Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
„Raif Badawi a Vörös-tenger partján a jogerős büntetés, vagyis a halál árnyékában néz maga elé a hosszú szempilláival. Nem tehet mást, mint hogy bízik a világ, egy másik világ szolidaritásában, hívőkében és hitetlenekében.
Bízik a csodában, hogy a tiltakozás, a királynak írt levelek és petíciók egyszer csak anyagi erővé válnak, s még tán a cellája ajtaját is kinyitják”
– olvashatjuk Parti Nagy Lajos novellájában arról a fiatal arab aktivistáról, akit nemrég tíz év börtönre, hatvanmillió forintnyi pénzbüntetésre és ezer korbácsütésre ítéltek Szaud-Arábiában. Égbekiáltó bűne az volt, hogy Szaúdi liberális fórumot hozott létre az interneten, amit a hatóság terrorizmusnak bélyegzett egy frissen bevezetett törvény alapján.
Az a szomorú, hogy Badawi története nem rendkívüli eset, hiszen ehhez hasonló, vagy ennél durvább jogsértések mindennaposak a világ számos országában. Az Amnesty International épp erre a hírözönben gyakran elsikkadó tényre igyekszik felhívni a figyelmet, az együttérzés kimutatására és aktív tiltakozásra ösztönözve az embereket. Persze a nyugati demokráciákban elkövetett jogsértések ellen ugyanúgy szót emlenek, mint a közel-keleti vagy a harmadik világbeli országok esetében.
A cél az, hogy elhiggyük: mi is kivehetjük a részünket a változásból. Ennek a tudatosításnak része a mostani kötet is, amelyben tíz író mutat példát abból, hogy kell belehelyezkedni valaki más szemszögébe. Az ő vezetésükkel vehetünk részt az empátiás tréningen.
A könyv ötlete világszerte is egyedülálló, nem volt előzménye.
De nem az írók az egyetlenek, akik tollat ragadnak az elnyomottak ügyében. A Tíz igaz történet is az Amnesty által minden évben megrendezett Levélíró Maratonból nőtte ki magát, amely a világ legnagyobb aktivista eseménye. A mozgalomhoz bárki csatlakozhat.
„Sok millió ember emel szót a jogsértések ellen, a jogsértő kormányoknak és hatóságoknak írt tiltakozó levelekkel. Az igazságtalanságokat elszenvedők pedig támogató leveleket kapnak, és sok esetben kiszabadulnak, vagy előrelépés történik az ügyükben” – mondta a kezdeményezésről Jeney Orsolya, az Amnesty International Magyarország igazgatója az Origónak.
A mozgalom hihetetlen méreteket öltött.
2014-ben már világszerte 3,25 millióra emelkedett a kampány keretében elküldött levelek, email-ek, SMS-ek, fax- és Twitter üzenetek száma. A tavalyi Levélíró Maraton előtt jött az ötlet, hogy vonják be a hivatásos tollforgatókat is a kampányba, ami nagyon jó döntésnek bizonyult. A szövegek egy igényes és letisztult honlapra kerültek fel, ahol a mai napig olvashatók. „A hatás nem maradt el: tavaly itthon négyszer több aláírás gyűlt, és több esetben előrelépés is történt az áldozatok ügyében” – mondta Jeney.
Ezt az online projektet karolta fel a Libri Kiadó, amely a Könyvhétre hozza ki a novelláskötet rendkívül impozáns nyomtatott verzióját. A kiadó igazgatója, Sárközy Bence szerint boldogan álltak a kezdeményezés mögé, mert az irodalomnak mindig is feladata volt és lesz, hogy rezonáljon a társadalmi problémákra, az olvasó ember környezetére.
Ha nem hinnék az írott szó erejében, nem lettem volna könyvkiadó
– mondta.
Az is fontos szempont volt, hogy a könyv bevételéből támogatni tudják a 25 éve működő Amnesty International munkáját. Június 2-án, kedden egy nagyszabású bemutatót tartanak a könyv számára a Katona József Színházban, aminek bevételét szintén felajánlották a jogvédő szervezet számára.
„Az irodalomnak sok feladata van, például az, hogy azok helyett beszéljen, akiknek nincsen hangjuk, vagy nem képesek magukért beszélni. Az, hogy belülről mutassa meg, hogy mit jelent a kiszolgáltatáság vagy éppen a hatalom. Az, hogy átélhetővé tegyen bizonyos helyzeteket” – ezt már Dragomán György nyilatkozta az Origónak, aki a jelenleg is börtönbüntetését töltő amerikai katona, Chelsie Manning történetét dolgozta föl a projekt során.
A hírszerzési elemzőként is dolgozó transznemű katonát azért ítélték el, mert
minden idők legnagyobb mennyiségű titkosított dokumentumát szivárogtatta ki a nyilvánosságnak.
Dragomán választásában szerepet játszott, hogy maga is egy totalitárius társadalomban, Ceausescu Romániájában nőtt fel, így mindig érdekelték a titkok és a titkok tudói, valamint az ezzel járó felelősség.
Ez a személyes kapocs Kiss Tibor Noé esetében is megvolt, aki John Jeanette Solstad Remø esetét írta meg fel F, mint Férfi című novellájában.
A most 65 éves norvég tengerész csak idős korában merte felvállalni transzneműségét, azóta viszont szószólója lett a diszkrimináció elleni tiltakozásnak. Vagyis annak, hogy a jogi nemváltoztatást tegyék elérhetővé Norvégiában anélkül, hogy különféle orvosi vizsgálatokra és sterilizációra köteleznék az érintetteket.
Nálam ez adta magát, transzneműként élek, mindezt nyíltan vállalom.
A norvég transznemű esete számomra nagyon személyes volt, úgy érzem, bele tudtam élni magam a helyzetébe, a problémáiba. Látszólag mindketten nagyon férfias dolgokhoz kötődünk: ő tengeralattjáró-kapitányként töltött el hosszú éveket a norvég hadseregnél, én pedig kamaszkoromban versenyszerűen futballoztam. De ami belül van, az elől nem lehet elmenekülni. Mindketten vékony mezsgyén egyensúlyozunk” – mondta Kiss Tibor Noé az Origónak.
A megkérdezett szerzők egyetértenek abban, hogy az emberi jogok érvényesülésének elősegítése mindannyiunk feladata, de az írókra fokozottan érvényes. Kiss szerint annyi igazságtalanság és hazugság vesz körül bennünket a mindennapokban, hogy bőven van mire felhívni a figyelmet.
Azt viszont nagyon fontosnak tarja, hogy ne direkt politizáló, militáns szövegekben próbáljanak a jogok védelmére kelni,
mert az emberek már allergiássá váltak erre a megközelítésre. A rövid novellákban bemutatott személyes történetek súlya sokkal nagyobb lehet, mint egy harcias pamfleté, éppen ezért tartja fontos kezdeményezésnek a Tíz igaz történetet is.
Dragomán szerint is csak az a jó irodalom, ami önismeretre kényszerit. Arra, hogy újra és újra feltegyük magunknak ezt a kérdést, hogy kik vagyunk, és mért vagyunk azok, akik vagyunk.
„Szélsőséges esetben ennek lehet olyan eredménye is, hogy felelősségteljesebben kezdünk gondolkozni” – írja, de hozzáteszi, hogy neki egyáltalán nem célja tanulságokat levonni, azt minden olvasónak magának kell megtennie. Írás közben szerinte csakis a lehető legjobb mondat lehet a cél, mert épp azzal lehet átélhetővé tenni egy másik ember sorsát.
A Tíz igaz történet olvasgatása alátámasztja Dragomán gondolatait. Mert hiába rövidek ezek a szövegek, a letisztult, erős mondatokkal előadott sorsok tényleg alkalmasak az empátiánk tréningezésére.
Zárásképp térjünk vissza Parti Nagy Lajoshoz és a szabad véleménynyilvánításért a péntekenkénti húsz korbácsütésre ítélt Raif Badawihoz: „Ön, aki ezt olvassa, péntekenként nézzen fel az égre alkonyatkor! Ez az európai ég, ne legyenek illúziói, ugyanaz az ég. Így nézzen hát bele a nagy, hematómás kékségbe, és
játsszon el a gondolattal, hogy utoljára látja, mert, ahogy eddig is, most is mindjárt elájul.
Bár ennyi empátia aligha gyűjthető össze, próbálja átérezni, hogy alvadatlan, vörös lucsok mindene, teste és lelke egyaránt, hogy ember volta puszta nyüszítés, sűrű, keserű könny és kocsonyás fájdalom.”
A Katona József Színházban megrendezett keddi könyvbemutatóra a helyszínen is lehet jegyet váltani.
