Egyedül szállt szembe a tiszaeszlári vérváddal

Hétórás védőbeszédben állt ki a koholt antiszemita vádak ellen, szembeszállva az egyházzal, az állammal és az elvakult tömegekkel. Száz éve halt meg Eötvös Károly ügyvéd, író, újságíró, politikus, a hírhedt tiszaeszlári per védője, akit bölcsessége és segítőkészsége okán az egész ország csak „Vajdaként” emlegetett.

„A vérvád még ma is eleven babona. Van benne annyi élet, hogy véletlen körülmények találkozása esetén lábra kel, talpra ugrik, s ádáz dühvel marcangolja azokat, kiket közelében talál.

Minden nagy és nemes lélek kötelessége lebírni őt”

– írta A nagy per című visszaemlékezésében Eötvös Károly, akinek nevét a tiszaeszlári perben kiharcolt felmentő ítélet tette ismertté Európában.

Eötvös Károly Forrás: Wikipedia

Az antiszemita közhangulat és a feldühödött tömegek miatt még politikustársai és barátai is féltették Eötvöst az ügy elvállalásától. Mikszáth Kálmán szerint például annyi piszkot és salakot vet fel ez a per, hogy azt még elsorolni is hajmeresztő. Eötvös azonban tántoríthatatlan volt:

„Ez beszennyezése lenne az 1848-as lobogónak!”

– felelte az aggodalmaskodóknak.

Várfogságot is kapott

Eötvös a forradalom kitörése idején ugyan csak hatéves volt, de a szabadságharc szellemisége közel állt hozzá, apja 48-as honvédtisztként vett részt a forradalomban. Eötvös mégsem katona lett, inkább Pápán, Kecskeméten tanult jogot. 1864-ben részt vett az Almássy-féle Habsburg-ellenes összeesküvésben, amiért több hónapos várfogságot kapott.

Államvizsgája, majd bírói vizsgája után a pápai jogakadémián tanított bölcseletet, hamarosan Veszprém vármegye aljegyzője, első alügyésze, majd a veszprémi királyi törvényszék királyi ügyésze lett.

Közben politikusi pályája is beindult: a Deák-párt színeiben választották meg a veszprémi kerület országgyűlési képviselőjének. Képviselői munkája mellett vezércikkeket írt a Pesti Naplónak, és ügyvédi irodát nyitott,

állítólag rengeteg megkeresést kapott, de csak az általa igazságosnak tartott ügyeket vállalta el.

A Deák-párt és a Tisza Kálmán-féle Balközép 1875-ös fúziója után otthagyta a parlamentet, és a pénzügyminisztériumban vállalt állást, de négy hónap múlva erről is lemondott a gazdasági kiegyezésről folyó tárgyalások miatt. Visszatért birtokára és a vármegyei politikához, de pár év múlva, immár függetlenségpárti programmal ismét Veszprém képviselőjévé választották.

Látta a tömeg lelkét

Nemzetközi hírnevet a hatalmas érdeklődés mellett zajló tiszaeszlári vérvádper védőjeként szerzett. Tiszaeszláron 1882 áprilisában pészah, a zsidó húsvét előtt tűnt el Solymosi Eszter, egy tizennégy éves cselédlány.

Hetekkel később a Tiszából előkerült egy holttest, amelyben sokan a lányt ismerték fel, de azonosságát nem sikerült egyértelműen bebizonyítani. A szerveződő magyar antiszemita mozgalom képviselői a középkori vérvádat felelevenítve azzal vádolták meg a helyi zsidókat, hogy ők követtek el rituális gyilkosságot.

Tiszaeszlári beszámoló a Vasárnapi Újságban Forrás: Wikipedia

A per Nyíregyházán lefolytatott végtárgyalásán, 1883. június 20. és augusztus 3. között a védelmet Eötvös látta el. Híres, hétórás védőbeszédében bebizonyította, hogy antiszemitizmusra épülő, koholt vádakról van szó, a lány vízbe fulladt, a szerencsétlenséghez a helyi zsidó közösség tagjainak semmi közük nincs.

A bíróság végül mind a 15 vádlottat felmentette.

Eötvöst, aki egyházzal, állammal és az elvakított tömegekkel szembekerülve, zsidóellenes támadások céltáblájaként bizonyította be a vádlottak ártatlanságát, szárnyára kapta a világhír. „Sohase vizsgáltam meg gondosabban az emberi lelket, mint a nagy per folyamata alatt. S a tapasztalás fenséges kincseiből sohase volt alkalmam annyit gyűjteni, mint itt.

S nemcsak az egyes ember lelke állott előttem, hanem az egyetlen indulatban egyesült tömegé is. Nagy különbség van a kettő között”

– emlékezett vissza a nagy port kavaró ügy időszakára.

Körbeutazta a Balatont

A „kávéházi örök csevegő” az 1880-as évektől országos intézménynek, befolyásos politikai tényezőnek számított. Megalapította a Függetlenségi Néppártot, később függetlenként politizált, majd a Tisza István vezette Nemzeti Munkapárt színeiben indult, de mandátumhoz 1905 után már nem jutott.

Ó, a Balaton, régi nyarakon Forrás: wwww.foodandwine.hu

Irodalmi munkássága a századfordulón terebélyesedett ki, és amikor 1910-ben végleg visszavonult a politikától, már csak az írásnak élt. Politikai, kultúrtörténeti és szépirodalmi műveket írt. Maradandó és élvezetes könyve az Utazás a Balaton körül és A balatoni utazás vége című emlékezés- és novellafüzér, kitűnőek életrajzai, valamint közéleti arcképei.

Legfontosabb és legismertebb műve az 1904-ben megjelent A nagy per, amely ezer éve folyik, és még sincs vége, ebben a tiszaeszlári vérvádper kapcsán tárgyalja az antiszemitizmus társadalmi és lélektani kérdéskörét.

Bárki fordulhatott hozzá

A „Vajda” az első világháború közeledtekor az Abbázia kávéházi törzsasztalától is visszavonult. „Se ő, se társasága nem csodálkozott, ha egy ismeretlen valaki odaült, elmondotta, hogy egyenest egy dunántúli faluból jött fel, hogy megkérdezze a Vajdát,

hogyan intézhetnék el otthon családi torzsalkodásukat, vagy melyik orvoshoz vigyék a nagybeteg sógorasszonyt,

vagy milyen pályára adja gyermekét, aki ügyes kézzel tud ostornyelet faragni, de sehogyan sem megy neki az iskolában megtanulandó számtan és mértan” – írta róla Hegedüs Géza A magyar irodalom arcképcsarnoká-ban.

Eötvös Károly hetvennégy éves korában, 1916. április 13-án halt meg Budapesten. Szobra áll szülőfalujában, egykori lakóházával szemben és a balatonfüredi Szívkórház előtt, nevét viseli a Veszprémi megyei könyvtár, a 2003-ban alapított Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, valamint a Káli-medencében található Fekete-hegy legmagasabb pontján épített kilátó.