"Végre egy szöveg, melyet nem a hasnyálmirigy szóval kezdek. Már attól tartok, én magam vagyok az, akkor is, ha egy szót sem szólok, csak itt álldigálnék, aki minderre, arra emlékeztet. De hát ezen nem lehet változtatni. Borítsunk hát fátylat rá. A fátyol miatt ilyen rekedtes a hangom, mintha egy maffiafilm szinkronhangja lennék. Fölhívom a tűzön-vízen át kormányhű olvasók figyelmét, hogy ebből az is következik, hogy a film nem magyar: tehát semmi áthallás. Hacsak nem magyarról magyarra szinkronizálunk, ami ugyan elsőre értelmetlennek tűnik, bár időnként szükségünk volna rá.
Haza, hűség, hagyomány, Európa, Real Madrid - mintha más nyelvet beszélnénk.
- indította beszédét Esterházy Péter.
A megnyitó beszéd - amelynek Esterházy az Ünnepi Könyvhét-nyitó két hangra címet adta - nem is annyira beszéd, hanem inkább performansz volt, és az író szavai Dés László szaxofonművész játékával váltakoztak. Esterházy felhívta a figyelmet arra, hogy a két hang nem az ő és Dés László hangja, hanem csak tolmácsolja a hangszer hangját a közönségnek.
A szaxofonnak pedig, úgy tűnik, elég sok mondanivalója volt az Ünnepi Könyvhét helyszíne körüli vitákról, ezzel kapcsolatban a főpolgármesterről és úgy általában a politikáról.
Az egyik lebegtet, a másik parkolódzik, a harmadik bizottságol, a negyedik fát vág, az ötödik megoldja, az icipici pedig mind megette.
- foglalta össze Esterházy.
Ezután azt mondta, hogy mivel nem tudhatjuk, mit hoz a jövő, beszéljünk inkább a könyvekről. Hangsúlyozta, hogy
mennyi munka van egy könyv mögött;
hol névtelen hol nevesíthető szakemberek áldozatos munkája. Esterházy úgy fogalmazott, hogy mivel ritkán gondolunk rájuk a hétköznapokban, legyen ez hangsúlyosan az ő ünnepük is.
Több könyvet Esterházy külön is az olvasók figyelmébe ajánlott: például Nádasdy Ádám Dante- és Márton László Faust-fordítását, valamint Németh Gábor, Oravecz Imre, Závada Pál, Tóth Krisztina, Térey János és Bán Zsófia új köteteit. A felsoroláshoz Esterházy azt is hozzátette, hogy szíve szerint a saját könyvét is ajánlaná, de „a szerénység hamis álorcájába" burkolózva végül csak annyit árult el, hogy a Magvető Kiadó standján kell keresni.
Végül arról beszélt, hogy talán egy ilyen alkalmat arra kellene felhasználni, hogy a szakma problémáit elemezze, de úgy fogalmazott, hogy
inkább az öröm felé taszigálnám a nagyérdeműt, az úgynevezett könyvöröm felé.
Ehhez Márai Sándor szavait idézte az olvasásról, amely így végződik: „Életre-halálra olvasni, mert ez a legnagyobb emberi ajándék. Gondold meg, hogy csak az ember olvas."
A könyvhét megnyitása után kísérőinek - például Nyáry Krisztiánnak, a Magvető igazgatójának - úgy kellett utat vágnia a rajongók és az újságírók között, hogy Esterházy leülhessen dedikálni. Addigra már
sorban álltak az olvasók, hogy autogramot kérjenek tőle,
mások pedig fényképezőgéppel furakodtak az asztalhoz, hogy képet készítsenek róla, amit a legyengültnek tűnő Esterházy türelmesen és derűsen viselt. Egy nő a tömegben meg is jegyezte, hogy amíg ennyi ember összegyűlik egy író tiszteletére, addig nem kell aggódni a könyvek jövője miatt.
Esterházy Péter hasnyálmirigyrákjára tavaly derült fény, amikor a göteborgi könyvvásárra írt levelében - amely az Élet és Irodalomban is megjelent - bejelentette. Május végén a Hvg.hu arról adott hírt, hogy az írót kórházba szállították, és erőt gyűjt, hogy megnyithassa a könyvhetet.
Legújabb könyvében Esterházy
őszintén vall küzdelméről a betegséggel,
és a beszéd során is többször kitért rá: egyszer úgy fogalmazott, hogy inkább nem terhelne a testével senkit, miközben úgy látja, hogy majdnem mindenkit terhel vele.