Nem a verseiért kapott Kossuth-díjat Röhrig Géza

Nem akart a Kossuth-díjáról beszélni Röhrig Géza az új verseskötete bemutatóján. Elolvastuk a Magvető kiadásában megjelent könyvet, de közben nem éreztünk semmit.

Nem lennék Röhrig Géza helyében. Röhrig évtizedek óta ír, túl van hat kisebb kiadóknál megjelent köteten, versei mégis pont akkor jutnak el szélesebb közönséghez, költészetét épp az után emeli be a magyar lírakánon centrumába a Magvető Kiadó, amikor teljesen más természetű művészi sikereiért Kossuth-díjat kapott, és mellékesen még Stallonéval szelfiző világsztár is lett.

Röhrig Géza Forrás: MTI

Sem jobb, sem rosszabb

Ez az egybeesés marketingszempontból nyilván üdvös, és akár azt is lehet egyfajta beérkezésnek vagy igazságtételnek tekinteni, hogy most egy Oscar-díjas magyar film miatt jóval többen fogják elolvasni Röhrig verseit, mind eddig valaha bármikor, mégis elég furcsa helyzet ez, hiszen Röhrig természetesen a Saul fia lehengerlő sikere miatt nem lesz sem jobb, sem rosszabb költő – de olvasott(abb) és eladható(bb) biztosan.

Röhrig Géza Ben Affleckkel és Sylvester Stallonéval az Oscar-gála után Forrás: Röhrig Géza Facebook

És ezzel olyan kínos pillanatok is együtt járnak, hogy az embert a verseskönyvének bemutatóján világsztárként és Kossuth-díjas(színész)ként mutatják be. Pont ez történt a Petőfi Irodalmi Múzeumban tartott esten, ahol a múzeum munkatársa Kertész Imrével is párhuzamba állította Röhriget, ami azért egy kicsit bizarr – nem véletlenül kérte az est egy későbbi pontján Röhrig, hogy senki ne kérdezze a Saul fiáról,

„pláne” a Kossuth-díjról.

A Kossuth-díjjal kitüntetett Nemes Jeles László és Röhrig Géza Fekete Györggyel, a Magyar Művészeti Akadémia elnökével beszélget a Kossuth- és Széchenyi-díjak átadásán Forrás: MTI/Illyés Tibor

Gondoljunk csak bele: minden felolvasáson, dedikáláson, beszélgetésen a jövőben valahogy így fogják bemutatni Röhrig Gézát, a Kossuth-díjas művészt és Oscar-díjas filmben szereplő világsztárt, miközben

több mint húsz éve megjelent első kötete óta az irodalmi élet alig foglalkozott vele,

leszámítva persze azt a két kis kiadót, a zsidó témájú könyvekkel foglalkozó Múlt és Jövőt és a Széphalmot, amelyek lelkesen megjelentették – kis példányszámban – a könyveit.

Három Röhrig-kötet borítója Forrás: Múlt és Jövő / Origo

Nagy feladat

Na, de ez legyen Röhrig Géza gondja – vagy hát ide inkább egy semleges szó kéne, mondjuk feladata. Mi ne törődjünk se a sznobokkal, se a hájppal, se semmivel, nyissuk ki a szemünket, fülünket – és hogy a kötet egyik visszatérő motívumát is ide keverjem, a szívünket – a versekre. Nézzük, mi van a papíron.

Bő ötven csupa kisbetűs, vessző nélküli költemény: perifériára sodródott életek, árvák, hajléktalanok, kurvák, széthullott családok, hiányzó apák, gyereküket megtagadó anyák, és a sokszor tragédiába torkolló mikrotörténetekben, a szavak, sorok, versek közötti hézagokban fel-felsejlő, folytonosan, mégis meg-megszakadva létező Isten.

Identitáskeresés

Ez a hiány a versek közös nevezője: a keresés és az ebből táplálkozó vágy egy anyára, egy otthonra, egy kiforrott, folytonos identitásra, a biztonságra, és mindenekfelett Isten közelségére. Erre az identitáskeresésre, a zsidó hagyománnyal is összefüggő folyamatos úton levésre, a gyökértelenségre utal a kötet címe is.

Azok a gyökerek Forrás: Origo

Ez a költészet a szenvedésben, borzalomban, kitaszítottságban, a gyarló emberiben ott lapuló transzcendenciát mutatja fel, különböző témákon keresztül, de végig ugyanabban a hangnemben.

Pontosabban mutatná. Kevés kivételtől eltekintve ugyanis sem az ábrázolt figurák, sem az elbeszélt történetek, sem a nyelvi megformálás, sem a költői vízió nem elég erősek ahhoz, hogy ezek a versek megrendülést okozzanak, pedig ebben a költészetben mindig ez a tét.

Szív, igazság, tűz

A versek azt vállalják, hogy olyan súlyosan elhasznált, közhellyé koptatott motívumokból építenek tragédiát, mint a szív, igazság, fény, tűz, angyal, és ezt a súlyt ez a keresetlen, kócos versnyelv nem bírja el. Hiába érződik a kötet elején lévő versekben a szerző személyes történetéből nyert autentikus megszólalás ereje, a gyakran élőbeszédet imitáló, roncsolt, máshol archaizáló és irodalmiaskodó, disszonáns rímeket összecsengető, hol bombasztikus jelzőkkel dobálózó, hol szürreáliába hajló versek kevés kivételtől eltekintve csak közhelyek kimondásáig jutnak el.

A személyes megjegyzések radírral eltávolíthatók Forrás: Origo

Mutatom a példákat – egyoldalúan és egy kicsit rosszindulatúan most csak negatív példákat gyűjtöttem ki, de ez nem jelenti azt, hogy a kötetben ne lennének erős sorok és sikerült versek, olyanok, amíg hatással voltak rám, megütöttek és lehúztak magukhoz. Csak éppen ezeket egy kezemen meg tudom számolni.

Rémes rímek

Ezek a rímek vagy összecsengések nekem bántották a fülemet, vagy csak erőltetettnek éreztem őket. A mostan szónál azért nagyon kilóg a lóláb. (Az idézetek különböző versekből vannak.)

„süvít a sűrített levegő álmodban
megfizetik csak ez számít mostan”
_

„tavaly látta meg benne az üzletet ibrahim
(akkoriban épp ő volt vácon az alfahím)”
_

„vonszolok egy fókát
ismerem az ijedtségnek
e fokát”

_

„azt hiszik az őrszobán
aki pesti: porcelán”

_

„csak te
ahogy a süvítő mozdonyfényben felsikoltsz
te és az estei gyors”

Egyébként a hanyag rímek és asszonáncok összefüggnek azzal, hogy ezeknek a verseknek egy része valójában dalszövegként működik – dallamra énekelve sokkal több mindent megenged egy versszöveg. Ez a három sor – bár nem a rímelés miatt, de – nem olyan, mint egy Quimby-refrén?

„a kígyó nem háziállat
én sem vagyok
a te házi istened”

Vagy ott van a Ne aludj el, aminek a refrénjét szinte hallom Pajor Tamás Neurotic-korszakos kiabálós hangján: „ne aludj el / ég a dzsungel". A Punks not dead-ben meg mintha valami alter blues-funk dal lüktetne.

Nagyotmondás

Mutatom a kötetnyitó vers zárlatát, ami útravalónak kevés, szentenciának meg sok. Hát persze, menni kell tovább, menni kell tovább!

„megyünk megyünk
nincs más igazság”

Máshol megint az igazság kerül elő, és kiderül, hogy dolga is van neki.

„az igazság dolga hogy igazság legyen
s nem az hogy igaz”

Vajon mi ez az igazság? Egyrészt a menés, másrészt például az anyaszült meztelenség, mint az ádám című versben.

„anyaszült meztelen akarok lenni
mert nincs más ennél igazabb igazság”

Ennél talán még kevésbé érdekes az alábbi állítás a tavaszról, ráadásul ez verskezdő helyzetben van, és önmagában áll.

„a tavasz feltámadás”

csupakisbetű vessző nincs Forrás: Origo

Szürreális meghökkentés

A minél erősebb jelzők halmozása hatásvadászatba, néhol paródiába torkollik, és teljesen összeegyeztethetetlen azzal a transzcendenciát kutató, naturalisztikus ábrázolásmóddal, ami uralkodik a kötetben. Már a kötet hátlapjára írt megnyalt szívektől holtan összeesés is ebbe az irányba mutat, de ennél durvább túlkapások is vannak. Ezeken a szöveghelyeken csúnyán összeomlik ez a költészet, érthetetlen okokból adja fel a szerző a stilisztikai egységet:

„röpíts engem ugyanígy
földre hasalt tornádó
háztetőkkel tornázó
sírdöngető vandál
tépd le rólam az időt”

A gyapotszedő felütése nekem önmagában is egy stilisztikai katasztrófának tűnik:

„öklömnyi pelyhek mindenütt
habkönnyű gennyes kis tetük”

Máshol már szinte a szürrealista automatikus írás irányában mutatnak a sorok:

„kagylókkal ékes karikása dörren
lábujjon várja a zuhit a vetés
s míg lassan ereszti hatalmas kupoláját
egry borzecsetjével pont rálát”

Vagy a már idézett kiáltvány-ban, amibe az igazság dolgától a lobogó gundel-palacsintáig jutunk. Persze, szokták flambírozni, na de akkor is.

„a gőgtől mégis úgy lobog a képe
mint egy gundel-palacsinta”

Biztos, hogy megvan az élményanyag Forrás: MTI/Mohai Balázs

Lapos, köznyelvből vett kifejezések

A szerző egyszer sokkolni akar, máskor viszont megelégszik az irodalmi vagy a köznyelvből vett, elkoptatott szókapcsolatokkal. A táj egyszer „tünékeny”, máshol „festői”, a tűz „kihuny”, a szív „ócska”, a gyermek „farkaséhes”, a hiány „ordít”, a meztelen „anyaszült”, a kút „tiszta”, a tanú „igaz”.

Van, ahol egész sorok szeretnének köznyelvi kifejezésekből drámai erőt kölcsönözni:

„a kisfiú boldog bár nem mutatja mérges
csak a végén törik el nála majd a mécses”

Vagy máshol, a türelem című versben:

„ám a felhők csak homlokunkon gyűlnek”

És nem beszéltem még a midőnről.

Én őszintén nem értem, mi keresnivalója egy ilyen archaizáló, modoros szónak egy mai versben, hacsaknem stílusimitációról, paródiáról vagy valamilyen önálló nyelvteremtő szándékról van szó. Röhrig viszont reflektálatlanul használja a kötetben háromszor.

A kötet másik mélypontja a böbe című vers felütése: „alulról jövök mint egy fing / akad még aki megkettyint.” Ilyen hangütésből Petri Györgyön kívül csak nagyon kevesen tudtak jó verseket írni.

Én mindig hiányzom

Kiváló viszont az identitás című, pofonegyszerű ötletre felhúzott apavers, és hatásos az örökbefogadás szomorúságának és véglegességének megfogalmazása az örökbefogadás című versben:

„nem azért szököm el
hogy hiányozzak
én mindig hiányzom”

Röhrig Géza autogramot oszt Santa Barbarában Forrás: AFP/2016 Getty Images/Mark Davis

Határozottan érződik, hogy Röhrignek van mondanivalója és élményanyaga. Amikor a minél pontosabb közlésre koncentrál, akkor erős sorok keletkeznek: „szűcs imrét / kétéves koráig / egy sublótban tartották / ha sírt betolták a fiókkal”. Ez azonnal szíven üt, ellentétben azzal az állítással, hogy „lelkileg lábalok a szennyben” (sic!).

Vagy az egyik kedvenc sorom, ami talán a kötet legjobb verskezdése: „totya nem látott még liftet". Még semmit sem tudok arról, miről van szó, ki az a Totya, de máris szeretem.

Időtálló, mértékadó

Ez a költészet ennek a valóban megrendítő élményanyagnak a dokumentumszerű, mégis személyes megformálásának irányába léphetne tovább, és ha meg tudna szabadulni a ráaggatott, elsősorban nyelvi ballasztoktól, valóban drámai és egyenletesen magas színvonalú lehetne.

Fidesz-szlogent írt, a Kispálnak rendezett gyufaszálklipet, hullákat mosott, most pedig Sylvester Stallonéval és Ben Affleckkel fotózkodik, és közben szerepelt egy Oscar-díjas filmben is. Röhrig Gézáról készült portrénkat itt olvashatják. „Az élete kalandregény: szerepel benne egy állami gondozott fiú, akiből punk lesz, amatőr színész és költő. Majd New Yorkba megy húsz dollárral.”

Az ember aki a cipőjében hordta a gyökereit a Magvető új verseskönyv-sorozatának első kötete. A koncepciót nem igazán lehet eredetiséggel vádolni: „Időtálló, mértékadó verseskötetek a magyar és a világirodalomból. Versek úton lévőknek” – áll a könyv végén. Ehhez Nyáry Krisztián, a Magvető főszerkesztője a Röhrig-esten még annyit tett hozzá: érthető verseket akarnak, amelyek megszólítják a fiatalokat. Még jó!