Zoboki Gábor és csapata ugyanis szándékosan megszegte a meghívásos pályázat alapszabályait, ezért a zsűri kizárta őket a versenyből. Egyre látványosabban feszül egymásnak két teljesen különböző fővárosi múzeumi koncepció, vagyis már nemcsak a civilek kritizálják a Baán László vezette gigaberuházást.
A Zoboki Építésziroda a Magyar Nemzeti Galéria épületét a Városliget helyett a budai várban, a Szent György téren helyezte el, a Sándor-palotával átellenben található telken. Ki is zárták őket emiatt arról a tervpályázatból, amire korábban meghívást kaptak. Zoboki Gábor szerint a Liget Projektből hiányzik a szakmai konszenzus, irodájuk a fontos városfejlesztési és urbanisztikai kérdéshez a "hibás" tervpályázattal akart hozzászólni.
Úgy vélik, eddigi munkásságuk kötelezi őket arra, hogy beszálljanak a múzeumi negyed kapcsán kibontakozó párbeszédbe. Ebben mindenképpen van igazság, hiszen a Zoboki Építésziroda tervezte a Művészetek Palotáját.
Zobokiék elképzelése radikálisan szembemegy Baán koncepciójával. Szerintük nem kell új múzeumi negyedet építeni, hiszen annak elemei már elszórva ott vannak a városban, méghozzá a turisták által kitaposott útvonalon. Három kiemelkedő múzeumi együttes rajzolódik ki koncepciójukban: egy a Hősök terén (A), egy a budai várban (B) és egy az Iparművészeti Múzeum környékén (C).
A Ligetet ezért ugyanebből a forrásból nem beépíteni, hanem felújítani kell, maradéktalanul visszaállítva eredeti közparkfunkcióját. Zobokiék állítják: a pusztuló vagy alulhasznosított belvárosi műemlékeinkben tökéletesen megoldható a múzeumi negyed programja. Tervüknek ezért a
Budapest Örökségalapú múzeumi koncepciója címet adták.
Zoboki ezzel kapcsolatban az Origónak még márciusban azt mondta: „Adott egy ugyanolyan megszállott ember, mint én, úgy hívják Baán László, a Szépművészeti igazgatója, aki elvállalta, hogy felelősen végigviszi ezt az irdatlan méretű projektet. Szakmai tudásának legjavát adva elindult, hogy meggyőzze a politikai döntéshozókat, és ez hasonlít a Müpa sztorijához: nagy tettnek tartom. Nem látom azonban, hogy az a közeg, ahonnan elindult, most mellette állna.”
Hozzátette azt is: „az Andrássy út és a budai vár sokkal alkalmasabb a múzeumi negyed felépítésére, mint a Liget.” Persze a múzeumok ügyét a fővárosban rendezni kell, ebben egyetért Baánnal, de sokkal inkább a város adottságaiból kell elindulni, és felelősen kell gondolkodnunk az épített örökség megőrzéséről.
Zobokiék Magyar Nemzeti Galéria-terve egyébként látványosan más ízlést tükröz, mint a már említett pagoda és piramis: könnyed, merész, kissé rideg, elegáns vonalvezetés helyett klasszicizáló oszlopos homlokzatot kapunk.
A sztárépítész egyébként április 17-én a Magyar Tudományos Akadémián rendezett konferencián is képviselni fogja álláspontját a Mindent a maga helyén – Múzeumliget vagy tudatos városfejlesztés című konferencián.
Érdekes, hogy Zobokiék pont most szállnak be a Ligetről szóló párbeszédbe – pár nappal azután, hogy L. Simon László egy Magyar Narancs-interjúban úgy beszélt a beruházásról, mint aminek megvalósulása nem teljesen biztos. A Miniszterelnökség parlamenti államtitkára azt mondta, hogy a Néprajzi Múzeumnak – aminek már rég megvan a nyertes terve – nem feltétlen a Ligetben kéne felépülnie.
L. Simonnak a Fotográfiai Múzeum és az Építészeti Múzeum szembefordított kockái sem tetszenek, „ráadásul ezeket az intézményeket könnyen el lehetne helyezni meglevő épületekbe.” L. Simon szerint továbbá nem lenne rossz ötlet a Magyar Nemzeti Galériát a budai várban felépíteni.
Vagyis Zobokiék örökségalapú múzeumi koncepciója és L. Simon elgondolása szépen összecseng,
ráadásul a kormányban L. Simon Lászlóhoz tartozik az örökségvédelem ügye.
Egy Veiszer Alinda által vezetett, személyeskedésbe és káoszba fulladó kultúrpolitikai vitafórumon hétfőn este Baán László reagált az L. Simon László-interjúra. Baán azt a látszatot keltette, hogy L. Simon kijelentése egy olyan vélemény, amivel nem kell túl sokat foglalkozni, épp csak azt nem mondta, hogy
az egész puszta fantazmagória.
Ezt egy sokat sejtető mondattal indokolta: ő tudja, mi zajlik a háttérben, de azért van politikailag magas pozícióban, hogy ezt ne tárja a nyilvánosság elé.
Baán szerint L. Simon László fél éve máshogy vélekedett, és talán fél év múlva megint mást fog mondani.
Mindebből úgy tűnik, hogy a Fideszben hatalmi harc zajlik a különböző koncepciók hívei között, és kívülről nagyon nehéz megállapítani, hogy
mennyi valódi tartalaom és mekkora támogatottság van a kijelentések mögött.
Az utóbbi napokban több építésszel beszéltünk a Liget Projektről, többségük úgy fogalmazott, hogy ez az egész Baán László magánszáma, és nem biztos, hogy akkora támogatottság van mögötte, mint gondolja.
Elképzelhetőnek tartották, hogy az L. Simon László és Zoboki Gábor által képviselt irányvonal tovább erősödik majd a jövőben, hiszen az jobban illeszkedik az orbáni hatalmi szimbolikába is.
Nekünk is feltűnt, szerdán az Index írta meg, hogy az általunk piramisnak nevezett, norvég sztárépítészek által készített terv elég hasonló az oslói operaházhoz. Vagyis a Snohetta építésziroda másodszor sütötte el ugyanazt az alapötletet.
Az általunk megkérdezett két, a nemzetközi színteret jól ismerő építész önmagában a hasonlóságot nem látja botrányosnak – egy építészirodának szerintük lehet saját stílusa.
Ennél fontosabb az, hogy az adott épület szervesen illeszkedjen a környezetéhez.
Míg az oslói épület a tengerparton indokoltan ilyen, addig a budapesti épület nem vezethető le a környezetéből.
Tehát nem önmagában a hasonlóság veti fel azt, hogy az iroda kispórolja a munkát az alacsonyabb díjjal kecsegtető pályázatokból, hanem a környezetidegen terv.