Az Omega stadionokhoz van szokva, hatalmas közönséghez, nehéz lehet maguknak is bevallani, hogy alig érdeklik már az embereket. Ahogy Nagy Feró is megmondta velük kapcsolatban, van évi 10-12 koncertjük, annak nagy része külföldön, valamiből meg kell élni, ha lehet, úgy, hogy ne kelljen nagyot égni és tehetségkutatókban zsűrizni.
Az Omegának tökéletesen megfelelt a felcsúti helyszín,
mert egy csomót cikkeztek róluk, mindenki számára nyilvánvalóvá válhatott, hogy még léteznek, sőt koncerteznek is, és ha már koncerteznek, az még esemény is. Mivel a felcsúti füves pályát mindenki stadionnak hívja, még azt is elmondhatják, hogy stadionkoncertet adnak két-háromezer ember előtt.
A koncert előtt a meccset mutatták a kivetítőkön, és mindenki kényelmesen elhevert a felcsúti pálya füvén. A mérkőzés után aztán Rákász Béla érkezett, akinek az lett volna a feladata, hogy felpörgesse az embereket, de
a tikkasztó hőségben alig vettek róla tudomást.
Pedig Rákász Béla mindent megtett, hogy hurráhangulat legyen a pályán.
Ha valaki nem követi a hazai labdarúgó-bajnokságot, de az Omegát éppenséggel szereti, és ellátogatott a koncertre, akkor legkésőbb most rá kellett jönnie, hogy a Pancho Aréna valójában mindenféle bölcsészek roppant drága kísérleti műhelye. Egy olyan hely, ahol minden, de tényleg minden azonnal új értelmet kap.
Amikor például Rákász Béla ujjongva elmondta, hogy micsoda csodálatos, templomszerű épületben vagyunk, aztán berakta a Money for Nothingot a Dire Straitstől, ott egy kicsit bennünk is eltört valami. Az ember nézett jobbra, nézett balra, hümmögött,
eleresztett egy fanyar mosolyt, és kényszeredetten beleivott a sörébe, amit a Mészáros Bár és pizzéria egyenpólós srácai adtak.
Rákász Béla aztán olyannyira elragadtatta magát, illetve ragadta el a piknikhangulat, hogy benyomta az 1993-as Somewhere Over the Rainbow-t, és arról kezdett beszélni, hogy amikor ez kijött, akkor ugyanilyen meleg volt, ugyanilyen lazák voltunk, és nagyon jók voltunk fociban. Feladta a leckét, mert egy-egy részletét érteni vélem a dolognak, az egész viszont sehogy sem áll össze.
Sajnos, Rákász csak kilencig állt a színpadon. Bejelentette, hogy következik az Omega, amire
valamiféle üdvrivalgásnak kellett volna jönnie, de nem jött semmi.
Nem sokkal később megjelentek a vonósok, a kórus is, elősétált Benkő László, hogy egy fáklyával meggyújtson néhány gyertyát a színpadon. Eddig tartottak az események, mert belekezdett az Omega a zenélésbe.
Szombat este elvileg nem rendes Omega-koncertet adtak, hanem egy oratóriummal keresztezett beatmisét.
Ebbe a felállásba viszont már az együttes is belezavarodott.
Hol szétlézerezték a közönséget, ami durvább volt, mint egy Armin van Buuren a Balaton Soundon, hol pedig csodás templombelsőket mutogattak.
Az Omega-oratóriumtól várt őrülten meghitt és bensőséges hangulat elmaradt, a zene is ugyanazt a jellegtelenséget mutatta: hol a gitár szólt hangosabban, hol a vonósok emelkedtek ki. Azért nem lehet csak giccsesnek, negédesnek nevezni a dolgot, mert ahhoz is jellegtelen volt. A közönség is inkább csak téblábolt, egy felszabadult éljenzés nem szakadt ki senkiből.
Ott pattant el megint valami, amikor Kóbor János bejelentette, olyan koncertet adnak, ahol szeretnék egy-két barátjukat is színpadra hívni, akik egyébként nem arról híresek, hogy zenélnének.
Erre megjelent Wolf László, az OTP vezérigazgató-helyettese egy fuvolával.
Benkő kiállt elé a szintetizátorok mögül, és megpróbálta egyszerre vezényelni a zenekart és őt. Wolf viszont csak toporgott, és képtelen volt belefújni a hangszerébe. Pedig nem kellett volna nagyon összetörnie magát, hogyhogy nem, a zenekarból épp azt játszotta egy srác, amit valószínűleg neki kellett volna. Két szám is így ment le.
Ez sem segített felpörgetni a koncertet, ahogy az sem, hogy később egy vendégénekes angolul adott elő néhány számot.
Az emberek csak bambán meredtek ki a földből, és várták, hátha bedurrant még valamit az Omega, de a csoda a koncert végéig sem jött el.
Az egyetlen említésre méltó esemény az volt, amikor Laux Józsefet felhívták, hogy doboljon el egy-két dalt.
A gyerekek viszont jól érezték magukat, cigánykerekeztek, boldogan futkároztak. Az idő is jó volt, a pokrócokat is gyorsan el lehetett csomagolni a koncert után.