Az Echolalia projekt egy képrejtvényeket tartalmazó verseskötetre emlékeztető könyvből és egy átlátszó bakelitlemezből áll. Egyelőre csak egy-egy prototípust készítettek, mert a sorozatgyártásra közösségi finanszírozás útján gyűjtené össze a pénzt, tekintve, hogy az egyetlen kiadó, amelyik bevállalta a projektet, nem elég tőkeerős ahhoz, hogy előre kifizesse a lemeznyomást.
Az echolalia egyébként visszhangszerű ismétlődést jelent, ha nagyon egyszerűen akarjuk meghatározni. A kevésbé leegyszerűsítő magyarázatért Kele Fodor Ákoshoz fordultunk, aki így festette le, mit ért a fogalom alatt.
"Az ember által hallott szavak öntudatlan visszamondását, ismételgetését nevezi echolaliának a pszichológia. De ha belegondolunk,
szavainkat mind már rég halott emberektől örököltük, így mindenki a halottak visszhangja.
Beszédünkben van valami nem személyes, valami közös és élő-halott" - mondta az Origo kérdésére a költő, aki eddig nyolcszáz ezer forintot fektetett be a projektbe, ösztöndíjakból és önkormányzati forrásokból.
A versekből grafikusok - pontosan tíz - formáltak képversrejtvényeket, hogy aztán beszálljon a buliba Modeo, hogy a techno nyelvére is lefordítsa az alkotásokat.
Az alkotók ígérete szerint az egész audiovizuális élmény olyan lesz, mint egy
meditatív szemgimnasztika,
aminek a tehcno sötét-zajos atmoszférái adnak filozofikus mélységet. Minderről a projekt honlapján írnak.
A szokatlan projektről videó is készült.
Kele Fodor Ákossal az Origo is készített korábban rendhagyó költészetnapi interjút, amiben Ákos segítségével elrontottunk egy csomó jó verset. A költő szerint ugyanis
az irodalomoktatás egyik nagy bűne, hogy csak a jó műalkotásokkal ismerteti meg a diákokat.
Pedig a rossz versek ismerete nélkül soha nem érthetjük meg a jó verseket.
„Szerintem pokoli, hogy a diákok nem ismernek meg rossz verseket. Pedig sok rossz vers van, én is írok rossz verseket, pályatársaim is, de ha nyugatos költők életművét végigolvasod, akkor is találsz egy csomót. Az érdekelt, hogyan lehet a rossz verssel megismertetni a diákot, anélkül, hogy rámutatnék, mint egy magyartanár, hogy ez a jó vers, ez meg a rossz. Azt találtam ki, hogy rontsunk el jó verseket. Romboljuk le őket szisztematikusan. Ehhez dolgoztam ki feladatokat” – mesélte Ákos akkor. A kultúra rovat és az Origo olvasói is emlékezetes rontásokat vittek véghez a költő írányításával.