A webkettőnek egyebek között a popsztárok és rajongóik is sokat köszönhetnek. Az egyszeri magyar Backstreet Boys- vagy Take That-rajongó annak idején megvehette a lemezeket, kiragaszthatott posztereket a Bravóból vagy a Popcornból, esetleg írhatott a kedvencei autogram címére aláírásért, aztán nagyjából itt meg is állt a dolog. Ma viszont a lehetőségek végtelenek, és maguk az előadók is rájöttek, hogy igenis ki kell szolgálniuk a rajongóikat, akik borzasztó hálásak minden egyes selfie-ért és állapotfrissítésért.
A legnagyobb sztároknak sokmilliós Twitter-tábora minden korábbinál könnyebben mozgósítható, miután nap mint nap kommunikálhatnak idoljukkal. Ráadásul ez a kommunikáció már rég nem egyirányú, hiszen az előadók is pontosan tisztában vannak közösségépítő funkciójuk fontosságával, a rajongók pedig úgy érezhetik, hogy egy hús-vér emberért rajonganak, aki odafigyel rájuk.
Ennek a jelenségnek fontos eleme, hogy az összes valamirevaló popsztár rajongói el is nevezték magukat: Justin Bieber rajongói nem csak úgy simán szeretik az énekest, hanem egyenesen ők a Belieberek. Lady Gaga a Little Monsterek (Kis szörnyek) kedvence, aztán vannak még Directionerek (One Direction), Glambertek (Adam Lambert), Swiftie-k (Taylor Swift), KatyCatek (Katy Perry) és így tovább – még olyan, egy magát komolyan vevő rockegyüttesnek is van ilyenje, mint a Killersnek a Victims (Áldozatok). És akkor még a jóval kisebb névnek számító előadók fanatikusairól nem is beszéltünk, pedig Conor Maynardnak (Mayniacs) vagy Wiz Khalifának (Taylors) is megvan a maga kis regimentje.
Persze korábban sem volt példa nélküli, hogy egy rajongótábor saját nevet kapott (talán a legjobb példa erre a KISS Army), de a 2010-es évek popzenéjének ez már elengedhetetlen része. Ebben pedig oroszlánrésze volt Lady Gagának: ő még 2009-ben kezdte el szörnyecskézni a rajongóit, miután második lemeze címe The Fame Monster volt, ő maga pedig a Mother Monster (Szörnyanya) a Gaga-mitológiában. Az énekesnő munkásságának egyébként is nagyon fontos része, hogy látszólag legalább annyira szól a rajongóiról, mint saját magáról: legfontosabb üzenete, hogy "mindenki szupersztárnak születik" és "mindannyian jók vagytok valamiben" – és ezzel nem is nehéz egyetérteni, pláne, ha önbizalom-hiányos középiskolások vagyunk. Szintén az ő nevéhez fűződött "a test forradalma", melynek keretében rajongói egymás csúnyának mondott testét dicsérték programszerűen.
Lady Gaga azonban nem elégedett meg ennyivel, hanem egy saját közösségi oldalt is létrehozott a rajongóinak, és az énekesnő közeli munkatársa szerint ez nem ám valami üzleti tanácsadók által kitalált húzás volt, hanem egyenesen az énekesnő fejéből pattant ki. Az, hogy a közösségépítésben aztán villámgyorsan követte a többi sztár is, azt mutatja, hogy a rajongók nevesítése elengedhetetlen következménye a mai popsztárok twitteres/facebookos aktivitásának.
Ezek a rajongótáborok pedig nagyon is aktívak, főleg, ha kedvencük védelméről van szó. A sajtóba persze csak a túlzott rajongásról szóló példák kerülnek be: így például a One Direction fanatikusai rendszeresen küldenek halálos fenyegetéseket a fiúk barátnőinek, de megmondták a magukét a legendás Who-gitáros Pete Townshendnek, vagy az Aston Villa futballistájának, Gabriel Agbonlahornak, aki egy jótékonysági meccsen rúgott le egy One Direction-tagot. De nem kell félteni Lady Gaga szörnyecskéit sem, most augusztusban magának az énekesnőnek kellett felszólítani a rajongóit, hogy ne küldözgessenek halálos fenyegetéseket Perez Hiltonnak, akivel korábban konfliktusba keveredett. Ezek az ügyek eddig megmaradtak virtuális szinten, komolyabb következmények nélkül, viszont mutatják, hogy a fanok mi mindenre képesek, ha idoljaik védelméről van szó.
Hiába nem járt például Justin Bieber vagy a One Direction még soha Budapesten, a magyar rajongók ezrei mindezek ellenére is teljes jogú Beliebernek és Directionernek érezhetik magukat, nem is beszélve Adam Lambert rajongóiról. Lehet, hogy az utóbbi nem akkora világsztár, mint Bieber vagy a One Direction, de az övé az egyik legjobban szervezett itthoni tábor, pedig a Glamberteknek is külföldre kellett menniük, hogy élőben is láthassák az énekest.
Amikor hazai Glamberteket és Beliebereket kérdeztünk a rajongásukról, valamennyien azzal indokolták, amivel Lady Gaga fanatikusai is: az ő idoljuk más, mint a többiek, és odafigyel a közönségére. „Adam Lambert számomra azért kiemelkedő, mert igazi. A sztárimázs alatt láthatjuk azt az embert, aki ő igazából, akin még annyira nem hagyott nyomot a zeneipar" – szólt az egyik indoklás. „Számos fiatal életét változtatta meg azzal, hogy segített elfogadniuk önmagukat, és hitet adott abban, hogy ha kitartóan dolgoznak az álmaikért, megvalósulhatnak" – így pedig a másik. „Rengeteg tiszteletreméltó tette van, rengeteget adományoz, tiszteli és szereti a rajongóit. Míg más leköpi őket [ez pont egy utalás Bieberre], addig ő Twitterpartyzik velünk, üzen nekünk, mindig szakít ránk időt."
Erre tökéletesen rímelt a Justin Bieber Hungary csoportot működtető Kitti válasza is: „Justin talán annyival másabb, mint a többiek, ahogyan bánik a rajongóival. Ő az, aki tényleg törődik velünk, tudja, hogy mi juttattuk oda ahol most van, és próbálja meghálálni. Aktív a közösségi oldalakon, Twitteren (ahol mellesleg ő az első és egyetlen sztár, akinek a rajongói vannak a borítóképén), napi szinten válaszolgat az írásainkra, Instagramon folyamatosan posztolgatja nekünk a képeket/videókat, és még sorolhatnám. Valamint személyesen is mindig szakít időt a hotelje előtt ácsorgó rajongókra."
De rajongjunk bármilyen kivételes egyéniségért is, azért az ilyen szervezett rajongásban mégis az lehet a legjobb, hogy tartozunk valahová. Egyik-másik történet felér egy megtéréssel, például a legnagyobb magyar Glambert-oldalt szerkesztő Viviené: „Mondhatni, mélyponton voltam, kezdtem elveszni a tömegben, s egyik nap keresgéltem a neten, és a YouTube-on megtaláltam Adam egyik American Idol-os fellépését. A hangja hihetetlen erővel hatott rám, azonnal megfogott. Hallgattam az interjúit és rengeteg pozitív dolgot mondott, amit bár akkoriban tudatosan fel nem fogtam, elkezdtem újraértékelni az életemet. Szépen lassan lezártam a 'rossz' kapcsolataimat, megváltoztattam a ruhatáramat, kinyíltam, megtaláltam a stílusomat, miközben a zenéje és 'beszédei' által regenerálódott a lelkem."
Szintén Adam Lambert változtatta meg Itala életét: „Sajnos nehezen megy a barátkozás, nincs túl sok barátom, viszont mióta Glambert vagyok, ez megváltozott. Olyan örömmel és szeretettel fogadtak a csoportban, mint még soha sehol." De ne higgyük, hogy ezt az érzést nem kaphatjuk meg mondjuk a magyar Belieberek oldalán: „Ott bátran beszélhet mindenki, amiről akar. És nem ciki, ha Biebert hallgatsz. A csoport már két éve létezik, ez idő alatt egy szép kis 'családdá' kovácsolódtunk, akik segítenek egymásnak, amiben csak tudnak. A külföldön élőkkel már nehezebb a kapcsolattartás, de nem véletlenül mondják, hogy a Belieberek a legösszetartóbb rajongói bázis."
Maga a rajongás egyébként nem feltétlenül pénzigényes tevékenység: többnyire kimerül az adott előadó lemezeinek, merchandise termékeinek, esetleg parfümjének megvásárlásában, vagy egy külföldi koncertre utazásban. Fanoldalt vagy Facebook-csoportot működtetni már inkább munka, a rajongói életet pedig a külföldi fanokkal való kapcsolattartás, és a többi hazai rajongóval való találkozás teszi teljessé.
Igen ám, de az ember ideje nagy részét mégis olyanok társaságában kénytelen eltölteni, akik rajongása tárgyáról tudomást sem vesznek, rossz esetben meg kifejezetten rossz véleményük van róla. „A rajongásommal egy nagyon furcsa helyzetbe kerültem. Kivétel nélkül mindenki megdöbbenve, rémülten néz rám" – írja például Meggie, akinek a legtöbb barátja már attól ferdén néz rá, ha kimondja Adam Lambert nevét. Ennek ellenére a megkérdezettek többsége szerint ezeket a gúnyolódásokat nem kell felvenni, és előbb-utóbb a környezet is napirendre tér a rajongás fölött: „Csak azt lehet ezekkel bántani, akik hagyják."
Az intézményesített rajongás miatt tehát egy szintig nincs miért aggódniuk a hozzátartozóknak és a barátoknak, de hol van az a pont, amit a rajongásban nem szabad átlépni? „A túlzás a realitás elvesztésével kezdődik. Sajnos sok olyan esetet láttam, akik már a fejükben élt képet összekeverték a valósággal" – mondja Vivien, míg Meggie szerint „ha elfelejted, hogy van saját életed is, ha már csak a rajongásod tárgyának élsz, és elhanyagolsz mindent és mindenkit körülötted, ha kialakítasz magadnak egy képzeletbeli világot, amiben például csak te és ő léteztek." (Erre a képzeletbeli világra nyitnak kaput például a különféle fanfictionök: minden sztárról rengeteg fiktív, rajongók kitalálta, gyakran szexuális fantáziákat tartalmazó sztori olvasható a neten, magyarul is. Őrület!)
A magyar rajongóknak az sem szegi a kedvét, hogy egyelőre nincs sok esély rá, hogy idoljuk Budapestre jöjjön (bár Lady Gaga egyszer már járt itt, a következő turnéjából kihagyta Budapestet): Imre, a Little Monsters Hungary oldal főadminja a suliban teleírja a kezét azzal, hogy „Lady Gaga, Paws up! Little Monster, Mother Monster", Bianka így is fejből fel tudja sorolni Adam Lambert összes cipőjét, Iza pedig azt is tudja, hogy nem rohanná le Adamet előzetes engedély nélkül, ha egyszer találkozna vele.
Pedig ez utóbbi egyelőre elég valószínűtlen, és ezzel a Glambertek nincsenek egyedül. Kitti tisztában is van vele, milyen nehéz magyar Beliebernek lenni: „Esély sincs, hogy koncertet adjon itt. Valószínűleg a karácsonykor megjelenő, új önéletrajzi filmét se fogják vetíteni az itteni mozikban. Sok nyereményjáték is van, miben csak az amerikaiak vehetnek részt. És természetesen, ha Amerikában élsz, sokkal-sokkal nagyobb az esélye annak, hogy személyesen is találkozhatsz vele, akár a sarki közértben."
És hogy meddig mennének el a magyar Belieberek, Little Monsterek vagy Glambertek az idoljuk védelmében? Imre egyszer már pofon vágta az osztálytársát Lady Gaga védelmében, míg Gabriella „pusztán szavakkal és tényekkel öt perc alatt a földbe döngölné" azt, aki nyíltan támadná Adam Lambertet. A rajongók lelkivilágát pedig Meggie érzékeltette talán a legjobban: „Adam nagyon sokat jelent nekem, nagyon szeretem, ezért ha bántják, elég személyesnek tudom venni, és ilyenkor kitör belőlem az anyatigris."