Olyan szuggesztív szeretnék lenni, mint Cseh Tamás

Járai Márk zenész, énekes, a Halott Pénz zenekar tagja

Járai Márk, a Halott Pénz énekese beszélt a Quartnak arról, megérte otthagynia az orvosi egyetemet a zenei karrierért, úgy érzi, nem tud eleget foglalkozni a rajongókkal, és még nem ért meg arra, hogy közéleti kérdésekkel foglalkozzon. A lányokat sajnos le kell, hogy hűtsük: van barátnője.

• Másfél évvel a vége előtt feladta az egyetemet a zenéért.
• Nem tartja magát se nagydumásnak, se frontemberalkatnak.
• Olyan szuggesztívvé szeretne válni, mint amilyen Cseh Tamás volt.
• Döntőbe jutást ajánlottak neki egy tehetségkutatóban.

Soha nem gondolta volna, hogy a zene lesz a hivatása Fotó: Polyak Attila - Origo

Fogorvosnak készültél, ebből lesz még valami?

Egész életemben arra neveltek, hogy fogorvos legyek, édesapám ugyanis fogorvos. Nagyon szeretem egyébként a szakmát, borzasztó kreatív és fejlődőképes szakma, ami teljes embert igényel. A zenélés mellett viszont egyre nehezebb volt helytállni, úgyhogy először csak passziváltattam magam fél évre, végül abba is hagytam, és felköltöztem Budapestre. Ez volt tavaly márciusban, másfél évem lett volna hátra.

A családod elfogadta a döntést?

Nem volt könnyű, mert féltettek, ők is tudják, hogy zenészként élni nem életbiztosítás Magyarországon, de kibékültek a döntéssel.

A családból az a mentalitás jön, hogy ha az ember csinál valamit, akkor azt csinálja profin.

Most ez a cél a zenével.

Szerencsém, hogy egy jól futó produkcióban vagyok énekes, de valami szakmát később szívesen tanulnék, akár levelezőn, amit zenészként hasznosítani tudok. Azt viszont nem tudom elképzelni, hogy tíz év zenélés után elmenjek fogorvosnak, valahogy furcsa lenne. Minél több dologba látok egyébként bele a zenei világban, annál több minden érdekel, ilyen például a fotózás.

Többet lenne a közönségével Fotó: Polyak Attila - Origo

Hogy került a zene az életedbe?

Egyáltalán nem számítottam rá, hogy ebből fogok megélni. Tizennégy évesen kezdtem el gitározni, és dúdolgattam hozzá. A nővérem beszélt rá, hogy vegyek részt a veszprémi utcazene-fesztiválon. Nagyon féltem, de amikor felmentem a színpadra, úgy voltam vele, ha már itt vagyok, akkor kiengedem a hangom. Akkor volt először, hogy ezt meg mertem lépni, én is meglepődtem rajta. Otthon se gondolta senki, hogy énekelni fogok, a fesztivál után tényleg villámcsapásként jött a zenei karrier.

Könnyen kimutatod az érzéseidet?

Sokáig el sem tudtam képzelni, hogy kiadjam magam a közönségnek. A színpadon viszont minden megszűnik számomra, mindent ki szoktam zárni éneklés közben, csak a dalra figyelek, a hangulatára, szeretek benne elveszni. Nem vagyok egy magamutogató ember, sosem voltam a társaság középpontja vagy nagydumás, sőt frontembertípus se vagyok. Ettől függetlenül közvetlen vagyok, szívesen beszélgetek, fotózkodom a rajongókkal. A személyes kapcsolatápolást nemcsak hogy élvezem, hanem nagyon fontosnak is tartom.

Amikor elkezdtem zenélni, körülbelül húsz embernek játszottam klubokban, és miután csináltam egy Facebook-oldalt, mindig tudtam követni a közönségem alakulását. Tudtam, ki melyik koncert után kedvelt meg, láttam például, hogy mondjuk az oszlop melletti asztalnál ülők bekövettek. Mióta a Halott Pénzzel koncertezem, esélyem sincs, hogy így kövessem az embereket, egy hét alatt százan is lájkolják az oldalamat. Kicsit bánt, hogy ez a közvetlenség elveszett,

rossz megélni, hogy nem tudok mindenkivel foglalkozni.

Magyarországon mennyire van hagyománya az énekes-dalszerzőségnek?

Abszolút van hagyománya, Cseh Tamás a példa erre, őt nagyon szeretem. A magyar zenei világból egyébként nem emlékszem hozzá hasonló figurára az utóbbi 10-20 évből. Én is inkább énekesnek tartom magam, a hangommal szeretek játszani, és csak remélni merem, hogy egyszer olyan szuggesztív művésszé válok. Cseh Tamás jelenség volt, Bereményi Géza dalszövegei mind nagyon különlegesek, és azóta sincs ilyen.

A külföldi előadók közül Ed Sheerant szeretem. Nagyon jól csinálja, egy gitárral ad hatalmas stadionkoncerteket, ez tartja bennem a lelket, hogy lehet ezzel hova nőni. Fontos persze a kapcsolatépítés is. Eddig úgy érzem, jól alakul a sorsom, szerencsés vagyok, hogy száz százalékban, teljes erőbedobással a zenével tudok foglalkozni. Sok tehetséges ember van, aki erről csak álmodhat.

Hogyan találkoztál a hiphoppal?

A Punnany Massifnak köszönhetően kerültem a hiphopos közegbe. Beugró énekes voltam egy koncert erejéig, ekkor kezdtem el őket hallgatni. Olyan dallamosak a számaik, hogy könnyebben be tudom fogadni őket, mint az általam korábban ismert rapszámokat. A mai hiphopra általában is jellemző, hogy megjelent benne a dallamosság, sokkal lírikusabbak ezek a dalok, mint az előző évtizedekben voltak. Minden számban van valami, ami az ember fülében marad, belemászik, ezért is lehetnek manapság ilyen népszerűek.

Megjelent a dallamosság a hiphopban Fotó: Polyak Attila - Origo

Még most sem vagyok annyira képben azért, de fejlődök, szélesebb lett a látóköröm, tudatosabban kezdtem el zenéket hallgatni, jobban figyelek a hangzásokra, a számszerkezetekre.

Nagyon fontos, hogy egy zenész minél több zenét hallgasson, jókat és rosszakat is.

Hogyan jött a Halott Pénz a képbe?

Amikor Marsalkó Dávid 2012-2013 telén visszaköltözött Pécsre, szeretett volna egy zenekaros felállást. Pécsen voltam én is, egy csomó embert ismertem, így találtuk meg egymást. Rögtön egyértelmű volt, hogy csinálunk egy zenekart. A legtöbb időmet azóta is a Halott Pénz tölti ki, de azért jut idő saját dalokra. Dávid a Közgázon végzett, és marketinget tanult, ami elég sokat segít a zenekarnak. Figyelem a Halott Pénz kommunikációját, a marketingjét, a brandépítést, nagyon tanulságos nekem.

Én mindig érzelmes, melankolikus dalokat játszottam. Szerelem, elhagyás, csalódás, ezek a kedvenc témáim, boldogságból nem jöhet ihlet.

Az embernek egy kicsit meg kell döglenie ahhoz, hogy valamit ki tudjon adni magából.

A kedvenc előadóm, William Fitzsimmons például egy teljes albumot írt a válásáról.

Van beleszólásod a Halott Pénz-dalok írásába?

Az Ugyanúgy hallasz című szám volt az első, amin együtt dolgoztunk. Egyszer felmentem Dávidhoz, fröccsöztünk, az alap már megvolt, és mondta, hogy van egy kétsoros refrénje, amire ki kéne találni valami dallamot. Fel volt adva a lecke, mert egy nyolc szóból álló sorhoz elég nehéz dallamot találni. Mondtam, hogy csináljon egy kávét, addig gondolkodom. Mire visszajött, megvolt a dallam, lejátszottam, és megtetszett neki.

Az alapokat ő írja, az én dolgom ebben a felállásban az, hogy valami fülbemászó dallamot találjak ki hozzá.

Nagyon jó, hogy együtt dolgozunk, mert mindig kell egy második fül, hogy az ember ne ragadjon le egy ötletnél.

Gondolkodtál korábban, hogy tehetségkutatón indulj?

Igen, egyszer kaptam egy nagyon vonzó ajánlatot az egyik kereskedelmi csatorna tehetségkutatójától. Azt ígérték, kapásból a döntőbe kerülhetek, de inkább visszautasítottam, mert biztos voltam benne, hogy nem érezném jól magam abban a közegben. Egyrészt egy ilyen szereplés után tényleg esélyem se lenne, hogy megismerjem a rajongóimat, másrészt rengeteg minden köti egy ilyen műsor után az előadót: meg kell felelnie a különböző szerződéseknek.

Pécs tökéletes hely volt számára, hogy kibontakozzon Fotó: Polyak Attila - Origo

Nekem Pécs tökéletes hely volt arra, hogy kibontakozzam. Annak a városnak olyan inspiráló az atmoszférája, máshol nem is sikerült volna.

Sok tehetséges ember jön olyan városból, ahol nincs ilyen inspiráció, nekik jó kiugrási lehetőség lehet egy tehetségkutató.

Külföldön szívesen próbálnál szerencsét?

Nagyon jól alakulnak a dolgok a Halott Pénzzel, és jól érzem magam, úgyhogy most biztos nem mennék, de írok dalokat angolul is. Ha egyszer megváltozik a helyzet, akkor Izlandon például szívesen megpróbálkoznék az angol dalaimmal. Ott nyugalom van, jó a zenei élet, inspirálónak tűnik. Méretben egy nagyobb Pécsnek számít, mégis nagyon erős a zenei export, rengeteg világhírű zenekar dolgozik ott.

Zenészként mennyire tartod fontosnak, hogy közéleti kérdésekkel foglalkozz?

Beismerem, hogy nem mindig jut időm, hogy az aktuálpolitikai eseményekkel foglalkozzam. Művészileg sem tartok ott, hogy beleszóljak ezekbe. Egyelőre nem tudom elképzelni, hogy kampányoljak valami ellen vagy valami mellett. Nem is szeretnék még érzékeny témákat feszegetni, nem vágyom arra a figyelemre, amit ez övez. Most ott tartok, hogy a személyes sztorimat adom ki magamból. Lehet, hogy erre meg kell érni, nem kizárt, hogy később ez is a márkám része lesz, de a Halott Pénz mellett ez most nem fér bele.

Mi a következő cél?

A zenekarral a leghúzósabb évünkön vagyunk túl, rengeteg helyre eljutottunk. Szeretnék sokkal többet pihenni, valamiféle napi rutint vinni az életembe, a sportra is szeretnék időt szánni. Eddig ezt nem tartottam fontosnak, de most harminc leszek, és figyelni szeretnék erre is. Ezenkívül szeretnék egy kis stúdiót csinálni otthon, ahol elkészíthetem a dalaimat. Szeretném kipróbálni magam különböző stílusokban is és együttműködni másokkal. A Moneyneckkel közös számunk például nemrég jól nyitott a listákon. Nagy terveink vannak természetesen a zenekarral is, jó évnek nézünk elébe.

Rajzokat is kap a rajongóktól Fotó: Polyak Attila - Origo

A rajongó lányok közeledését hogy fogadod?

A fiatalabb korosztályra jellemző inkább a rajongás. Senkivel nem vagyok ellenséges, ők is kedvesen közelednek, nem tolakodóan, jólesik, de van barátnőm. Nem is volt olyan helyzet, amikor zavaró vagy valami elképesztő dolog történt volna.

A Halott Pénznek van a legjobb közönsége,

többször kaptam például engem ábrázoló rajzokat.