Ifj. Carlo Ponti nem hisz a zsarnokoskodásban

A világhírű karmesterrel Székesfehérváron beszélgettünk, ahol augusztusban vezényel majd egy nagyszabású Puccini-koncertet. Szót ejtettünk egyetlen filmszerepéről, a vállára nehezedő felelősségről és a magyarok vendégszeretetéről is.

• Már fél évesen forgatott, de soha nem gondolkodott filmes karrierben.
• A jó karmester szerinte sem rendőr, sem barát nem lehet.
• Nem volt zenész a családban, de imádta a nagymamája zongorajátékát.
• Szerinte Puccini zenéje lírai és teátrális, de semmiképp nem giccses.

Carlo Ponti és Sophia Loren fiaként gondolom kikerülhetetlen volt a művész pálya, de érdekes módon nem a filmet választotta. Volt hagyománya a zenélésnek is a családban?

Az anyai nagyanyám például nagyszerűen zongorázott. Karriert ugyan nem csinált zenészként, de imádtam a játékát. Apai ágon is örököltük a zenei affinitást: a bátyám elképesztően tehetséges, könnyedén lehetett volna zenész, ám inkább a film irányába mozdult. Ez a vonal nem szakad meg:

Már Vittorio, a fiam is zongorázik.

Nem kísértette meg soha, hogy a filmszakmában dolgozzon?

Ez soha nem merült fel bennem. Egyetlen szerepemet jegyzik színészként, a Napraforgó című filmben.

Végig kellett sírnom a jelenetet Forrás: Simon Erika

Igen, de akkor még csecsemő volt.

Alig voltam fél éves, és tényleg anyám játszotta a cselekmény szerinti anyámat. Annyi volt a feladatom, hogy végig kellett sírnom a jelenetet, amit hibátlanul hoztam is. Az érdekes az volt, hogy mikor a rendező kimondta a forgatáson, hogy „Ennyi!”,

állítólag azonnal abbahagytam az üvöltést.

Ezek szerint színészként is született tehetség volt.

Úgy tűnik. (nevet) Szerintem amúgy a zene és a film amúgy nem áll olyan távol egymástól, mint sokan gondolják – én igazából testvérszakmának tekintem őket. A zenében is hatalmas szerepet kap az érzelmek kifejezése, az értelmezés és a saját művészi koncepció megalkotása, mintha csak egy filmet rendezne az ember.

Puccinit legtöbben az operáiról ismerik, augusztusban viszont az egyházi zenéiből válogatnak Fehérváron. Ön szerint mi a fő különbség a kettő között?

Az opera és az egyházi zene Puccininál nagyon mélyen összefügg egymással, nem is lehet őket teljesen szétválasztani. A komponista zsenialitásának két különböző megnyilvánulási formájáról van szó. Ez visszavezet a gyerekkorára: Azért volt képes kihozni a maximumot az emberi énekhangból, mert már a felmenői is egyházi zeneszerzők voltak, így kiskorától fogva természetes volt számára az éneklés és a komponálás. Ez a korai találkozás a harmóniákkal, az énekhanggal és a zene nyelvével hatalmas előnyt jelentett a számára. Az meggyőződésem, hogy Puccini bármilyen családba születhetett volna, mindenképp fantasztikus komponista vált volna belőle. Akkora őstehetség volt.

Nem ért egyet Puccini kritikusaival Forrás: Simon Erika

Számít-e bármit az egyházi zenénél, hogy vallásosak-e az előadói?

Nem feltétlenül hívők, inkább nagyszerű és érzékeny zenészek kellenek ahhoz, hogy megszólaljanak ezek a művek.

Vannak zenerajongók, akik túl édeskésnek, sőt, giccsesnek tartják Puccini műveit. Mit gondol az ilyen kritikákról?

Abszolút nem értek velük egyet. Persze sokszor nagyon lírai, érzelmes és teátrális Puccini zenéje, de ez számomra egyáltalán nem negatívum.

Sok vita folyik mostanság a komolyzene válságával kapcsolatban, többen attól félnek, hogy elveszíti a közönségét. Ön szerint is fennáll ez a veszély, vagy manapság is virágzik a klasszikus zene?

A jó zene soha nem fogja elveszíteni a közönségét.

Amíg jelen van a minőség és születnek a nagyszerű teljesítmények, addig mindig sokan lesznek, akiket magával ragad és gyönyörködtet a klasszikus zene. Magyarországra mindez különösen igaz, hiszen ennek a népnek rendkívüli affinitása van a komolyzenéhez. Elég körülnézni, hogy hány zenekar működik csak Budapesten.

Nem hisz a zsarnokoskodásban Forrás: Gyöngyösi Tímea

Ezért is jövök olyan szívesen Magyarországra amellett, hogy a feleségem innen származik, és hogy az emberek nagyon vendégszeretőek. Legutóbb például tavaly vezényeltem a MÁV Szimfonikusokat a Vigadóban. Nagy élmény volt, mert szeretek magyar zenekarokkal dolgozni, itt tényleg virágzik a klasszikus zenei kultúra.

Közismert, hogy a karmestereknek két nagy típusa van. Vannak legendásan szigorú zenekari diktátorok, akik rettegésben tartják a zenészeiket, mások viszont barátságosabb eszközökkel dolgoznak. Ön melyik csoportba tartozik?

Azt vallom, hogy

a karmester sem rendőr, sem barát nem lehet a zenész számára.

Semmiképp nem hiszek a Toscanini-féle zsarnokoskodásban. Szerintem a csapat tagjává kell válni, és folyamatos együttműködésre kell törekedni, de közben meg kell maradni vezetőnek, mert a zenészek is ezt várják tőlem. Ők ugyanis nem barátra vágynak a próbákon, hanem egy vezetőre, aki instruálja őket. Nem véletlenül hívják maestrónak a karmestert. Szerintem ez az egyetlen szakma a világon, akit a kollégák a világ legtermészetesebb módján neveznek „mesternek”.

Nem véletlenül nevezik a karmestert maestrónak Forrás: Gyöngyösi Tímea

Ez ugyanakkor hatalmas felelősséggel is jár.

Persze, épp ez a karmesteri szakma legnehezebb része: a felelősség elviselése.

Volt olyan helyzet, amikor ön is nehezen bírta?

Olykor hatalmas súlyként telepszik a felelősség a vállamra, de épp azért igyekszem mindig nagyon felkészülni, hogy biztos legyek a dolgomban, és ne roppanjak össze alatta.

Az augusztusi koncertre eljön esetleg az édesanyja is Székesfehérvárra meghallgatni önt?

Ő sajnos most nem tud eljönni, de a feleségem, és az ő családja ott lesz a nézőtéren.

A Musica Sacra koncert augusztus 18-án, 21:00 órakor lesz Székesfehérváron.