Mikor jöttetek rá, hogy az Imagine Dragons befutott?
Amíg turnén voltunk, és fellépésről fellépésre jártunk, nem hiszem, hogy bármelyikünk felismerte. Azt persze mi is láttuk, hogy egyre többen vannak a koncertjeinken, amik egyre grandiózusabbak, de
az igazi felismerés csak akkor jött, amikor a turné végén hazamentünk, és átjöttek aláírást kérni.
Hogyan tudtátok feldolgozni az első albumotok sikerét?
Négy éve együtt zenéltünk már, amikor berobbant az albumunk, ennek köszönhetően jobban tudtuk kezelni a helyzetet. Ez egy folyamat volt még akkor is, ha viszonylag rövid idő alatt változott hatalmasat az életünk.
Hogyan segítette a karriereteket, hogy Las Vegasból származtok?
Az elején jól jött, hogy kaszinókban zenélhetünk félig saját számokkal, félig feldolgozásokkal. Alig volt pénzünk, egy házban laktunk, az ételre is össze kellett dobnunk. Las Vegasban kisebb a zenei színtér is, mint például Los Angelesben, nem kellett együttesek tucatjaival versenyeznünk.
Éreztetek nyomást a második album írása közben?
Nem igazán, mert a turnénk alatt írtam az albumot. Amikor végeztünk a turnéval, a kiadó rögtön megkeresett minket, hogy csináljunk egy újabb lemezt, de a miénk akkor nagyjából kész is volt már.
Amikor tehát a nyomásnak kellett volna érkeznie, mi kész is voltunk.
Mekkora megnyugvást jelentett, hogy jól nyitott a második album?
A második albumra büszkébb vagyok, mint az elsőre. Az emberek egy része nyilván arra számított, hogy csinálunk egy ugyanolyan lemezt, mint az első volt, amit mi egyáltalán nem szerettünk volna, mások azt szerették volna, hogy most, a kereskedelmi siker után álljunk elő egy őrülten szerzői albummal, amit mi szintén nem szerettünk volna. Csináltunk inkább egy lemezt olyan számokkal, amiket mi szeretünk.
Tudjátok már, hogyan fog szólni a harmadik album?
Nem, most próbálok nem gondolni rá. Fárasztó, megterhelő időszakon vagyunk túl, most egy kis pihenőt tartunk.
A nehézségek ellenére még mindig azt mondod, hogy ez a legjobb karrier a világon?
Persze, ha újra át kéne élnem, akkor is megtenném. Annak, hogy depressziós voltam, semmi köze nem volt a zenéhez vagy a sikerünkhöz, azelőtt is az életem része volt, hogy befutottunk volna, hogy egyáltalán beléptem volna a zenekarba, és mindig az is marad. Szeretem a zenészéletet, nem változtatnék semmin. Ha nem zenész lettem volna, akkor mondjuk elmentem volna az FBI-hoz.
A többiek hogyan kezelték, hogy depressziós lettél?
Nem okozott nekik meglepetést. Most csak annyi változott, hogy beszéltem erről a médiában. Sokan fordultak hozzám, akik maguk is depressziótól szenvedtek, arra gondoltam, hogy a történetem talán segíthet másokon.
Szerintem fontos, hogy azok, akik reflektorfényben vannak, megosszák a nehézségeiket is.
Hiszel abban, hogy az elégedetlenség a legjobb ihlető erő egy művész számára?
Természetesen, a szomorú érzésekre a dalszerzésnél nincs is jobb gyógyír. Katartikus érzés, amikor sikerül egy-egy dal vagy szöveg formájában kifejezni őket. A zene mindig is orvosságot jelentett számomra.
Hogyan tudod összehangolni a karriert a családdal?
Még nem jöttem rá. Most is éppen egy parkban vagyok a lányommal, zsonglőrködöm a szabadnapomon, hogy egyszerre beszélek veled telefonon, és figyelem őt, ahogy játszik. Az európai koncertekre el fogom vinni a családomat is, a lányom is ott fog aludni a turnébuszban, ami lehet, hogy nem a leghétköznapibb élet egy hároméves számára, de biztos vagyok benne, hogy élvezni fogja. Ha később visszagondol, akkor pedig különösen jól fog szórakozni rajta.
Mennyire fontos a kapcsolatotok a közönséggel?
Ez kétoldalú dolog. Rengeteg energiát fektetünk a fellépésekbe, de nem lenne jó a show, ha nem lenne jó a közönségünk is.
Életünk legjobb fellépése is szörnyű lenne, ha a közönség nem akarna közreműködni benne.
Ha Donald Trump és Kanye West között kéne választanod, kire szavaznál?
Azt hiszem, Kanye Westet választanám, már csak azért is, mert ő is zenész. A hiphop egyébként nagy hatással volt a zenénkre.
Mindenki rockzenekarként jellemez minket, pedig mi soha nem használtuk ezt magunkra.
Nem szeretem beskatulyázni a dolgokat, de ha valamit mondanom kéne, akkor azt mondanám, alternatív zenét játszunk, mert különbözik az átlagtól. Rengeteg hiphopot hallgattam korábban, Biggie-t, Tupacot, később Outkastot. Még a hiphophoz is közelebb érzem a stílusunkat, mint a rockzenéhez.
Ki vagy mi jelenti a legnagyobb veszélyt a világbékére: Putyin Oroszországa, az Iszlám Állam, esetleg valami más?
A társadalomra a legnagyobb veszélyt önmaga jelenti, az, hogy nagyon önzőek vagyunk, csak magunkkal foglalkozunk, hogy mi a helyzet velünk. Boldogabb világban élnénk, ha az emberek segítőkészebbek, empatikusabbak lennének. Azt gondolom, hogy bajban vagyunk, válságban van a világunk.
Mindenki ébredjen fel, és legyen önzetlenebb.