Eddig több mint 30 különféle diagnózist állítottak fel, ezek között szerepel skizofrénia, bipoláris zavar, a belélegzett festék miatti betegség, temporálislebeny-epilepszia, ezek valamelyikéhez társulhatott a gyakori éhezés, az álmatlanság és a túlzásba vitt abszintfogyasztás.
Pályafutása során csupán egyetlenegy képet tudott eladni: A vörös szőlőhegy című festményét mindössze 400 frankért vették meg.
Halála után viszont egyre nőtt a hírneve,
a múlt század közepén már a festészet történetének legnagyobbjai között emlegették.
Képei ma csillagászati összegekért kelnek el, némelyikért százmillió dollárnál is többet fizettek aukciókon. Műveinek legnagyobb gyűjteménye az amszterdami Vincent van Gogh Múzeumban található.
Halálának 125. évfordulója alkalmából a lengyel Breakthru filmstúdió elkészítette a világ első olajfestékkel készült animációs játékfilmjét, amely a festő életének utolsó nyolc évét meséli el.
1853. március 30-án Groot Zundertben látta meg a napvilágot egy protestáns lelkipásztor legidősebb fiaként.
Testvérei közül a legszorosabb kapcsolat négy évvel fiatalabb öccséhez, Theodoriushoz (Theo) fűzte, aki szellemileg és anyagilag is mindig segítette őt. Levelezésüket máig kutatják, magyarázatot keresve a művész életének sorsfordulóira.
Több internátusban is megfordult, majd tizenhat évesen otthagyta az iskolát, és egyik nagybátyja támogatásával Hágában, Párizsban és Londonban dolgozott egy műkereskedő vállalkozásánál.
1877-ben Amszterdamba utazott, hogy teológiát tanuljon, két évvel később misszionáriusnak küldték egy bányászfaluba, ahol betegeket ápolt, gyerekeket tanított és szabadidejében rajzolt. A hely komorsága és szürkesége rányomta bélyegét első alkotásaira, tanúság erre Krumplievők című festménye.
Van Gogh 1880-ban úgy döntött, hogy ezentúl csak a festészettel foglalkozik. A brüsszeli művészeti akadémián tanult, de hazatérve összekülönbözött az apjával, családjától egyre jobban eltávolodott, és több szerelmi csalódás is érte.
Egyedül öccse, a műkereskedő Theo tartott ki mellette, aki
támogatta, műtermet szerzett neki, igyekezett képeit értékesíteni, igaz, sikertelenül.
A két testvér 1886-tól közösen bérelt lakást Párizsban, ahol Vincent van Gogh olyan festőkkel kötött barátságot, mint Henri de Toulouse-Lautrec, Camille Pissarro, és megismerte Paul Gauguint is.
Életének erről az időszakáról keveset tudni, mert a két testvér együtt lakott, így nem váltottak levelet.
Az bizonyos, hogy a festő ekkor hagyta maga mögött a komor színvilágot, és érdeklődni kezdett a japán ukijo-e fametszetek iránt, amelyek hatása szembeötlő a Tanguy apó és a Virágzó szilvafa című festményein.
Két év múlva ráunt a nagyvárosi életre, erős vágyat érzett arra, hogy "a természetet fényesebb égbolt alatt lássa".
1888-ban a dél-franciaországi Arles-ba ment, ahol 190 merész színezésű képet alkotott, sárgára festett, bérelt háza a fontos dolgok és a boldogság jelképévé vált számára. Ekkor készültek legismertebb művei: a Gauguin karosszéke, a Napraforgók, a Vincent háza Arles-ban, a Roulin postás és a Virágzó fák.
Barátja, Gauguin követte őt, több hónapig együtt laktak, festettek és ittak, de néhány hónap múlva összevesztek.
Van Gogh sokat szenvedett Gauguin szerinte fölényeskedő, lekezelő modorától, és attól is rettegett, hogy a barátja elutazik. Feltehetően ez a félelem robbantotta ki 1888. december 23-án azt a veszekedést, amelyben Van Gogh pengével támadt a barátjára, majd levágta saját bal fülét.
A levágott testrészt megmosta, és a helyi bordélyházban a következő szavakkal adta át egy prostituáltnak: "Őrizze meg jól ezt a tárgyat!" (Két német művészettörténész - Hans Kaufmann és Rita Wildegans - 2009-ben megjelent könyvükben amellett érvelnek, hogy Van Gogh fülét a dulakodás közben Gauguin vágta le.)
Olvasónk küldte: Miért vágta le Van Gogh a fülét?
Franciaország ezen részén akkoriban rendeztek bikaviadalokat, Vincent és Gauguin megnéztek többet is. A torreádorok szokása volt a legyőzött bika fülének levágása, majd a fül átnyújtása szívük hölgyének, illetve a tribün szépének. Van Gogh, mint örök vesztes (szakmai sikertelenség, saját család hiánya, a domináns Gauguin-nal való együttélés konfliktusai) mint legyőzött ember vágta le saját fülét, és mivel "normális" nő nemigen állt vele szóba, a bordély törzsvendégeként kedvenc prostituáltjának nyújtotta azt át. Egy elmélet szerint ezért történt az eset.Gauguin másnap Párizsba utazott, a magára maradt Van Gogh álmatlanságtól és hallucinációktól szenvedett. Az őrültnek tartott festőt a szomszéd gyerekek kövekkel dobálták meg, és kigúnyolták. Nyolcvanegy helybéli kérvényezte, hogy szállítsák kórházba.
Van Gogh is tisztában volt állapotával, ezért maga kérte felvételét a közeli Saint-Rémi-de-Provence-ben található Szent Pál-apátság kórházába. Az itt töltött egy év alatt sem hagyott fel a festéssel, de színkezelése és formavilága elkomorodott. Többek között ekkor születtek a Két ciprus, az Olajfák, a Sárga búzamezők és Az arles-i nő című művei.
Miután felépült, 1890 tavaszán a Párizshoz közeli Auvers-sur-Oise-ba költözött egy műpártoló doktorhoz, aki orvosi felügyeletét is ellátta. Utolsó nagy képei (Dr. Gachet arcképe, Varjak a búzamezőn, Van Gogh karosszéke, Önarckép levágott füllel) egy megtört, magányos, meg nem értett művészt mutatnak.