A Grammy-gála, ahova még Obama is bejelentkezett

Vágólapra másolva!

Sam Smith tarolt, Taylor Swift koppant, Beyoncé triplázott, Antal Nimród nem nyert.

Szekeres Norbert

Vágólapra másolva!

Antal Nimród Grammy-gála Beyoncé Sam Smith Grammy 2015 Pharrell Williams Jack White Iggy Azalea

Az 57. Grammy-díjátadó gála legfőbb győztese, Sam Smith négy fő címet is bezsebelt, míg Beyoncé és Pharell Williams három, Beck pedig két Grammy-díjjal gazdagodott. A korábban mindent vivő Taylor Swift hoppon maradt és Iggy Azalea sem kapott szobrot. A 2015-ös Grammy-gála a folytonos reklámok, és a nem túl sok meglepetés ellenére is végig nagyon izgalmas, és élményekkel teli maradt. Ez köszönhető változatos, színes fellépőinek, akik olyan színpadi teljesítményt nyújtottak, melyekkel a Grammy, továbbra is az év egyik legkiemelkedőbb zenei eseménye.

Sam Smith négy Grammy-szobrocskával a kezében. Forrás: AFP/Frazer Harrison

Maratoni díjkiosztás, nehéz felvezetés

A los angelesi Staples Centerben tartott 57. Grammy-gála, mint minden évben idén is az úgynevezett „Pre-Ceremony” díjátadóval indult. A több mint 3 órás esemény, egyfajta gyorséttermi változata, az azt követő nagyszabású ünnepségnek, ahol a végére már olyan kevesen ülnek a rendezvényteremben, mint egy Diósgyőr - Honvéd focimeccsen.

Pedig a pontosan 83 kategóriából álló Grammy-díjakból, 73-at ebben a szekcióban darálnak le úgy, hogy a győztesek több mint fele mégcsak nem is képviselteti magát. Ennek ellenére akadtak érdekes pillanatok, úgy mint a legjobb zenei film kategória kihirdetése, ahol Antal Nimród Metallica Through the Never című filmjéért izgulhattunk, végül a 20 Feet From Stardom kapta a díjat. Külön érdekesség, hogy a bejelentés után két kisgyerek indult el magasztosan a pulpitus irányába. A 12 éves fiú jól felkészült beszédéből kiderült, édesapjuk, Gil Friesen, a film producere 2012-ben leukémiában meghalt, és ők jöttek el átvenni a díjat. A fiú megható beszéde után, a közönség több mint fél percig állva tapsolt.

Ezután folytatódott az eredmények kihirdetése, olyan dupla, esetenként triplázásokkal, amikre maguk a díjazottak sem számítottak. Ilyen volt a Chick Corea is, aki három különböző jazz kategóriában is tarolt. Meglepetés volt még, a Paramore legjobb rock dal kategória győzelme, amit az Ain’t it Fun című slágerük hozott meg nekik.

Látványos fellépők, érdekes meglepetések

A fő ceremónia megnyitójaként, az AC/DC Highway To Hell dalára utazhattunk az időben, hiszen pont olyan volt, mintha csak 20 éve néztük volna őket az MTV csatornáján. Az est házigazdájaként az amerikai rapper, LL Cool J lépett a színre, akit szinte rögtön a gyönyörű énekesnő, Taylor Swift követett az első bejelentéssel.

Az első köszönőbeszédnél kis híján elsírta magát. Forrás: AFP/Larry Busacca

Az év legjobb új előadója, a piros öltönybe öltözött Sam Smith lett, aki érezhetően nem lepődött meg a bejelentésen, viszont kis híján elsírta magát a köszönő beszéd alatt. A hangulatot, pedig még érzékenyebbé tette Ariana Grande fellépése, akit Jessie J és Tom Jones jóval vidámabb párosa követett, amin még a közönség soraiban ülő Haim lányok is táncra perdültek.

A legjobb pop szóló teljesítmény, szinte egyértelműen Pharrell Williamsnek ment, aki a csapból is folyó Happy című dalával, a legjobb videoklipért járó díjat is elhozta. A folytonos, megszakító reklámok után, Miranda Lambert produkciója lehelt életet a folytatásba. A legjobb popalbum díja Sam Smithnek ment, akinek a szobrot, az életműdíjas, egykori Bee Gees tag, Barry Gibb adta át.

Ezután Kanye West, McCartney-val írt közös dala, az Only One hangzott el, ahol élőben(?) meghallgathattuk, Kanye erősen auto-tuneban gazdag hangját. A Grammy egyik legnagyobb meglepetése Madonna – a napokban klipet is kapott – Living for Love színpadi adaptációja következett, ahol Madonna rutinos öreg rókaként tudta, hogy kell feldobni a bulit, és bevonta a közönséget is. Hatására Taylor Swift, de még McCartney is vele együtt skandálta a dal refrénjét. A minótauruszokkal teli produkció végén, Madonna a magasba emelkedve távozott (vagy csak valószínűsíthetően a dublőrje, mivel a repülés előtt, a bikák egy helyre vetődve több mint öt másodpercig kitakarták a színpad alsó dobogóit).

Miután Josh Duhamel szószerint felbotladozott a színpadra, átadta a legjobb rock lemez díját Becknek, akit a gyönyörű Beyoncé követett. A Drunk In Love kétségkívül nyerte el a legjobb R&B performansz díját, ezzel idén már – a legjobb R&B dal, és a legjobb surround album után - a harmadik Grammy-t is megszerezve Beyoncénak.

Ed Sheeran nagysikerű slágere a Thinking Out Loud előadása után, Adam Levine és Gwen Stefani is duettezett egyet, ami a szimfonikus zenekarral kiegészülve kiváló volt, de Hozier Take Me to Church című slágere azonnal űberelte. A dal minden hibája ellenére – Hoziernek ugyanis eléggé meggyűlt a baja a fejhangokkal – gyönyörű volt, a végén pedig Annie Lennox is becsatlakozott, majd akkorát énekelt, hogy a közönség állva tapsolta meg.

Ezekután a legjobb country album díját Meghan Trainor adta át Miranda Lambertnek, amit az este legmeglepőbb produkciója követett. Pharell Williams ugyanis rendhagyó módon adta elő a Happy-t. Hans Zimmer újrahangszerelése - aki a színpadon gitárosként is jelen volt – igen nagyot ütött, hiszen nem csak a filmzeneszerű kezdés, hanem a látvány, a közönségből érkező táncosok és a zongora szóló miatt is érdemes visszanézni.

Az ezt követő huszadik reklámot, egy váratlan esemény követte, Barack Obama videós bejelentkezésében. Az elnök – aki külön kihangsúlyozta, hogy a fellépő világsztárok komoly befolyással hatnak az emberekre, „ItsOnUs” jelszóval a nők elleni erőszak ellen hívta fel a figyelmet, amit Katy Perry beszéde, majd látványos árnyjátékokkal fűszerezett produkciója követett.

Miután Tony Benett és Lady Gaga élőben is eltolta Grammy-győztes Cheek to Cheek-et, Usher és Stevie Wonder különös kettőse hagyott minket kétségek nélkül afelől, hogy az immáron 57. alkalommal megrendezett Grammy-gálát pont az ilyen, és ehhez hasonló fellépések teszik az év kihagyhatatlan zenei eseményévé.

Letudva a country szekciót, Brandy Clark és Dwight Yoakam fellépése után, - a múlt héten videoklippel is jelentkező – Rihanna, Kanye West, Paul McCartney trió Four Five Seconds című dala következett, ahol többször is látni lehetett a közel sem természetes arcokat vágó McCartneyt vokálozni, azonban hallani már nem igazán lehetett a hangját.

Sam Smith és Mary J. Blige duettjével eljött az este egyik legjobban várt fellépése. A Stay With Me élőben is nagyot szólt, sem a szimfonikus zenekar, sem a gospel kórus nem tudta elvonni figyelmünket Sam Smithről, akinek hangja valami egészen hihetetlen dimenzióban mozog.

Ezután betoppant Prince, és a kezdetben teljesen megfagyott levegőt állva tapsolás követte. Prince az év albuma díjat adta át, nagy meglepetésünkre Beck Morning Phase nevet viselő albumának. Érdekes módon, pont Beck volt a legkevésbé az esélyesek közé sorolva, hiszen olyan lemezekkel volt egy kategóriában, mint Ed Sheeran X, Sam Smith In The Lonely Hour vagy éppen Beyoncé Self-Titled albuma. Láthatóan ő is megvolt lepődve, és jó darabig megszólalni sem tudott.

Beck, az este egyik meglepetése. Forrás: MTI/AP/Invision/John Shearer

Nem úgy mint Shia LaBeouf, aki Sia újraértelmezett, professzionálisan felépített díszletek között elénekelt, nagysikerű Chandelier című dalát konferálta fel. Sia végig a falhoz húzódva, háttal állva énekelt, helyette – a klipben is feltűnő - táncosai vitték a prímet.

Az év dala kategória győztesének kihirdetése Enrique Iglesiasnak jutott, aki – nem meglepő módon - Sam Smith Stay With Me című dalának adta át a Grammy-díjat. Ennél meglepőbb volt viszont Chris Martin és Beck közös dala, egészen jó duót alkotva. Szívesen látnánk így többször is őket.

A teljes esemény közel 6. órájánál, a legutolsó kategória, az év felvétele kihirdetése, annak a Stevie Wondernek jutott, aki 29 évvel ezelőtt a We are the World slágerért nyerte el a ugyanezt a címet. Idén viszont, a mindent bezsebelő Sam Smith, Stay With Me című slágere kapta a díjat, amire az egyik dalszerző találóan csak annyit fűzott hozzá, hogy „ez már túl sok”.

És valóban felmerül a kérdés, hogy mi értelme van két szinte egyenértékű díjat (év dala – év felvétele), ugyanazon előadónak adni. Ez azonban nem Sam Smith, hanem a díjat oda ítélő akadémia sara, és pláne nem irigyelendő a kiváló hangú énekestől.

Az eseményt az összetéveszthetetlen, egészen hihetetlen hangú Beyoncé, majd rákövetően John Legend és Common, Selma című filmhez készült betétdala zárta, kellően erős zárást adva, az amúgy is erős felhozatalnak.