Mi volt az első benyomásod a sorozatról? Milyen viszontlátni, amit elképzeltél?
Szerintem ez minden író álma, csodálatos érzés. Ami nekem érdekes volt, hogy nemcsak a könyvem inspirálta a sorozat alkotóit, de fordítva is működött a dolog: a második könyv közepén tartottam, amikor megtudtam, hogy Matt Dillon lesz a főszereplő – onnantól kezdve már ő lebegett a szemem előtt, ha Ethan Burke-ről írtam.
Mennyire vontak bele a megvalósításba?
Természetesen rendszeresen konzultáltunk, de nem akartam olyan nagyon beleszólni a filmesek munkájába. Van, amit én másként képzeltem el képileg, de nem vagyok csalódott, szerintem remekül sikerült a sorozat. Nagyon jó színészeket is választottak, ki tudta volna jobban megformálni a furcsa seriffet, mint Terrence Howard? Vagy ott van a nővér, akit Melissa Leo alakít. Zseniálisan ijesztő, még engem is megrémít.
Korábban nem hittem volna, hogy a képernyőn ennyire át tud majd jönni az a karakter, akit megírtam.
Rengeteg fordulat van a könyvekben. Nem rontja el a nézői élményt, ha valaki előre ismeri azokat?
Persze, számolni kell azzal, hogy esetleg lesznek csalódott rajongók, de egyrészt a sorozatot az egész világon bemutatjuk, a nézők nagy százaléka biztosan nem olvasta a könyveimet; másrészt nem szó szerinti adaptációt készítettünk, lesznek olyan csavarok is, amik a regényekben nincsenek benne.
Filmen is működne a történet, vagy mindenképp sorozatot akartatok készíteni belőle?
Eleve egy könyvtrilógiáról van szó, már csak a szöveg hossza miatt sem lett volna érdemes filmre átültetni. Ráadásul egy elég sokrétű világot próbáltam megjeleníteni, aminek a hasonlóan komplex ábrázolásához idő kell. Mindannyian jobbnak láttuk, ha sorozatot készítünk, én soha nem is gondolkodtam másban.
A korábbi tévésorozatok közül mik hatottak rád?
Az X-akták, a Lost és – persze – a Twin Peaks. Filmek közül a Truman Show-ból is van egy kicsi a sorozatban, de engem alapvetően a könyvek inspirálnak, előbb kezdtem el olvasni, mint tévézni.
Kik a nagy kedvencek?
A kortárs amerikai írókat szeretem a leginkább, Thomas Harrist és Cormac McCarthyt. Vagy Pat Conroyt, aki az amerikai Dél nagy írója szerintem.
A Wayward Pines egy kisvárosban játszódik, ahol különös dolgok történnek, hamar kiderül az is, hogy a lakók minden lépését figyelik. Létezik valahol egy konkrét kisváros, amely megihletett?
Nem akarom nagydobra verni, mert vissza szeretnék még menni oda, de ha már így rákérdeztél, elmondom. Többször voltam már nyaralni egy Ouray nevű coloradói kisvárosban, ahol talán még ezren sem laknak. Olyannyira ismert mindenki mindenkit, hogy eszembe jutott, mi van, ha az egész helyet egyvalaki, egyetlen ember irányítja. Bevette magát a fejembe a gondolat, innen indult a könyv. Végül a sorozatot is egy valós kisvárosban, a kanadai Agassizban vettük fel, de azért van benne CGI is.
A szereplőket is valós személyekről mintáztad?
A seriff például az Ouray-beli elöljáró fiktív mása, de a sorozatban már ő is másképp jelenik meg: az, hogy állandóan fagylaltot egyen, M. Night Shyamalan (a pilot rendezője – a szerk.) ötlete volt. A karakterek létrehozásánál egyébként az mozgat leginkább, hogy visszaadjam az emberi psziché működését.
Sokszor mindennapi figurákat helyezek nem mindennapi helyzetekbe, hogy lássam, miként reagálnak.
Most épp min dolgozol?
Egyelőre csak annyit árulnék el róla, hogy meglehetősen sötét anyag lesz. Közben a Sony is érdeklődik más írásaim iránt, lehet, hogy hamarosan több filmet vagy sorozatot is láthattok majd tőlem, nemcsak a Wayward Pines-t.
Ki ez a Blake Crouch?
A Wayward Pines-trilógia már magyarul is olvasható, az abból készült sorozat május 14-én indul a FOX magyar adásán. A londoni bemutatóról szóló beszámolónkat itt találja.