Az 1823-ban alapított, londoni The Lancet nevű orvosi folyóirat szerzői már a dráma első része, a Pokol legelső énekében rátalálni véltek a bizonyítékra.
Dante ekkor egy rettentő nőstényfarkassal való találkozásról ír, miközben az elbeszélő egy dombot próbál megmászni.
„Nézd, itt a vadállat, mely visszaűzött: segíts meg vele szemben, bölcs tudós, mert reszket minden vénám és erem!”
– írja Dante (Nádasdy Ádám fordításában).
Dr. Francesco Galassi ezekben a sorokban vélte megtalálni az állandó fáradékonysággal, túlzott aluszékonysággal, nappali alvásrohamokkal járó narkolepszia bizonyítékát. A tudós szerint Dante ebben a versszakban „nagyon akkurátus” leírását adja a „küzdj vagy menekülj” néven ismert vészreakciónak, pedig a tudomány csak Dante kora után több évszázaddal magyarázta meg a jelenséget.
A Bolognai Egyetem alvás-laboratóriumának neurológusa, Giuseppe Plazzi ennél is tovább megy – írja The Local nevű olasz portál. Szerinte, ha a szöveget szó szerint, és nem metaforikusan olvassuk, az Isteni színjáték a narkolepszia több tünetét is pontosan leírja: az elbeszélőre gyakran kimerültség- és álmosságrohamok törnek rá, többször hirtelen elájul, és sokszor dől le aludni.
Galassi szerint
az első ének pontosan leír egy pánikrohamot is,
ami a narkolepszia gyakori tünete. Ráadásul gyakran hallucinációk kísérik, ami szintén az alvási rendellenesség velejárója. Sőt, Galassi szerint Dante korában a nőstényfarkas ábrázolása a test feletti kontroll elvesztésének metaforája volt.
A tudósok – noha beismerik, hogy az ilyesféle kutatások nem feltétlenül állnak nagyon szilárd alapokon – még arra a kérdésre is választ találtak, vajon hogyan írhatott meg egy ilyen monumentális művet Dante, ha egyszer alvási rendellenességtől szenvedett.
Mint Galassi kifejti, a rendellenesség enyhébb fajtái nem gyengítik el komolyabban a beteget, ráadásul a narkolepszia még a kreativitást is növelheti, hiszen a rendellenességben szenvedőknek nagyon eleven álmaik vannak.