Be akarok húzni egyet az olvasóknak

Akárhány ismerősöm járt Izraelben, függetlenül attól, zsidó volt-e vagy sem, vallásos volt-e vagy sem, mind úgy jött haza, hogy annak a földnek különleges aurája van. Más a levegő rezgésszáma vagy a föld és a tenger kipárolgása vagy ki tudja, mi okozza, de az ember Izraelben hatványozottabban érzi, hogy él.

A ’67-es születésű Etgar Keret talán épp azért annyira népszerű a hazájában – állítólag az ő könyveit lopják a leggyakrabban az izraeli könyvesboltokban, de persze veszik is őket, méghozzá százezres példányszámban – mert rövid történeteiben sikerül visszaadnia ezt a különös atmoszférát, az idő örökös kizökkentségét, a hétköznapi élet abszurd mágiáját, amelyben valamennyien olyan értetlenül és elveszetten téblábolunk, mint K., a földmérő Kafka Kastélyában.

Nagyvárosi szlenget beszélő Kafka

A Kafka-párhuzam Etgar Keret magyarul most megjelent, az írótól megszokott egyperces történetekhez képest eposzi hosszúságú (110 oldalas!) kisregényében, a Boldog boldogultakban is nyilvánvaló. Főhősének, Háimnak (a név héberül életet jelent) éppúgy fogalma sincs, miféle világba csöppent, miféle erőknek van kiszolgáltatva és miféle következményekkel kell számolnia, mint Kafka hőseinek. Vagy más megvilágításban: Háim a maga módján éppúgy tisztában van vele, mint Kafka hősei, hogy egyetlen ellensége van, amely ellen folyamatosan hadat visel: önmaga.

Nem építi, hanem rombolja a nyelvet Forrás: Ewa Szatybelko

De nehogy megtévesszek bárkit is: Etgar Keret könyvéből hiányzik mindenféle mélység (amivel egyáltalán nem azt állítom, hogy felszínes lenne), az ő hősének egzisztenciális szorongásától nem kap gyomorgörcsöt az olvasó, mint ahogy a kilátástalan másvilági utazás végén sem érezzük magunkat lelkileg kifacsarva. Keret tősgyökeres 21. századi író. Nem hisz a nagyszabású, kerek történetekben, sem a csattanókban, sem a cizellált, aprólékos leírásokban. Genetikailag kódolt hajlama van az iróniára és az abszurdra, és arra, hogy a hétköznapok legjelentéktelenebb pillanatait telítse jelentéssel.

„A csajom sírt a temetésemen. Szerintem. Nem akarok nagyképűsködni, de szinte biztos vagyok benne. Néha egész pontosan magam elé tudom képzelni, ahogy a halálomról mesél egy csávónak, akihez közel került. Arról, hogy amikor leeresztettek a sírgödörbe, olyan kicsi és nyamvadt voltam, mint egy tábla romlott csoki. Hogy sosem jutott időnk, úgy igazából. Aztán a csávó megdugja, és a kúrásból csak úgy árad a vigasztalás.”

Így kezdődik a regény, amely az öngyilkosok másvilágába kalauzol minket. Oda, ahol minden pontosan olyan, mint Tel Avivban vagy Frankfurtban vagy akár Budapesten: kicsit lerobbant, kicsit otthonos, és totálisan értelmezhetetlen. Háim nyers, néhol durva, szlenggel és angol vendégszavakkal töredezett hétköznapi nyelvén ismerjük meg ezt a helyet, amely csak annyiban tér el az evilágtól, hogy az emberek nem mindig „karcmentesek”. („Karcmentesnek hívják itt azokat az öngyilkosokat, akik gyógyszerrel vagy méreggel végeznek magukkal – akárcsak én –, és mindenféle hegek nélkül érkeznek ide.”)

Az ivrit egy holt nyelv sikeres újraélesztése

Szemére is hányják néha Etgar Keretnek, hogy nem építi, hanem rombolja a nyelvet, amely pedig még kisgyerekkorát éli. Az izraeli irodalom különlegessége, hogy egy alig több mint száz éve született, mesterségesen létrehozott nyelven íródik. Az újhéber, vagyis az ivrit egyedülálló kísérlet a világban, egy holt nyelv újraélesztése több ezer év után. Eliézer Jichák Perlman, Sorbonne-on végzett nyelvész, aki Jeruzsálembe költözése után Eliézer Ben Jehudára ivritesítette a nevét, a 19. század végén látott neki a példátlan feladatnak, hogy a Szentírás nyelvéből élő, használható modern nyelvet kreáljon.

Ámosz Oz, talán a legismertebb izraeli író így ír erről: „A modern héber nyelv ma olyasformán fejlődik, mint az angol I. Erzsébet korában. […] Ha szükségem van egy szóra, ami nem létezik, megalkothatom én magam, hozzátéve egy bibliai szóhoz egy elő- vagy utótagot. Egyszer egy taxisofőr, akinek fogalma sem volt róla, hogy ki vagyok, egy olyan szót használt beszélgetés közben, amit én találtam ki. Ez a legtöbb, ami a halhatatlanságból juthat egy embernek. Lehet, hogy a könyveimet holnapra már elfelejtik, de ez a szó élni fog, minden bizonnyal addig, amíg maga a nyelv.”

Olyan vagyok, mint egy lefagyott számítógép, a nulláról indítottak újra Forrás: Laurens Samson

Hogy az izraeli nyelvőrök miért élik meg támadásként Etgar Keret nyelvét, nehéz megérteni egy fordításban olvasott mű kapcsán. Azt viszont bizton állíthatjuk, hogy Borgula András, akinek az író előző magyarul megjelent kötetét (furcsa címe van: 19,99) is köszönhetjük, rendkívül gördülékeny, laza, szellemes magyar szöveget teremtett az eredetiből.

Izraelnek alig van története

Ha Etgar Keretet arról kérdezik, miért nem ír hosszabb regényeket, azt szokta válaszolni, valószínűleg azért, mert egy olyan országban él, amelynek alig van története. „Izrael a második világháború utáni fekete lyukból keletkezett, és ki tudja, milyen a jövője. Ott születtem, nem ismertem a nagyszüleimet, sosem láttam a szüleim gyerekkori házát. Olyan vagyok, mint egy lefagyott számítógép, a nulláról indítottak újra.”

Keret szülei lengyelországi zsidók voltak, mindketten súlyos traumákat hordoztak magukban. Keret anyjának végig kellett néznie, hogyan gyilkolják meg a szüleit és a kisöccsét, apja pedig úgy menekült meg, hogy 620 napon át egy földbe vájt lyukban rejtőzködött. Etgar Keret a holokauszttúlélők gyerekeinek tipikus tüneteit produkálta.

"Gyerekként úgy éreztem, hogy a szüleim eleget szenvedtek, ezért megpróbáltam mindent megtenni, hogy boldoggá tegyem őket. Ennek következtében nagyon sok érzést és vágyat fojtottam el magamban, az írás pedig lehetőséget adott, hogy kiéljem mindezt anélkül, hogy bárkinek is ártanék vele. Írás közben önmagam tudok lenni."

Be akarok húzni egyet az olvasóknak

A Boldog boldogultak első ránézésre amolyan pihent agyú történet. Másvilági road-movie (tényleg készült belőle film, a Goran Dukic rendezte Csuklónyiszálók díjat is nyert a Sundance Filmfesztiválon 2006-ban), amelyben a főhős, miután megtudja, hogy halála után nem sokkal a csaja (élete szerelme) is önkezűleg vetett véget az életének, néhány haverjával útnak indul, hogy megtalálja a lányt az árnyékvilágban.

Boldog boldogultak Forrás: Libri

Ezotéria, misztika kizárva, ne számítsunk dantei pokoljárásra és egyebekre. Ami a túlvilágot illeti, Keret vérbeli szkeptikus. Amikor a kisfiát megkérdezték az iskolában, mit mondanak a családban Istenről, így válaszolt: anyám szerint nem létezik, a nagynéném szerint igen, apám pedig még nem döntötte el.

Keretet nem az érdekli, mi van az élet után, hanem hogy mi van a halál előtt. Hogy mit tudunk kezdeni azzal a kis idővel, ami itt adatik nekünk, a földön. „Mindannyian neurotikusok vagyunk. Hisztérikusan csináljuk végig az egész életet. És hogy ez ne tűnjön fel, egyszerűen automata pilóta módra kapcsolunk, hogy szép kényelmesen száguldjunk át az életen.

A történeteimmel be akarok húzni egyet az olvasóknak, hogy felébredjenek, és használni kezdjék az agyukat.

Nem válaszokat akarok adni nekik, csupán azt szeretném elérni, hogy feltegyenek bizonyos kérdéseket.”

Most már értem, miért mondja Etgar Keret, hogy az olvasáshoz, akárcsak az íráshoz, szabadság és bátorság kell. Ha az ember kezébe vesz egy Keret-kötetet, nem csak azzal kell számolnia, hogy furcsa történetekkel fog találkozni, hanem azzal is, hogy némelyik akár pofán is csaphatja.