Jó pisztollyal fenyegetni a kritikusokat Vidnyányszky szerint

A kritikusok egyébként is bukott rendezők, színészek vagy zenészek. És tinédzserek.

A Faktor.hu videointerjút készített Vidnyánszky Attilával, a Nemzeti Színház igazgató-rendezőjével, a Magyar Teátrumi Társaság elnökével, amelyben a színház új bemutatói mellett szó esett a színikritikusokról is.

Vidnyánszky Attila már túllépett a kritikaolvasáson Fotó: Mudra László - Origo

„Hál’ istennek a magyar néző nem olvas kritikát, ennek örülök a leginkább” – szögezte le rögtön Vidnyánszky Attila, aki később – miután szerinte gyenge kritikákból idézett különféle hibákat – elmondta, már nagyon régen „nem veszi a fáradságot”, hogy kritikákat olvasson. Fiáról, a színész-rendező ifj. Vidnyánszky Attiláról azt mondta, ő még elolvassa a róla szóló kritikákat, „de majd túllép ezen”.

A kritikusokról általában úgy vélekedett: „Más szinten kéne kommunikálni, más szintű minőségben kéne írni, felkészültebbnek kéne sokkal lenni. Ez így tényleg nem érdekel, már jó ideje nem érdekel. És erre rájön még a politikai attitűd, az egész kap egy gellert a politikától. De még politika nélkül is:

kijönnek tinédzserek az egyetemről, és akkor kritikusoknak hiszik magukat.

Azt se tudom, micsoda az igazából.”

Vidnyánszky Attila (bal szélen) A szarvassá változott fiú című film forgatásán Forrás: Hajdu D. Andras

Hozzátette, a Szindbád című előadásába is betett egy, a témáról szóló részt: „Krúdynak is van egy jó mondata: »Nagyon tisztelem a kritikus barátaidat, de azt üzenem nekik, hogy jól bánok a pisztollyal.« Na. Az egy egészségesebb világ volt, mert tétje volt az írásnak.

Háromszor meggondolta valaki, hogy milyen szinten személyeskedő vagy alázkodó, mert esetleg nagyon jól bántak a pisztollyal.”

A riportot készítő Andor Éva rákérdezett Vidnyánszky egy korábbi nyilatkozatára is. A rendező akkor úgy fogalmazott, a kritikusok „túlértékelik magukat”.

Bukott rendezők, bukott színészek Fotó: Mudra László - Origo

Vidnyánszky megerősítette korábbi állítását: „Igen, mert azért ők mibelőlünk vannak, nem mi vagyunk belőlük. Mi hozzuk létre azt, amiről ők beszélnek. Azért ez ad egy helyet. Sokkal nagyobb alázat kellene, hogy megnyilvánuljék. Főleg, amikor az ember tudja, hogy 99,9 százalékuk bukott színész, zenész, bukott rendező, és jobb híján kritikusi pályán próbálgatja magát.”