Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Harmincévenként el lehet menni Scorpionsra, márpedig én 1986-ban láttam utoljára a bandát a romos MTK-pályán, még gyerekfejjel. Lenyűgözve néztem az NSZK-s színpadtechnikát, a füstöt, fényeket, határozottan másképp nézett ki a dolog, mint az Első Emelet vagy a Prognózis fellépései, amelyekre volt szerencsém elvetődni rövidnadrágos gyerkőcként.
Valamilyen pillanatnyi elmezavar következtében ülőhelyre vettem jegyet '86 nyarának végén, így ugrándozni nem tudtam, viszont volt alkalmam kaján mosollyal végignézni, amint műbőr kabátos csövesgatyások ugrálnak át a rozoga kerítésen. Ők az ülőhelyekről a dühöngőbe vágytak, a biztonságiak kergették őket ímmel-ámmal, jelentősebb meggyőződés nélkül, mert közben mások törtek át húsz méterrel odébb. Az őszinte, metallista kergetőzést egykedvűen szemlélte egy fejkendős nénike, aki tőlem pár méterre ült, talán az unokáját hozhatta ki, és nem merte magára hagyni.
A 86-os Scorpions egy hullám része volt: amikor már a vasfüggöny is bőven rozsdásodott, itt járt a Saxon, a Status Quo, Chick Corea, a Jethro Tull, ekkor volt a legendás Queen-koncert, ősszel még jött az Iron Maiden, 87-től pedig egy jelentősebb metálos, hard rockos áradat, fellépett itthon a Helloween, a Deep Purple, a Running Wild, Dio, a Kiss, a Metallica, a Stormwitch, a Black Sabbath.
Anno a Coming Home-mal kezdett a Scorpions, ezt a Blackout és a Bad Boys Running Wild követte: emlékeim szerint a jegy is legfeljebb két City Grill-menü árába került, úgy 200 forintba – most 10 ezer és 23 ezer közt voltak a belépők. Idén már nem a 85-ös World Wide Live című duplalemezt játszották el a fiúk egy az egyben, igaz, elröppent közben három évtized.
Sok külföldi is jegyet váltott: a Stadionok metrómegállónál feltűnően jókedvű, ittas finnek vásároltak banánt és sört, befelé egy négytagú szerb csapat vonult el mellettünk, a lelátón pedig logikusan nagyobb számban voltak negyvenes-ötvenesek, mint a tinédzserek. Rudolf Schenker - Klaus Meine, Matthias Jabs - James Kottak - Pawel Maciwoda felállásban érkezett a csapat, amúgy az együttes hosszú története során volt számos tagcsere, csak dobosból volt vagy tíz.
A zenekar újabb és régi számait variálta, az előttünk ülő két fruska az újabb dalok szövegeit is csillogó szemmel énekelte, az összegyűlt publikum azonban inkább a régi nagy dalokra vágyott, talán a Lovedrive, az Animal Magnetism, a Blackout, a Love at First Sting időszakából. A nyitás (Going Out With a Bang, Make It Real, The Zoo) után úgy nyolcadik-kilencedik számként jött a Wind of Change:
Meine talán nagyobb ovációt várt,
azt, hogy az egész sportaréna vígan énekli a rendszerváltás évéből szóló, erős politikai töltettel bíró dalt, de nem így lett – legalábbis a hátsó fertályon kissé mélán ültek az emberek, talán más álmaik, reményeik voltak 1990 körül.
Az amerikai James Kottak egy fergeteges dobszólóval ajándékozta meg a nézőket, a Kingdom Come-ból érkezett zenész igazi showmanként viselkedett, pofákat vágott, mutogatott, a végén pedig megfordult: Rock & Roll Forever volt nagy betűkkel a pólóján, de amikor levetette, látszott, hogy ugyanaz a szöveg van ugyanúgy a hátára tetoválva. A csapat többi tagja is remekül nyomta, szeretnénk mi ilyen energikusan muzsikálni közel a hetvenhez – nem úgy tűntek, mint akik este tízre visszaballagnak a Naplemente Idősek Otthonába, mert szigorúan villanyoltás lesz.
A dobszóló után volt még Blackout és Big City Nights, erre már tényleg ütemesen bólogatott még az is, aki addig csak kimérten figyelt. A ráadásban a Still Loving You-ra érzékenyedhetett a néző, hogy aztán a Rock You Like a Hurricane-ra nosztalgiázzon. Ezzel vége is lett, a negyed kilenc körül kezdő banda háromnegyed tízre levonult,
a néző pedig 90 percben megkapta, ami várható volt az estétől:
hangban változatlan Meinét, új, formabontó megoldásokat nem hozó, de professzionális kemény rockzenét, pár koros úrtól, akik láthatóan szívvel zenélnek. A végén pedig több volt a mosoly, mint a zord vagy egykedvű arc – ez pedig nem kevés.
Matthias Jabsszal, az együttes szólógitárosával nemrég beszélgettünk, az interjút itt leli.
