbé volt érdekes a tömegeknek.

Agnetha Fältskog: Can't Shake Loose (1983)

Az egykori ABBA-énekesnő szólókarrierjének leghíresebb videoklipje remek példa arra, hogyan képzeltek el harminc évvel ezelőtt egy frivol klipet. Az együttes legnépszerűbb tagja, a hideg szőke szexbombaként elkönyvelt Agnetha az ABBA feloszlása utáni első szólólemeze idején még igazi sztár szólóban is, noha ő maga mindvégig kényelmetlenül érezte magát ebben a szerepben, és soha nem volt különösebben exhibicionista típus.

A Can't Shake Loose klipjében is igen keveset mutat meg magából, viszont azt pont olyan cseles módon, hogy utána mindenki azt találgathatta, pontosan mi is történik az énekesnő ágyában. A klip vége felé ugyanis az akkor 33 éves Fältskog orgazmus-közeli állapotban vonaglik az ágyában, és a videó azt sejtteti, hogy a takaró alatt teljesen meztelen. Ez 1983-ban ez már önmagában is merésznek számított, de a földkerekség legszexisebbnek tartott nőjétől pedig egyenesen szenzációszámba mehetett.

Laura Branigan: Self Control (1984)

Laura Branigan először egy olasz sláger, a Gloria feldolgozásával lett népszerű hazájában, Amerikában, majd később világszerte is, de az igazi sikere a Self Control volt. Ehhez a szintén olasz előadótól feldolgozott italodiszkó-slágerhez aztán olyan frivol videoklip társult, hogy az MTV csak azután merte játszani, hogy kivágatott belőle pár rizikósnak ítélt jelenetet. A francia kapcsolatot és Az ördögűzőt is jegyző William Friedkin az egyik első befutott filmrendezőként foglalkozott videoklippel, amely valóban új terepre merészkedve egy csoportos orgiát mesél el.

Az énekesnőt ugyanis a hálószobájában lepi meg pár álarcos férfi, és a klip nem is nagyon leplezi, hogy az egyikük a magáévá teszi Branigant, akinek amúgy nincs problémája a dologgal. Bár magából Laura Braniganből nem sok látszott, a nyilvánvaló szexuális utalásokkal telezsúfolt klip a korában forradalminak számított, és nem mellesleg a Self Controlból akkora világsláger lett, amilyet ezután, a húsz évvel későbbi haláláig Branigan megközelíteni sem tudott.

Madonna: Like a Virgin (1984)

Az addig pehelysúlyú bakfisként elkönyvelt Madonna a Like a Virgin című lemezével lépett szintet, illetve vált az évtized legnagyobb sztárénekesnőjévé, és ebben a folyamatban a különféle szexuális tabukkal való játék is óriási szerepet játszott. A Like a Virginnek már a szövege is túlment a határokon azzal, hogy beemelte a popzenei kánonba a házasság előtti szexet, noha a szöveg maga elég kétértelmű volt ahhoz, hogy mindenki úgy érthesse, ahogy akarja.

A Mary Lambert által rendezett klip már-már szájbarágósan kétértelmű volt a maga nem is annyira rejtett szexuális szimbólumrendszerével (az oroszlántól Velencéig), melyről komoly tanulmányok is születtek. A klipben megjelenik Madonna ribancos és a szűzies énje is, de a gondolán vonagló énekesnő ma már nehezen érthető, hány amerikai diáklány számára tűnhetett felszabadító hatásúnak. Madonna azóta csinált sokkal provokatívabb és erotikusabb videókat (elég a leplezetlenül pornográf Justify My Love-ra gondolni), de ezzel a mai szemmel ártatlannak tűnő klippel rombolta le a legtöbb falat.

Samantha Fox: Touch Me (1986)

A húszéves Samantha Fox már Anglia-szerte ismert modellnek számított, akinek kacér fotói tizenévesen állandó vendégnek számítottak a brit bulvárlapokban. Énekesnői karrierje nem is állt másból, mint Fox szexuális vonzerejének folyamatos sulykolásából: első és legnagyobb slágere, a Touch Me szövege is nyilvánvaló felajánlkozás, a dal csúcspontja pedig az orgazmikus nyögések közepette jön el. Maga a klip egyébként ehhez képest egész visszafogottnak tűnik: az őrjöngő tömeg előtt éneklő Samantha Fox véletlenül sem szabadulna meg a farmerdzsekijétől, de azért a már említett nyögés és a szexisnek szánt mozgás tesz róla, hogy senki se értse félre a klipet, melyben mellesleg több száz felajzott férfi előtt énekli, hogy érintsék meg.

Fox repülőrajtot vett karrierje azonban innentől már csak lefelé vezetett, miután hamar kiderült, hogy önmagában a nagy mell és a bájos arc nem elég az igazi sztársághoz. A világ közvéleményét viszont alaposan meglepte, amikor hosszú évekkel később bejelentette, hogy egy nővel él együtt.

Kim Wilde: Say You Really Want Me (1987)

A korszak egyik legnagyobb szexszimbóluma magától sokáig csak mérsékelten játszott rá a szexis image-ére, a Say You Really Want Me klipjével viszont beszállt a ringbe, és nem is kellett szégyenkeznie. A videó még némi botrányt is kavart, miután Amerikában kitiltották a gyerekeknek szóló műsorokból, noha Kim Wilde kiadója azzal védekezett, hogy a videót az énekesnő kisgyerekkorú testvérei jóváhagyták, és nagyon tetszett nekik.

Később a brit tévék is inkább a koncertverziót adták le, noha mai szemmel a videoklip sem olyan botrányosan durva: első ránézésre csak a férfiakat látjuk vetkőzni, noha jobban megnézve látszik ám, hogy a Kim háta mögé vetített filmen az énekesnő négy pasival hentereg az ágyon, a nyolcperces verzióban pedig még több érzéki snitt látható róla. Mindennek ellenére a dal Wilde egyik legsikertelenebb kislemeze lett az évtizedben, vagyis a szex nem minden.

Sabrina: Boys (Summertime Love) (1987)

Na, az utókor által már csak Boys Boys Boysként ismert szám klipje mai szemmel sem tűnik másnak, mint tűnhetett 26 évvel ezelőtt. Az akkor csak a keresztnevén emlegetett, genovai Sabrina Salerno mindössze tizenkilenc éves, amikor egy jesolói szálloda uszodájában felveszik azt a klipet, amiben kis túlzással csak két hatalmas mell ugrál föl-le, pillanatokra megmutatva Sabrina mellbimbóját is. Ez a klip (és a kétségkívül fülbemászóan egyszerű italodiszkó) pillanatok alatt a világhírnévig repíti Sabrinát, aki ugyan sokkal ártatlanabb lány benyomását kelti, mint mondjuk Miley Cyrus, a lényeg és az eszköz azonban ugyanaz.

Az énekesnő utána még pár hónapig izgalmas marad a világ közvéleménye számára, de a sikerek hamar elapadnak, és még a Samantha Foxszal közös Blondie-feldolgozás sem hozza igazán divatba újra a hazáján kívül. Legutóbb a Neon Neon idei lemezén találkozhattunk vele, a Boys klipje viszont a mai napig híres.

LaToya Jackson: (Ain't Nobody Loves You) Like I Do (1987)

LaToya Jackson a nyolcvanas évek egyik jellegzetes teremtménye, hiszen anélkül sikerült beküzdenie magát a korszak szexszimbólumai közé, hogy egyetlen igazi slágert is sikerült volna összehoznia. A sorrendben ötödik Jackson gyerek, LaToya jóval kevésbé volt tehetséges és ambiciózus, mint mondjuk a húga, Janet, viszont sokáig ő volt az ismertebb. Még az is lehet, hogy a kellő tehetség benne is megvolt, ám ő egy idő után inkább saját magát kezdte népszerűsíteni a zenéje által, semmint fordítva. Ebben sokak szerint a legnagyobb szerepet zsarnoki menedzsere és férje, Jack Gordon játszotta, aki fokozatosan átszexualizálta LaToya image-ét.

Az (Ain't Nobody Loves You) Like I Do az egyik első klip volt ezt követően, amely LaToya melleit tolja előtérbe, megelőlegezve az egy évvel későbbi Playboy-fotósorozatot. Utóbbival pillanatok alatt az amerikai fiatalok szexuális fantáziájának egyik leggyakoribb tárgya lett, de ezzel egy időben nagyjából be is fejeződött az énekesnői karrierje. Aztán amikor később Gordon szexfilmben akarta szerepeltetni, az már neki is sok volt, és elmenekült férjétől, de addigra a popzenei karrierjének már leáldozott.

Paula Abdul: Cold Hearted (1989)

Az évtized végén megjelenő új énekesnői generáció legsikeresebb képviselője a korábbi koreográfus, Paula Abdul volt, akinek beletelt egy kis időbe, amíg bebizonyította, hogy ő maga sokkal szexisebb, mint akiknek korábban betanította a táncmozdulatokat. Már a relatíve ártalmatlan Straight Up klipje is új szintre emelte a táncos-csajos klipeket, de a Cold Hearted videójában sikerült Abdul szexisségét a leginkább kihasználni. Az átlátszó ruhában ugráló énekesnő a hasát és köldökét szabadon hagyva mutat be kifejezetten erotikus hatású táncmozdulatokat, és lesz a korszak egyik legsikeresebb énekesnője.

Ezután már futószalagon készülnek a hasonló koreográfiára épülő klipek, és azok már egyre kevésbé képesek feltűnést kelteni, de Paula Abdul megérdemelten aratta le a babérokat, ha már egyszer az egész műfaj létrehozásában is neki volt az egyik legnagyobb szerepe. A később különféle egészségi problémákkal is küzdő énekesnő karrierje a kilencvenes években már lejtmenetbe kapcsol, és csak a különféle tévés tehetségkutatók zsűritagjaként nyeri vissza az ismertségét, jó másfél évtizeddel később.