Két és fél éve még, hosszú idő után zenekart szervezett maga köré. Akkor azt mondta, hogy ha a helyzet azt kívánja, akkor elköltözik Pestről, sőt akár a próbahelyen is elalszik. Arról beszélt, hogy nem híve annak a módszernek, amit a mai zenészek csinálnak, hogy interneten küldözgetik a zenéket. Maximalistának tartotta magát, egy héten legalább ötször szeretett próbálni.
A Beatricéből 1992-ben szállt ki, mert elfáradt a pörgésben. Utána egy Hard Légió nevű zenekarban AC/DC-s saját dalokat játszott, de belefáradt, hogy kezelhetetlen az egyik fiatal srác, és egy idő után csak alkalmanként léptek fel. Lassan kijött a gyakorlatból, elszokott a hangszerektől, a színpadtól, végül abbahagyta a zenélést,
csak a Beatrice ünnepi koncertjein lehetett hallani.
Ahogy a Quart interjújából kiderül, később fát rakodott, aztán lambériát gyártott, dolgozott hangszerkészítőként, és betársult egy hangszerüzletbe is, de miután többször megkapta, hogy öreg ő már, elment a kedve az egésztől, és hazament nyugdíjasként élni.
Tudjátok, ha az ember nem azt csinálja, amire született, akkor azt nem csinálja jól"
- mondta.
A kiszállás után sokáig nagyon maga alatt volt, de mindig azzal vigasztalta magát, hogy azért csak letett valamit az asztalra, bár nem volt tisztában azzal, milyen komoly kritikai és hallgatói rajongás övezi a munkáját. A Beatrice alatt úgy érezte, burokban él,
csak az utolsó években találkozott ezekkel a visszajelzésekkel, amik egytől egyig meghatották.
A betegség három éve támadta meg gégéje hátsó falát. Egyre nehezebben vett levegőt, végül mentőt kellett hívni hozzá, úgy fulladozott. Gégemetszéssel hozták vissza halálból. "Nagyon megijedtem, mert a gégerák képes arra, hogy gyorsan elvigyen" - mondta a Blikknek. Alternatív gyógymódokkal eddig sikerült kezelni a daganatot.
Halálhírét a fia osztotta meg a zenész Facebook-falán:
"Sajnálattal tudatom, hogy Édesapám, Lugosi László a mai naptól hosszú betegség után az Égi zenekart erősíti tovább. Szeretném megköszönni mindenkinek a jó kívánságait, és az elmúlt években adott segítségét. Ez az a pillanat, amikor egy kicsit tényleg "Elnémul a város". Szeretném, hogy az emberek ne legyenek bánatosak emiatt!
Szeressenek élni, és emlékezzenek a jóra, amit apukám adott nekik, hisz imádta ezt csinálni!
Ő is ezt kérné, tudom, hisz ő mindig úgy érezte, szabadon él!” – írta a posztban.