Fluor Tomi nem politizál, de megvan a véleménye

Nincs jelenleg felkapottabb előadó Magyarországon Fluor Tominál, akinek négy évvel a Mizu című bombaslágere után sikerült megújulnia. A Diazzal közös együttesére, a Wellhellóra minden jegyet elkapkodnak, a rádiók pedig orrvérzésig játsszák őket. Komoly embernek komoly kérdések jártak: elképzelhető-e, hogy egyszer közéleti kérdésekről is szövegeljen, mi tört el a fluortomiságban, mi volt a zenei eszmélésének pillanata? Ezenkívül beszélt bulizásról, az MTV-ről és a nyolcvanas és kilencvenes évekről.

• A Soundgarden egyik száma jelentette a zenei eszmélést.
• A fluortomiskodás már kicsit elfáradt.
• A túlélést jelentette számára, hogy mindenütt megpróbált jelen lenni.
• A Mizu sikere soha nem nyomasztotta.
• Az viszont igen, hogy rengetegen belekötöttek miatta.
• Figyeli a politikát, de soha nem venné bele a szövegeibe.

Fluor Tomi a Viva Cometen 2012-ben Fotó: Origo

Amikor beindult a Mizu, akkor az első évet hányással, kimerültséggel zártad. Most okosabban fogjátok tolni?

Abszolút, akkor borzasztóan túlvállaltam magam. Lenyomtam egy nap két bulit, most csak egyet. Zenekarral nem lehet kettőnél többet vállalni, mert idő, amíg odaérünk a cuccal, amíg beállunk, és nyilván nem lépünk fel a Wellhellóval délben a meseoviban sem. Most elkezdtem sportolni is, futok meg gyúrok, nem egy óriási történet, de azért számít. Ott azért is bírtam nehezebben, mert nem volt meg hozzá az erőnlétem. Meg ugye, ha reggel 6-ra érek haza, akkor már nem megyek el 7-re egy reggeli műsorba se.

Oké, mikor és hogyan kezdődött a Wellhello? Több interjút is átfutottam, de semmilyen konkrétumot nem találtam.

Azért nem találtál, mert a Wellhello csak úgy alakult. Nem az volt, hogy azt mondtuk Diazzal, hogy csináljunk egy csapatot, hanem írtunk együtt dalokat, amiket sokat játszottak a rádiók, és szerettek az emberek. Azt tudtuk, hogy Fluor-Diazként nem csinálnánk, mert akkor a korábbi számainkat is kérnék a koncerteken, mint például a Mizu-t, ami egyáltalán nem is szerepel most a show-ban. Az új névvel azt akartuk jelezni, hogy ez nem lesz, ezt ne is várják.

Maga a Wellhello egyébként nagyjából egy éve létezik. Akkor lementünk a Balatonra, iszogattunk, ötletelgettünk, remek kis alkotótábor volt, és megszületett a történet. Nekem óriási agymenésem a throwback elektró, a visszatérés az nyolcvanas évekhez, amit Diaz is imád, bár ő a valódi nyolcvanas éveket jobban szereti: Phil Collinst, Jackót és társait, amiket én egyáltalán nem hallgatok, szóval tök jól össze tudtuk gyúrni a két világot.

Valahol azt mondtad, hogy a Fluor Tomi brand elfáradt, beskatulyázták. Hogyan nézett ez ki?

Azt éreztem, hogy olyasmikkel kezdték párosítani az emberek, ami nem feltétlenül jó. Az nyilván tök jó volt, hogy szerették a szponzorok, és általában is meg tudott maradni egy kedvelt dolognak, mégis lett egy negatív felhangja. Olyan dolgokkal ruházták fel, ami nem volt valós: hogy playbackelős vagyok, hogy a kiadó találja ki az egészet. Soha nem playbackeltem, soha nem írt nekem más szöveget, és soha nem mondta meg a kiadó, hogy mit csináljak. Amikor minimálisan mégis bele akart volna szólni, azt sem engedtem.

A régi vágású Fluor Tomi egy korábbi interjún Fotó: Origo

Ehhez képest mit tud a Wellhello?

A Fluor-brand esetében nem éreztem azt, hogy fel tudom olyan tulajdonságokkal ruházni, mint mondjuk egy csapatot. Azt veszem észre, hogy sokkal jobban működik a dolog így, hogy nem csak magamat kell kitalálni, mert magamról nyilván hiába mondtam volna, hogy elnök, király, meg ezeket a hülyeségeket. Kitaláltuk azt, hogy a Wellhello legyen egy prémium brand, egy felülpozicionált dolog, és úgy tűnik, ahogy be tudtam magam hülyegyerekként állítani, úgy sikerül ez is.

Brandek, pozicionálás stb. - mindig ilyen tudatosan építkeztél?

Mindig tulajdonságokkal ruháztam fel az adott karaktereket. Az tök tudatos volt, hogy Fluor Tomiként félrefordított sapkát meg hülye szemcsit hordtam, és most egy ország mondja ezekre, hogy fluoros. A civil életemben egyébként soha fel nem vettem volna, mert nem éreztem úgy. Az vicces volt, hogy közben már kikiáltottak mindennek, marketingzseninek is, és olyan dolgokat is mondtak már rám, ami durva túlzás volt.

A helyzet az, hogy én ebbe nőttem bele, nem megtanulnom kellett, nem úgy álltam hozzá, ahogy egy csomóan, hogy nézzük már meg, hogy akkor mi ez az Instagram, aztán lesz, ami lesz. Az volt bennem, hogy ha nem vagyok jelen az interneten - akkor a Myspace-en -, mindenhol, ahol tudok, akkor nem jut el a zeném az emberekhez. Nekem ez a túléléshez kellett. Nem egy óriási marketingzseni voltam, aki agyalt, hogy mi legyen, hanem a túlélési ösztön hajtott abban a világban, amiben éltem.

Időközben aztán megtanultam azt is, hogy úgy kezelnek, ahogy beállítod magad, szóval rengeteg tudatosság volt benne. A másik, sokkal szomorúbb nagy tanulság pedig az volt, hogy az emberek kurvára nem értik az iróniát. A Csicskalángos című számom a legjobb példa erre [itt tudja megnézni, irónia!], ami ha most jönne ki ennek a közönségnek, valószínűleg zabálnák, akkor meg az ment, hogy végre bevallotta, hogy eladta magát, és ehhez hasonló primitív kommentek.

Tartasz ott, hogy olyan munkát ne vállalj, amihez nincs kedved?

Alapvetően nem csinálok olyat, amihez nincs kedvem, de ezt is nagyon fontos dolog volt megtanulni a Mizu idején, amikor hirtelen rám szakadt a mainstream. Sok nemet mondtam akkor is, de most százszor többet mondok. A szerkesztők fele már utál emiatt, de egyáltalán nem érzem azt, hogy be kéne mennem egy reggeli műsorba, hogy egy új mozifilmről beszélgessünk. Inkább alszom vagy iszom egy sört. Most is hívott az egyik csatorna, hogy be kéne mennem, én meg mondtam, hogy figyelj, októberig nem érek rá.

Mennyire vagytok betáblázva? Jönnek a fesztiválok is, most láttam, hogy a VOLT fél ötre rakott titeket a nagyszínpadra. Ez mennyire áraz be egy zenekart?

Nagyon durva: október végig tényleg tele vagyunk, és nem csak a hétvégék. Harmadik hete öt vagy hat napot lépünk fel, ami abból áll, hogy elindulok délben, aztán reggel 6-kor hazaérek, alszom, felébredek, újra busz, koncerthelyszín, és ez az életem. Az pedig, hogy megkaptuk a nagyszínpadot, nagyon király. Óriási szó, főleg úgy, hogy tavaly a VOLT-on én egy kicsi színpadon, valami boros helyszínen léptem fel délután ötkor. Azt nagyon jól tudjuk, hogy egy fesztiválon nem úgy van, hogy jössz, és akkor rögtön megkapod az este nyolcat. Évek alatt kell szépen megmászni a szamárlétrát.

Diaz és Fluor Forrás: © Adam Temesi/© Adam Temesi

Nem nyomasztott a Mizu sikere?

Az nem volt bennem, hogy mindenáron felülmúljam a Mizu-t, mert azt nem gondolom egy nagy mércének, hogy valaminek mekkora nézettsége van. A legnézettebb magyar videó egy Gumimaci-szám, nem tudom, kábé 500 millióval [itt tudja megnézni, nagyon durva]. Ebből az következik, hogy akkor a Gumimaci a legnagyobb magyar popsztár? Hát nem, ahogy egy halom másik szart is megnéznek elképesztően sokan. A Wellhello is folyik persze egy csomó helyről, de közel sem annyiról, mint egykor a Mizu, és nem is olyan csatornákon.

Az viszont igen, hogy nem élveztem egy pillanatig sem, hogy tényleg minden második ember megállít. Nem sajnáltatni akarom magam, de tök beraknék egy-két embert azokba az élethelyzetekbe. Ülj be egy étterembe úgy, hogy mindenki téged néz, mindenki odajön percenként, és nemcsak azért, hogy autogramot kérjen, hanem hogy elküldjön a kurva anyádba, vagy le akarjon fejelni, ordítson veled, hogy akárhova kapcsol, te vagy ott. Én ezzel mi a fenét csináljak?

Veled nem változott valami?

Sose voltam az a csávó, akit Fluorként sokan ismerni véltek. Magyar hiphopon, Hiperkarmán meg Kispálon nőttem fel. Valójában nekem akkor is a Halott Pénz volt a haverom, a Mizu-láz közepén is ehhez a körhöz tartoztam, és úgy éreztem, hogy ide jövök haza, főleg, miután láttam, hogy annyira mégsem funny a mainstream tetején lenni. Jó tanulság volt, hogy voltam az underground mélyén, a mainstream tetején, és így be tudom lőni, hogy hol akarok lenni. A csúcson azoknak az embereknek jó, akik celebalkatok, én nem vagyok az

Minden számotok elég jól betalált. Lehet tudatosan slágert írni?

Nem tudom. Bennünk soha nem az van, hogy slágert akarunk írni. Nem az az első számú indíttatásunk, hogy minél többen nézzék meg az anyagainkat. Szerintem ezért is szeretik ennyien ezt a Wellhello dolgot, mert nincs benne semmi izzadtság. Úgy voltunk a Rakparttal is, hogy mi nagyon megszerettük, kiraktuk, aztán ha mások is szeretik, tök jó. Amíg nem mondjuk mindketten egy számra, hogy oké, nem rakjuk ki. Rengeteg dalt kukázunk ki. Az EP-re hat számunk kerül fel, de ez 13-14 számból jött össze.

Diaz és Fluor Forrás: Temesi Ádám

Sok helyen elhangzott, hogy ez a felnövés egy állomása is. Eljöhet az idő, hogy közélettel és politikával is foglalkozz?

Nem. Figyelem, és képben vagyok a történésekkel, és egyébként is borzasztó érdeklődő vagyok a világgal kapcsolatosan, de a szövegbe nem kerül bele. Az egyik rémálmom például, hogy egy észak-koreai táborban születek újjá, és az anyám meg kell, hogy öljön kétéves koromban. Foglalkoztatnak a világ igazságtalanságai, látom, hogy nagyon rossz, ami körülöttünk történik - és nemcsak itthon, hanem egy csomó másik helyen is, ahova mi most elvileg igyekszünk. Nem vagyok például a keleti nyitás híve sem, irtózom a gondolattól, hogy a törökökhöz és az oroszokhoz tartozzunk.

Ha egyszer követed, miért nem szövegelnél is róla?

Azért nem, mert nekem a Wellhello olyan, mint megnézni egy mozifilmet, olyan szerelem, ami gondoktól mentes. Azt szeretném, ha kikapcsolódni jönnének az emberek a bulira. Ne az legyen, hogy azzal foglalkozunk még ott is, hogy mi a szar a világban, hanem legyen egy külön dimenzió, ahogy egyébként a nyolcvanas évek hangzásával tulajdonképpen létezik is, ahol nem a sima hétköznapjainkat éljük.

Mi a helyzet a Pilvakerrel? Az például a köztévén ment.

Imádom a Pilvakert, abszolút a szívügyem, már csak azért is, mert én nem úgy szoktam ünnepelni, hogy kimegyek a Parlamenthez. Tetszik a misszió, hogy megszerettessük egy csomó arccal az irodalmat. Én halál jól éreztem magam benne, Fura Csével például utáltuk egymást, mint a szart, volt olyan buli, ahol majdnem összeverekedtünk, de ez össze tudott hozni minket, ott ölelkeztünk a végén. Az pedig, hogy a köztévén megy, megmondom őszintén, engem hidegen hagy. Tudom, hogy fikázni kell most, láttam, hogy a híradások el lettek rontva, meg minden, de ebben az esetben pont nem feltétlenül érdemes

Emlékszel a pillanatra, amikor megfogott gyerekként a zene?

Borzasztó korán elkezdtem zenét hallgatni, anyámék nem értették, mindig mondták, hogy úgy csinálok, mint a nagyok. Aztán beletörődtek. A kilencvenes évek elején-közepén már benne voltam, hallgattam a Poptarisznyát kazettákon, meg ami a rádióban volt. A Soundgardentől a Black Hole Sun volt az első, ami nagyon beakadt nekem. Nem is feltétlenül a dal, hanem a klip. Amikor bekötötték mamáméknál a műholdat, és lett MTV, hát a világ nyílt meg. Lenyűgözött a vizualitása, aztán a dalt is megszerettem, sőt a mai napig imádom. Nyilván hatalmas csúszásokkal érkeztek csak meg a lemezek, ahhoz képest, ahogy kijöttek mondjuk Amerikában, úgyhogy emlékszem, hogy mennyit hallgattam a rádióban a Karma Chameleont, meg ezeket.

Együtt a csapat Forrás: Temesi Ádám

Ha nyolcvanas évek, elkerülhetetlen megválaszolni a kérdéseket, hogy a Duran Duran vagy a Depeche Mode, hogy Stallone vagy Schwarzenegger a menőbb?

A Depeche Mode jobban illet hozzám, még ha kicsit szomorkodósabb is a világuk. Egyébként pedig Schwarzenegger, bár én Jean-Claude van Damme-rajongó voltam. Volt kitűzőm, amit a lengyel piacon sikerült vennem, és büszkén hordtam. Utáltam amúgy a verekedős filmeket, de azt mondtam, hogy van Damme verekszik is, de azért jó fej is mellette.

Régen eléggé sokan támadtak téged. Azóta ez lecsengett magától, vagy a Wellhello ilyen elfogadott lett?

Az utóbbi időben lecsengett amúgy. Akkor azért is volt, mert új voltam, mit akar itt ez a hülyegyerek, kérdezték, és miért van ekkora tábora ennek a hülyegyereknek. Szerintem megszokták, hogy én létezem, a Wellhello meg tényleg olyan, hogy nem kapok rá rosszat. Olyan lelkesedéssel jönnek hozzám az emberek beszélni róla, hogy csak nézek néha. Nem emlékszem arra, hogy bárki fikázta volna. Majka egy kicsit szomorú volt, mert minket jobban szeret a szakma, de ezzel nem tudunk mit kezdeni. Nem mi mondtuk, hogy légyszi, szakma, szeress minket.

Mit csinálsz, ha kicsit le tudsz állni?

Ha van szabadidőm, akkor általában sorozatokat nézek vagy olvasok. A bulizás a koncerteken megvan, bár lehet, hogy hülyén hangzik, én már örülök, ha nem kell inni. Minden bulin beiszunk, még ha valaki el is határozza, hogy adott bulin nem iszik, aztán ott is maradunk még vasárnap is. Én élem és vállalom ezt a rockendról-életformát. Ez van. Huszonéves vagyok, szeretem ezt csinálni, mondhatunk bármit. A sorozatok közül a Misfistset imádom, a buszban is azt szoktuk nézni. Szuperhősökről szól, akik élik az életüket a maguk züllött módján. Átlag fiatalok szupererővel.