Fekete György keze lassan mindenhova elér a magyar kultúrafinanszírozásban. A területre szánt közpénzek elosztása felett egyre nagyobb az általa vezetett Magyar Művészeti Akadémia befolyása. Éves költségvetésük és tagságuk rohamosan nő.
A lex Feketeként emlegetett törvénymódosító javaslat értelmében az akadémia az évi mintegy hétmilliárd körüli összeget szétosztó Nemzeti Kulturális Alap vezetésében és szakmai kollégiumaiban is egyharmad arányban képviselteti magát – a független szakmai szervezetek kárára.
Kevesebb szó esik arról, hogy az MMA évek óta próbál beszállni a művészettel kapcsolatos tudományos kutatómunkába is. Emiatt hozta létre még 2013-ban a Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetet, ami mostanra jutott el a „jelképes működésig” – ezt maga Fekete György fogalmazta meg így az akadémia legutóbbi, kissé balhésra sikerült közgyűlésén.
A jelképes működésig vezető, körülbelül két évig tartó fejlesztőmunka során eddig mintegy 280 millió forintot biztosított a kormány az intézet számára.
A Nol.hu információi szerint a 2014-ben rendelkezésükre álló mintegy 109 milliós összeget a Hild-villa gépészeti távfelügyeletére, őrzésére, karbantartására, a kertre, illetve a kerítés rendbehozatalára és a felújítás megtervezésére költötték.
Az MMA kérdéseinkre adott válaszai alapján 2015 első felében 19 milliót költött el a – tervei szerint majd az MMA szállodájaként is működő – Hild-villára, a rendelkezésre álló további 155 milliót a munkafeltételek megteremtésére, a munkatársak foglalkoztatására, a szükséges eszközök beszerzésére fordították.
De milyen munka folyik az intézetben?
Az intézet munkájáról, terveiről a megalakulása óta keveset lehet tudni. Kerestük az intézet alapító okiratát az interneten – nem találtuk. De vajon miért mondja újabban Fekete György azt, hogy eljutottak a jelképes működésig, miközben az intézetnek a mai napig nincs honlapja, sőt az MMA honlapján sincs érdemben szó róla?
Azért, mert feltöltötték munkatársakkal a kutatóintézetet – ezt éppen az Origo júliusban megjelent cikke után kezdték el. Akkor azt írtuk, hogy az igazgatón kívül az intézet nem foglalkoztat semmilyen kutatót, így nem is folyhat semmilyen kutatás sem. Az első felvett kutató kilétét korábban titkolta az MMA, arra hivatkozva, hogy nem lenne etikus közölni a nevét. Kitartó kérdezősködés után azonban elárulta nekünk a neveket Kocsis Miklós, az intézet munkatársa, erről lejjebb írunk.
Ugyanakkor ez még mindig nem az igazi kutatás, hanem csak megelőző munka, legalábbis az MMA magyarázata szerint. Ezt az is mutatja, hogy még mindig Kocsis Miklós vezeti az intézetet. Róla az MMA mondta azt, hogy csak addig marad a pozícióban, amíg be nem indul az érdemi munka.
Tehát „referensek” kutatják azt, hogy mit kell majd kutatni – az intézetben folyó munkát maga Fekete György írta le így. Fekete az idei MMA-közgyűlésen beszélt az intézetről: „A munkát jelenleg nyolc referens végzi, akiknek alapvető feladata annak feltérképezése, hogy az adott műfajban kik kutatnak ma Magyarországon és hol vannak azok az anyagok, amelyeket az MMA-nak a következő években össze kell írnia.”
Bár Fekete nyolc munkatársról beszél, az MMA velünk hét nevet közölt. Vagyis vagy van egy titokzatos nyolcadik, vagy Fekete rosszul tudta, hányan dolgoznak az intézetben.
„A kutatóintézet feladata vizsgálni a kortárs művészetek művészeti és társadalmi vonatkozásait, hatását, művészetszociológiai hátterét. A hézagok kitöltése,
a kortárs magyar művészet lineáris egybeírása a végső cél”.
Ezt is Fekete György mondta az intézetről. Utalt arra is a közgyűlésen, hogy hiába tudjuk, hogy a magyar művészet világszínvonalú, ezt nem könnyű bizonyítani.
Nyáron egyébként kérdésünkre még azt állította az MMA, hogy tizenhárman fognak dolgozni az intézetben, még korábban pedig húsz főről is szó volt. De nézzük, ki ez a hét "referens", tehát megbízott ügyintéző, aki közalkalmazottként jelenleg azt kutatja, hogy mit kell kutatnia az intézetnek.
A toronyzene olyan kompozíció, ami arra készült, hogy toronyból fújják le: a városi zenészek az idő jelzésére vagy kitüntetett alkalmakkor fanfárjeleket, korálokat adtak elő, főleg harsonán vagy trombitán.
Az intézet vezetője Kocsis Miklós, akit végzettsége nem a művészeti élethez köt, hiszen jogász, a Pécsi Tudományegyetem Alkotmányjogi Tanszékének oktatója. Elérhető publikációs listájában művészetelmélettel foglalkozó tanulmány nem szerepel – hacsak nem számítjuk oda a kulturális igazgatással és az MMA-val foglalkozó tanulmányokat.
A hét munkatársból háromnak jelenleg nincs doktorija, igaz ketten valamilyen doktori iskola hallgatói, bár egyik iskola sem kifejezetten művészetelmélettel foglalkozik. Kocsison kívül a legmagasabb tudományos fokozattal egy adjunktus rendelkezik a Szent István Egyetemről.
A diplomamunkákat nem számítva F. Orosz Csillától, Farkas Attilától és Fehér Euridikétől nem találtunk az interneten művészetelmélettel foglalkozó tudományos publikációt, Windhager Ákostól egyet, ez Moór Emánuel szimfóniáiról szól. Márton László Attilától is csak egy közösen jegyzett publikációra akadtunk egy falu, Farkaslaka fejlődéstörténetéről. Falusi Márton kötetben is megjelent, főleg jogfilozófiával és irodalommal foglalkozó szövegei a szerző honlapja szerint is elsősorban esszék, vagyis nem tudományos közlések.
Kocsis Miklós megbízott igazgató február 1-jén, a többi kolléga idén nyáron és ősszel került a kutatóintézethez, mondta kérdésünkre az MMA. Feladatuk
az intézet koncepciójának megalkotásához szükséges háttéranyagok elkészítése,
amelyek az előzetesen meghatározott ütemtervet tartva készülnek”.
Megkérdeztük Kocsis Miklóst arról, vajon mire gondolhatott Fekete György, amikor az intézet feladataként a magyar művészet összeírását jelölte meg. A következő választ kaptuk:
„A kutatóintézet a művészet társadalmi relevanciájának, valamint a művészet elméleti összefüggéseinek tudományos igényű folyamatos vizsgálatára kíván fókuszálni: vagyis nem történeti szemléletű, hanem kortárs művészetkutató intézetről van szó.”
Kocsis elárulta: a témában „más intézményekben született, általuk elért és publikált eredményeket hasznosítani szeretnénk”.
Ez utóbbi kijelentés egyebek mellett azért is furcsa, mert az MMA Művészetelméleti tagozata által szervezett kétnapos konferencián szeptemberben Kocsis Miklós azt mondta, hogy Magyarországon művészetelméleti kutatások rendszerezett módon eddig nem zajlottak.
Ez az állítás nem igaz: elég itt példaként a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Művészettörténeti Intézetében évtizedek óta folyó munkát említeni.
Mivel a válasz nem oszlatta el a homályt a művészet összeírásáról, inkább azt próbáltuk Kocsistól megtudni, hogy mit ért ő és az intézet a kortárs magyar művészet szókapcsolaton? Például mitől magyar egy műalkotás, és honnantól számít kortársnak?
A válasz: „Az élő mesterek mestereiig bezárólag szeretnénk vizsgálni a magyar művészet trendjeit, valamint azoknak az egyetemes művészettel való kölcsönhatását.”
A már említett konferencián Kocsis tovább árnyalta álláspontját. Szerinte kortárs fogalomról művészeti áganként máshogy gondolkodnak:
biológiai szempontból is mást jelent egy költőnél és egy balettművésznél”.
Ezért hozták az alábbi „főszabályt”:
az élő mesterek mestereiig mennek vissza.
Arra is rákérdeztünk, hogy álláspontjuk szerint mitől lesz egy műalkotás magyar. „Annak megítélése, hogy egy műalkotás milyen művészeti értékekkel és milyen más jellemzőkkel rendelkezik, az alkotók és az alkotások elemzőinek feladata.”
Ez alapján tehát akkor magyar egy mű, ha a művész és a művet elemző kutató azt mondja róla, hogy az.
Mindezt ennyiért főzték ki
Az MMA honlapján elérhető egy dokumentum, amely a kutatóintézet személyi juttatásait összegzi 2015 elejétől szeptember 30-ig.
A dokumentum szerint az intézet vezetője 2015. január 1. és 2015. március 31. között 834 000 forint juttatásban részesült. Ha igaz az MMA közlése, miszerint Kocsis február 1. óta munkatárs, akkor ez két hónapi bért jelenthet, tehát egy hónapban 417 ezer forintot.
Április 1. és június 30. között a dokumentum két főt jelöl meg az intézet vezetőjeként, ha jól értjük a táblázatot. Ők ketten együtt kaptak erre a három hónapra 1 829 526 forintot, a dokumentum szerint.
Július 1. és szeptember 30-a között ugyanúgy két vezető kapott 2 474 500 forintot – pedig ez ugyanúgy három hónap, mint az előző időszak. Vagyis itt emelkedtek a személyi juttatások. Ha feltételezzük, hogy ez a két vezető ugyannyi pénzt kapott, az egy hónapra mintegy 410 000 forintot jelent.
Ugyanebben az időszakban a vezetőkön kívül feltűnik négy foglalkoztatott, ők összesen 1 675 248 forintot kaptak. Eszerint a foglalkoztattak ebben az időszakban átlagosan mintegy 140 ezer forintot kaptak havonta.