Ennyiféleképpen lehet magyarnak lenni

Nyáry Krisztián író Máriaremetén 2015 január 13-án

Nyáry Krisztián három év alatt három kötetet írt súlyos, fontos, megrendítő vagy csak nagyon szép sorsokról. Kétszer írta meg, hogyan szerettek ők, legfrissebb könyve pedig magyar hősökkel ismerteti össze az olvasókat. A társadalomtudomány többnyire azt vizsgálja, mitől válik gonosszá a többség, Nyáry azt, mitől marad jó, aki a szűk ösvényt választja.

Az Igazi hősök szereplői egytől egyig látványos életet éltek. Jutalomjáték lehetett foglalkozni velük.

Persze, hiszen élvezetből írtam. Mivel az első két kötetem a világ legnépszerűbb témáját, a szerelmet járja körül, arra számítottam, hogy az Igazi hősök jóval kevésbé lesz kapós, mint az Így szerettek ők I.-II. Szerencsére úgy tűnik, tévedtem.

Az emberek szeretnek hősökről olvasni?

Mindenkinek megvannak a maga hősei. Rengeteget lehet tanulni tőlük, és nagyon könnyű azonosulni velük. A kötetről egymástól függetlenül két rendező – Szász János és Sándor Pál – is kijelentette, hogy legalább a fele filmre kívánkozik.

A történelmet a legtöbben filmeken és regényeken keresztül ismerjük meg. Ez rendben van így. Mind olvastuk a vonatkozó tankönyvet, de amit a török megszállásról gondolunk, azt, mégis az Egri csillagok ültette el a fejünkben.

Mindenkinek megvannak a maga hősei Fotó: Szabó Gábor - Origo

Ön melyik történetet látná szívesen filmen?

Nagyon jó volna, ha film születne Ocskay László életéből. Kevesen tudják, hogy ő a magyar Schindler, ráadásul hitelesebb is nála. Schindler náciból vált igaz emberré, Ocskay viszont soha nem volt nyilas. Nem becsülöm le Schindlert, de a mi hősünké talán szebb sors. Schindler még életében világ igaza lett, Izraelben halt meg, Ocskayt viszont elfelejtették, nagybeteg éjjeliőrként végezte Amerikában.

Segít az Igazi hősök a hősiesség megértésében?

Számomra is kérdés volt, mitől válik hőssé az ember. A legközelebb a döntés fogalmával jutottam a válaszhoz. Hős az, aki akkor is képes jól dönteni, amikor a többség nem. Amikor személyes hátránya származik belőle, és mégis kitart mellette. Ők nem szuperhősök, nem csupa jót cselekedtek, számos területen éppolyan gyarlók voltak, mint bárki más.

Számomra is kérdés volt, mitől válik hőssé az ember Fotó: Szabó Gábor - Origo

De vannak a könyvben klasszikus hősök is, olyanok, amilyennek kamaszkorunkban képzeltük őket.

Igen, ilyen például Sztehlo Gábor vagy Ocskay, akik a halál torkából tartottak vissza embereket. És hős Hugonnai Vilma, aki 20 évet áldoz az életéből arra, hogy más nőnek is lehessen diplomájuk. És Cziffra György, aki a zene hatalmát szegezte szembe teljes történelmi tornádókkal.

Valójában olyan emberekről írtam, akiket az írás pillanatában, 2013-ban és 2014-ben fontosnak tartottam. Két év múlva biztosan mások közül válogatnék, ahogy öt évvel ezelőtt is más lista adta volna a tematikát.

Régóta foglalkoztatja a téma? Szerette kiskorában a kalandregényeket, a magasztos életpályákat?

Igen, de a legjobban egészen kiskoromtól kezdve a valódi sorsok érdekeltek. Érdekes módon a fizikát úgy tanítják, hogy fizikusok életrajza is része az anyagnak, de matematikaórán a matematikusoké nem. Így állt elő az a már-már bizarr helyzet, hogy matematikából kettes, fizikából ötös voltam. Mert Newton, az izgalmas ember kedvéért megtanultam az általános tömegvonzás törvényét is.

Én Veres Pálné-s voltam, ezért még mindig megdobban a szívem, ha a névadó óriási tetteiről olvashatok.

Ugyanezt mondhatom el a saját alma materemről, én ugyanis a szentesi Horváth Mihály Gimnáziumba jártam. Már az iskola udvarán álló püspöki ornátusos szobra gesztusértékű volt, politikai üzenet, a város főteréről ebrudalták ki a kommunizmusban, a mi iskolánk fogadta be, és ez fura dolog volt nekünk a nyolcvanas években.

A valódi sorsok érdekeltek Fotó: Szabó Gábor - Origo

Szóval ő mindig egyfajta hős volt a szemünkben, tudtam, hogy ő volt az első modern magyar történész, a forradalmi kormány minisztere, akit távollétében halálra ítéltek. Most, amikor beleástam magam az életrajzába, mégis egyik meglepetés ért a másik után. Katolikus főpap létére megnősült, és gyerekei voltak, harcolt a cölibátus eltörléséért.

Hogyan kell hősökre bukkanni? Olvasgassunk utcatáblákat?

Ez is találatforrás. 2011-ben a Madzsar József utca lakói feltűnően hevesen ellenálltak annak a kezdeményezésnek, hogy megváltoztassák az utcájuk nevét, én pedig nem tudtam, kiről van szó. Szerintem a lakók sem, de kicsit utánanéztem, és kiderült, Madzsar József rettentően érdekes sorsú ember volt.

Maga a „megvilágosodás”, hogy ezzel kell foglalkoznom, Philip Zimbardo előadásához köthető. Nem először járt Budapesten, de amikor a Graphisoft parkban szóba került a stanfordi börtönkísérlet, hogy tíz emberből hét vakon követi a hülyeséget, egyszer csak megértettem, engem a másik három érdekel. Ez egyáltalán nem magától értetődő.

A társadalomtudomány többnyire azt vizsgálja, mitől válik gonosszá a többség, én pedig azt, mitől marad jó, aki a szűk ösvényt választja.

Eddig mindhárom kötete bombasiker volt. Fárasztó az egyre nagyobb felelősség?

Nagyon törekszem rá, hogy ne olvasói elvárásnak feleljenek meg a szövegeim. Óriási volt a nyomás – a Facebook kiváló az ilyenfajta visszacsatolásra –, hogy jelenjen meg egy harmadik Így szerettek ők. Talán lett is volna még egy könyvre való történet, de kettőnél megálltam, mert nem akartam megunni önmagamat.

Viszont éppen fordítva viselkedtek a könyvek, mint amire számítottam. Az elsőről azt hittem, kevesebben veszik majd, a másodikról, hogy többen, ehelyett megtolta az elsőt. A hősöket rétegtémának véltem, de nem lehet panaszom.

A társadalomtudomány többnyire azt vizsgálja, mitől válik gonosszá a többség, én pedig azt, mitől marad jó, aki a szűk ösvényt választja Fotó: Szabó Gábor - Origo

Mit jelent az alcímben a magyar szó? Egyfajta hazafias mintát?

A rövid válasz az, hogy igen. Ezek az életutak nemcsak a hősiesség, hanem a „magyarnaklenniség” 33 arcát is megmutatják. Pedig sokuknak az életébe került, hogy számon kérték rajtuk a nemzeti hovatartozást, egy szigorú fajelméleti szűrőn 4-5 csúszna át közülük. És mégis. Ennyiféleképpen lehet magyarnak lenni.

33 magyar Forrás: Corvina

Kinek a sorsa terhelte meg a leginkább?

Azt hiszem, Papp Simoné. Igazi mérnök-szupersztár volt a két háború között, Új-Guineától Kanadáig ő fedezte fel az olajmezőket. A háború után koncepciós alapon lecsukták, de ellátták térképszelvényekkel, hogy a börtönben is dolgoztassák.

Külön kedvezményként engedélyt kapott arra, hogy hetente váltson egy levelet a feleségével, aki valamiért mindig írógéppel írt neki. Természetesen azért, mert évek óta halott volt, az ávósok pedig hamis leveleket küldtek, hogy a világhírű olajmérnök el ne veszítse a motivációját. Na, ez arcul csapott.

Az Igazi hősökből kiderül, hogy rosszul tudtuk Semmelweis halálát. Ismét valami, amit Nyáry Krisztiántól tud meg az ország?

Talán csak én tettem most szélesebb körben köztudottá, hogy valójában erővel zárták elmegyógyintézetbe, ahol aztán addig verték, amíg felnyílt a mellkasa, és több napig agonizált. Már a nyolcvanas években kikutatták orvostörténészek, Antall József kötetet szerkesztett belőle, és kiadta, majd Czeizel Endre is megírta kétszer. Ez tehát hozzáférhető információ.

Könnyebb volt bolondnak tartani Semmelweist Fotó: Szabó Gábor - Origo

Inkább az a sokkoló, hogy az orvostársadalom minden évben megünnepli a Semmelweis-napot, mégsem említik soha, hogy mártír, aki felszámolta a gyermekágyi halált. Maga Semmelweis mélyen be van ágyazva a kánonba, minden kisiskolás tudja, hogy ő volt az anyák megmentője.

Csakhogy ezt az embert meggyilkolták, ezzel szembe kellene néznünk. De nem bírjuk el a súlyát. Nem lehet elfogadni, hogy mi egyetlen kézmosás valódi tétje. Ha ugyanis ezt mint kutatási eredményt komolyan vette egy szülész, akkor a saját felelősségét is el kellett ismernie. Volt olyan kortárs orvos, aki felfogta, igen, ennyin múlik, kollégák – és öngyilkos lett, mert rádöbbent, hogy megölte a saját unokahúgát.

Ráadásul túl egyszerű volt a megoldás. A tudós, aki laborban kísérletezik hosszan egerekkel, és sorsfordító gyógyszerekkel szeretné megajándékozni a világot, ismerje el, hogy egy szimpla kézmosás óriási jelentőségű? Ennél könnyebb volt bolondnak tartani Semmelweist.

Miért marad ez ki az életrajzokból?

Az egyik Vonnegut-novellában egy űrlény repülő csészealjon megérkezik a Földre, hogy elmondja a Föld-lakóknak, hogyan lehet megakadályozni a háborúkat, és gyógyítani a rákot. Mivel azonban szteptánc és fingás segítségével kommunikál, senki nem veszi komolyan. Végül agyonverik. Körülbelül ez történt itt is.

Egy kellemetlen, modortalan pasastól nem fogadja el a társadalom a paradigmaváltó igazságot.

Egy kellemetlen, modortalan pasastól nem fogadja el a társadalom a paradigmaváltó igazságot Fotó: Szabó Gábor - Origo

De miért kellett agyonverni? Nem csinált semmi rosszat, ráadásul az egészhez asszisztált a felesége.

Felébredt egy szobában, és megtudta, hogy elmegyógyintézetben van. Menekülni akart, nyilván küzdött. Egy tizenkilencedik századi őrültek házáról beszélünk, teljesen elfogadott volt az ápolók brutalitása. Hogy megvernek egy bolondot, az ügymenet része volt, de hogy agyonverik, az nem, így mindent megtettek, hogy titokban maradjon. Tisztességes temetés helyett stikában földelték el.

Végül arról, amiről nagyon nehéz lehet beszélni: mire megjelent a kötet, az egész Nyáry családot utolérte a heroizmus. Teljesen nyilvánvaló, hogy a felesége, Bártfai Andrea Zsöme a könyv 34. hőse, aki még a halálos ágyán is az Igazi hősökön dolgozott.

Nyár elején, amikor megtudtuk, hogy beteg, azonnal abbahagytam a munkát. Augusztusban, sugár- és kemoterápiás kezelések közepette beszélt rá, hogy folytassam. A szöveggondozást teljes egészében végigcsinálta, és ő találta ki azt is, milyen legyen a borító. A grafikusunk, Mohammed Nur lényegében ezt valósította meg.

Örülök, hogy Zsöme még kezébe tudta venni a könyvet Fotó: Szabó Gábor - Origo

Ez a könyv teljes egészében Zsöme invenciója. Sok mindent kihúzott, remek kérdéseket tett fel, egészen másképp olvasott, mint én. A betegsége következményeként aztán elveszítette a beszédképességét, így amikor a képszerkesztéshez értünk, már csak elmutogatta, mit szeretne. Örülök, hogy még kezébe tudta venni a könyvet.

Negyvenkét évesen megözvegyülni két kamaszlánnyal, előtte éjjel-nappal ápolni az édesanyjukat, nem tudom, mi a hősiesség, ha ez nem.

Ha az ember ilyen helyzetbe kerül, nem gondolkozik, mit tegyen, sokkal inkább csak megtörténnek vele a dolgok. Hadd ne mondjam magamra, hogy hős vagyok. Bármily különösen hangzik, Zsöme nagyon egészségesen kezelte a betegségét. Nyomasztotta, ha sajnálják, minden pillanatban úgy törekedett a teljességre, ahogy azt az aktuális állapota még megengedte.

Ezért dolgozott, amíg tudott, ezért kezdett még gitározni tanulni. Iszonyú nézni valaki haldoklását, mégis, sokkal rosszabb lett volna, ha egy váratlan balesetben veszítjük el őt. Mind a négyünknek az volt a fontos, hogy úgy tudjunk búcsút venni, hogy az méltó legyen a közös életünkhöz. És mi erre több hónapot kaptunk a sorstól.