A két formáció közötti munkakapcsolat gyökerei 2008-ig vezetnek vissza, a Csík Zenekar Ez a vonat, ha elindult, hadd menjen... című lemezéig. Ám a történet még korábban kezdődött.
A 2008-as lemez címadó dalában Ferenczi György szájharmonikázott. A számot háromszor vették újra a stúdióban, mert nem voltak vele elégedettek.
"Két-három hét kellett, míg rátaláltam a formára, mert egy blues zenésznek nagyon nehéz egy kalotaszegi hajnali. Akkor nemcsak azt tanultam meg játszani, kinyílt a kapu az egész kalotaszegi muzsika felé. Tudatosítanom kellett, hogy az a zene, ami a fejemben van, miként alkalmazható az autentikus magyar népzenében, egy nem egyszerű dallamra és harmóniamenetre. Úgy, hogy ne legyen maníros, de legyen benne gondolat" - idézte fel a sztorit Ferenczi György.
Csík János hozzáfűzte, hogy az Ez a vonat...-ban fellelhető szomorúságnak, a kivándorlás, a távolélés, a hazaszeretet témájának a szájharmonika, az amerikai zenei stílus, a blues egészen egyedi ízt tudott kölcsönözni.
A Csík Zenekar azóta elkészült lemezein, illetve a koncerteken Ferenczi György, kiegészülve a Rackajammel állandó közreműködővé vált. A legutóbbi stúdióanyagon, a 2014-es Amit szívedbe rejtesz-en is van egy közösen eljátszott hajnali, az Erzsébeti szvit Kalotaszegről, ebbe belekeverték a Stanley Brothers bluegrass klasszikusát, a How Mountain Girls Can Love-ot. Ferencziék viszont eddig nem hívták Csíkékat.
"Azért, mert a Rackában alapelv, hogy a barátaink nevével nem keresünk pénzt. A két zenekar között komoly ismertségbeli különbség volt, ami napjainkra változott, nekünk is megy a szekér. A Rackajam legfrissebb, megjelenés előtt álló anyagán, a Betyárjátékon szerepel a Csík Zenekar, éppen a kiindulási pontot, a Kaszárnya, kaszárnyát meg egy kalocsai rendet, a Szagos a rozmaringot muzsikáltuk föl együtt, és az autentikus magyar népzenét egy nashville-i hangmérnök, Derek Garten keverte. A két zenekar úgy szól együtt, mint egy John Williams-filmzene" - mondta Ferenczi György.
A cél közös zenei világ, produkció, lemez létrehozása. A Müpa-koncert után több olyan alkalom lesz, fesztiválon és színházteremben is, ahol folytatják az nagyszabású együttzenélést.
Csík János az MTI-nek úgy fogalmazott, hogy most sokkal biztosabb és nyugodtabb lesz az együttmuzsikálás. "Az elmúlt időszakban számos közös ötlet, zenei gondolat született. A Gyuriék által játszott amerikai zene ugyanúgy népzenei alapú, mint a mi autentikus magyar muzsikánk. A kettőnek szerintem létezik egybeolvasása, például egy szép moldvai dallam harmóniamenetei gond nélkül át tudnak siklani egy Appalache-hegységbeli dalba".
A közös dalok megszületésében a jammelések meghatározó jelentőségűek. Ferenczi György szerint a blues slow-ja, shuffle-ja, walking bluesa és boogie-woogie-ja hasonlóan fokozódó tempójú táncrend, mint a hajnali, a csárdás, a szapora, a legényes. "Ma már el tudjuk játszani tizenegy különböző tájegység verbunkját".
"A blues beengedése a magyar népzenébe számomra azt mutatja meg, miért szép ez a muzsika" - mondta Csík János az MTI-nek.