Ez volt idén a POSZT

Jelenet a kecskeméti Katona József Színház Macska a forró bádogtetőn című előadásából. Jobbra: Trokán Nóra.

Június 18-án este átadták az idei POSZT díjait, ezzel véget ért a 2016-os Pécsi Országos Színházi Találkozó. A fődíjat Zsótér Sándor rendezése, a Macska a forró bádogtetőn, a kecskeméti Katona József Színház előadása kapta. Az Origo a helyszínen követte a gála eseményeit, majd a szakmai beszélgetések állandó résztvevőjével, Bíró Dénes dramaturggal összegeztük az idei POSZT tanulságait. 

A Pécsi Balett tagjainak produkciója nyitotta a POSZT díjátadó gáláját: Vincze Balázs koreográfiáját, a Banális viszonyok című előadás egy részletét mutatták be a táncosok, majd átadták a színpadot a műsorvezetőnek, Szente Vajknak – ahogy aztán később a díjnyertesek neveit tartalmazó borítékokat a díjátadóknak.

Szente Vajk, a műsor házigazdája (vagy, ahogyan többször is hivatkozott önmagára, „a hoszt a POSZT-on") prózában kezdte köszöntőbeszédét, de aztán az Oscar-gálák hagyományait megidézve dalra fakadt, és előadásában többeket is megszólított a jelen lévő ismert emberek közül – mint például Hegedűs D. Gézát, a POSZT Szakmai Tanácsadó Testületének elnökét, Vecsei Miklóst, a versenyprogramban szereplő Liliomfi egyik alkotóját, Cseke Pétert, a kecskeméti Katona József Színház- illetve Kováts Adélt, a Radnóti Miklós Színház igazgatóját. A POSZT történetét is ismertető nyitóbeszédben elhangzott az idei színházi találkozó mérlege számokban:

megalakult és megkezdte működését a 16 fős Szakmai Tanácsadó Testület, 100-nál is több programmal várta a közönséget a POSZT Fesztivál, és a három idei helyszínen átlagosan napi 2600 néző fordult meg összesen.

A POSZT-on idáig még soha nem fogyott ennyi színházjegy.

Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkár és Pécs alpolgármestere, Őri László köszönetet mondtak minden résztvevőnek, a válogatóktól kezdve az előadások közreműködőiig, a kivételesen magas színvonalú fesztiválért, amelyet Pécs már a saját kulturális arculata részének tekint. Őri László arra is kitért, hogy

tavaly komoly felhők gyülekeztek a POSZT fölött, sokan nem hittek a folytatásban sem.

Így aztán az alpolgármester megköszönte azt az összefogást, amellyel Pécs városa, a Keszég László vezette Magyar Színházi Társaság és a Vidnyánszky Attila vezette Magyar Teátrumi Társaság közösen teremtették meg a POSZT fennmaradásának lehetőségét és az új, konszenzusos ügyvezetés hátterét.

A beszédek után aztán kisfilmekkel, illetve a meghívott vendégek produkcióival tűzdelt gála során kiosztották a szakmai – illetve a színészzsűri díjait, valamint a különdíjakat is. Színpadra állt a POSZT díszvendége, Piros Ildikó, aki szóban majd dalban is összefoglalta, hogy a minden este szívüket-lelküket a közönség elé táró, az emberek és a kultúra szolgálatába állt

színészeknek mindig a taps és a nézők tetszése jelenti az igazi boldogságot

és sikert. Fellépett Almási Éva, Balázsovits Edit és Farkas Gábor Gábriel, de a díjátadók sem csupán a szakmai zsűri vagy a színészzsűri tagjai közül kerültek ki: adott át díjat a díszvendég, Piros Ildikó, Almási Éva, a Nemzet Színésze, Hoppál Péter államtitkár és Őri László alpolgármester, a Fidelio főszerkesztője, a Magyar Művészeti Akadémia főtitkára, a SzíDosz elnöke, Mihályi Győző illetve Sors Tamás paralimpiai bajnok úszó is.

Szente Vajk a díjazottak kihirdetése előtt hangsúlyozta, hogy az idei évi versenyben a mezőny a szokásosnál is erősebb volt: ezt az is bizonyítja, hogy

a válogatók sem tudtak a korábbi szokások szerint tizenkettőt kiválasztani az évadban bemutatott színpadi produkciók közül,

hanem 16-ot juttattak be a programba.

Jelenet a Budaörsi Latinovits Színház Liliomfi című előadásából. Forrás: poszt.hu

Hasonlóan ehhez, a színészzsűri sem tudott egyetlen 30 év alatti színésznőt és színészt kiválasztani, akiket ebben a két kategóriában díjaztak volna:

a 30 éven aluli színészek legjobb alakításainak díját megosztva kapta egy egész társulat, a Budaörsi Latinovits Színház társulata,

akik az ifj. Vidnyánszky Attila által rendezett Liliomfival szerepeltek a versenyben. A társulat sikersorozata ezzel nem ért véget: rövidesen az is kiderült, hogy a szakmai zsűri különdíját is a Liliomfi alkotói kapták, előremutató, fiatalos előadásukért.

A legjobb dramaturg díját a színészként és rendezőként is jól ismert Szikszai Rémusz kapta

a tatabányai Jászai Mari Színház Moliere:Tartuffe című előadásáért. A díjat Szikszai Rémusz távollétében a társulat egyik tagja, a darab egyik szereplője, Danis Lídia vette át, aki később maga is állt díjazottként a színpadon. A színházuk mellett Danis Lídia Parti Nagy Lajosnak is külön köszönetet mondott, aki az előadás alapjául szolgáló átdolgozott szöveget készítette.

A legjobb jelmezért járó díjat Adriana Grand kapta,

aki a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Vízkereszt, vagy amire vágytok című előadásának szereplőit öltöztette különleges jelmezekbe. Ezekről Bocsárdi László, a darab rendezője korábban az előadásukat követő szakmai beszélgetésen elmondta: Adriana Grand 20 éve is dolgozott már a Vízkereszten, de a mostani produkcióhoz teljesen más elgondolás szerint készített új jelmezeket, amelyeket a rendező első látásra is telitalálatnak érzett. A több rétegben értelmezhető jelmezeket, például az ikrek, Viola és Sebastian androgün, némileg A kis herceg látványvilágát idéző pilótajelmezét nagy pilótaszemüveggel, illetve a hosszú copfos Fonnyadi Ábris szoknyáját igen emlékezetesnek találták, akik látták az előadást.

Kovács Kati az Adriana Grand által tervezett jelmezben, mint Viola a Vízkeresztből. Forrás: poszt.hu

A legjobb díszlet díját a Radnóti Színház előadásának, az Alföldi Róbert rendezte Lear királynak díszlettervezője, Menczel Róbert kapta a zsűritől. Az ő nevében a színház igazgatónője, Kováts Adél vette át az elismerést, aki hangsúlyozta, hogy

Menczel Róbert munkái mindig fantasztikusak,

és ezúttal sem csak a középpontban álló hatalmas ebédlőasztal miatt lett grandiózus a díszlet, amelyet tervezett.

Jelenet a Radnóti Miklós Színház Lear király című előadásából. Díszlet: Menczel Róbert. Forrás: poszt.hu

A SzíDosz, azaz a Színházi Dolgozók Szakszervezete különdíját,

a Básti Lajos-díjat a szervezet Horváth László Attilának ítélte,

a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház Túl zajos magány című előadásban nyújtott alakításáért,

az MMA különdíját pedig a Piszkavas című előadásért kapta Füsti Molnár Éva.

Ő viccesen azt is megjegyezte, hogy egyszer szívesen lenne válogató a POSZT-on.

A színészzsűri a legjobb női – illetve férfialakítás díjait

Csombor Teréznek és Szatory Dávidnak

adta át, előbbinek, a kecskeméti Katona József Színház Macska a forró bádogtetőn című, utóbbinak a Radnóti Színház Lear király című előadásaiért. A Közönségdíjat Sors Tamás a Piszkavas című előadás alkotóinak nyújthatta át.

A szakmai zsűri döntése szerint

a legjobb női mellékszereplő Danis Lídia lett

– aki, mint mondta, ezt a díjat is örömmel viszi haza színházába, a Moliere:Tartuffe-fel versenyző tatabányai Jászai Mari Színházba -,

a legjobb férfi mellékszereplő pedig Tasnádi Bence,

a Katona József Színház színésze, akinek Az olaszliszkaiban nyújtott teljesítményét díjazták.

Jelenet a kecskeméti Katona József Színház Macska a forró bádogtetőn című előadásából. Jobbra: Trokán Nóra. Forrás: poszt.hu

A szakmai zsűri a legjobb női főszereplő díjával Trokán Nórát, a Macska a forró bádogtetőn Pollit Margitját tüntette ki.

A színésznő köszönőbeszédében kiemelte, mennyire hálás a kecskeméti Katona József Színház igazgatójának, Cseke Péternek, aki annak ellenére továbbra is számít rá, hogy már nem társulati tag, a kivételes pályakezdés lehetőségéért, illetve Zsótér Sándornak, aki különleges szerepet tölt be abban, ahogyan a pályája alakult. Az este egyik legmeghatóbb pillanata is ennek a díjnak az átadásához kötődik, Trokán Nóra ugyanis a színpadról vette észre, hogy a díjátadáson jelen van az édesapja, Trokán Péter is, amit kitörő örömmel fogadott.

A legjobb férfi főszereplő díját a szakmai zsűritől László Zsolt vehette át.

A Lear király címszereplője köszönetet mondott az előadás rendezőjének, Alföldi Róbertnek, illetve leendő társulatának, a Radnóti Miklós Színháznak, és azt is elmondta: bár éppen nemrégiben jelentette ki, hogy az állami díjak nem érdeklik, olyan díjat, amelyet a szakma és a közönség adott neki, mérhetetlen boldogság a kezében tartania.

László Zsolt és Kováts Adél a Lear királyban. Forrás: poszt.hu

A legjobb rendezés és a legjobb előadás díja ezúttal nem egy helyre került a POSZT-on:

a legjobb rendező Horváth Csaba, a FORTE Társulat vezetője lett,

a Te országod rendezéséért. Horváth Csaba többek között a Trafónak is köszönetet mondott, hogy támogatásukkal lehetővé tették a produkció megszületését, amely a korábban rendelkezésre álló anyagi keretből soha nem jöhetett volna létre.

Jelenet a Horváth Csaba rendezte Te országod című előadásból. Forrás: poszt.hu

A POSZT fődíját pedig a Macska a forró bádogtetőn című előadásnak ítélték az idén.

Köszönőbeszédében Zsótér Sándor rendező a darab szerzőjéről, Tennessee Williamsről osztott meg egy történetet, miszerint a híres drámaíró Cannes-ban kijelentette: azután kezdett el hinni az emberi erőben, hogy a filmfesztiválon megnézte Maár Gyula Déryné hol van? című filmjét. Zsótér Sándor azt mondta, ő is így van ugyanezzel, amikor olyan színészekkel dolgozhat, mint azok, akikkel létrehozta a kecskeméti Katona József Színházban a díjnyertes alkotást.

Jelenet a fődíjas előadásból. Forrás: poszt.hu

A gálát ezután a POSZT ügyvezetőjének, Magyar Attilának beszéde zárta. Az ügyvezető hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy végre írásba foglalták a POSZT szabályrendszerét, és azt mondta, hogy

az idei találkozón 20%-kal több fizető néző fordult meg, és 25%-kal több jegy fogyott,

mint korábban. Ezek után Magyar Attila jelképesen is visszaadta a Pécsi Nemzeti Színház kulcsát Rázga Miklós igazgatónak, így hivatalosan is véget ért a 2016-os POSZT.

A hivatalos programhoz a versenyelőadásokat követően szakmai beszélgetések is tartoztak, ahol az alkotókkal együtt volt lehetőség megvitatni a látott produkciókat. A díjátadó után a beszélgetések állandó közreműködője, Bíró Dénes dramaturg összegezte az Origónak az idei találkozó tanulságait.

„Tematikailag kezdetben sokszor került elő a rasszizmus és a tolerancia kérdése" - kezdte bíró Dénes. "Gondolok itt Az olaszliszkaira, de ugyanúgy előkerült ez a Túl zajos magányban is. Aztán számomra, aki végignéztem mind a 16 előadást, tolódott a hangsúly a periféria, a nyomor témája felé – ezek nagyon erőteljesen mutatkoztak a Te országodban vagy a Macska a forró bádogtetőnben. A homoszexualitás három előadás kapcsán is érintve volt. 1-2 előadásnál valóban azt éreztem, hogy

egy nyelvet beszélnek az alkotók a nyugat-európai színház jelenlegi legjobb alkotásaival.

Bíró Dénes dramaturg a POSZT teljes ideje alatt segítette az előadások értelmezését a szakmai beszélgetéseken. Forrás: Origo / Csorba Gergely

Most, hogy láthattam az ország színjátszásának színe-javát, ha egy kis kritikát fogalmaznék meg, akkor az az lenne, hogy miután vendégként megnéztem Hannoverben és Baselben két fesztivál teljes versenyprogramját, ott azt éreztem: kicsit már sok az, hogy csak a nők lehetnek erősek, és minden előadás arra van kihegyezve, hogy a férfidominancia mennyire illuzórikus. Ezzel szemben a POSZT 2016 versenyprogramjában még azt kellett látnom, hogy folyamatosan viccelődnek a női karakterek rovására.

Ezért is nagyon jó, hogy a Macska a forró bádogtetőn nyert, vagy ott volt versenyben a Vízkereszt, vagy amire vágytok.

Abban még fejlődhetnénk, hogy nagyobb teret adjunk az erős női karaktereknek, hiszen tele vannak a színházak remek színésznőkkel".

A versenyelőadások sorrendjének, illetve a szakmai viták beosztásának köszönhetően gyakran olyan előadások kerültek egymás mellé és kezdtek egymással óhatatlanul is izgalmas párbeszédbe, amelyek így egymás értelmezési lehetőségein is változtattak.

„Néha azt éreztem, hogy valóban valamilyen láthatatlan erő rendel egymás mellé előadásokat" –mondta erről Bíró Dénes. „A POSZT versenyében egy szakmai beszélgetés is kíséri az előadást. Az is kiderült, milyen hasznos, hogy a rendezők többsége használja ezt a formátumot, méghozzá arra, hogy visszajelzéseket gyűjtsenek, reagáljanak arra, ami akár a szakma, akár a közönség részéről problémásnak hatott az előadás kapcsán. Ez azért is érdekes, mert

mindegyik rendező karaktere kiderült a rendezéséből is, és abból is, ahogyan a szakmai beszélgetéseken viselkedett.

Így a résztvevők megismerhették az előadások mögött álló alkotók belső motivációit és személyiségét. Kiderült, milyen fontos a nyitottság, a vitára való hajlam és a folyamatos fejlődésre való törekvés. Az az izgalmas rendezői karakter, aki soha nem felejti el, hogy a színház a nézőkről szól, és az alkotóknak felelősségük, hogy beszélgessenek a közönségükkel".

A nagyon erős mezőnyben fődíjasnak ítélt Macska a forró bádogtetőn kapcsán a dramaturg elmondta: a szakmai beszélgetések során az állandó résztvevőknek is az a benyomása alakult ki, hogy Zsótér Sándor rendezése lehet az idei verseny egyik legnagyobb esélyese:

„A Macska a forró bádogtetőn azért is egy kiemelkedő előadás, mert itt adva van egy Tennessee Williams-darab és minden, ami arra rárakódott: rengetegszer mutatták be, készült egy híres film belőle Paul Newmannel és Elizabeth Taylorral, tehát nagyon sok dolog kelt a kapcsán várakozást. Tennessee Williamst talán sokan kicsit ósdinak és szentimentálisnak tartják, azt hiszik, sok beszélgetést hallanak majd, középosztálybeli díszletekben. Mindebből semmi nem derült ki ebből az előadásból! A néző kapott egy új szöveget, amely tele van anglicizmusokkal:

előfordult, hogy szándékosan vicces volt a tükörfordítás, és volt, hogy nagyon erős pillanatokat okozott.

Zsótér Sándor Ambrus Marival dolgozott ezeken a tükörfordításokon: eltávolítottak minden szentimentalizmusba hajló, melodramatikus elemet, és tudtak arra koncentrálni, hogy megjelenítsék a karakterek viszonyrendszerét, hogy helyzeteket hozzanak létre, és nagyon erős színpadi jelenlétek szülessenek.

"A Macska a forró bádogtetőn című előadásban összefésülik az amerikai vidéket a magyar vidék jellemzőivel". Forrás: Origo / Csorba Gergely

Emellett nagyon fontos az is, hogy az amerikai vidéket összefésülték a magyar vidék jellemzőivel. Elhangzik, hogy Tiszaúj- és Dunaúj-, hivatkoznak valamire, amit a Dunántúli Napló írt meg, sőt, Barcelonából Borsod lett. Sok mindent úgy fűztek bele, hogy nem sérült az eredeti darab szövete, de a néző mégis úgy fogadja azt be, hogy folyamatos zavar keletkezik. Egyrészt: nem beszélünk így magyarul. Másrészt: hol is vagyunk mi most? Itt vagyunk, Magyarországon, vagy Amerikában, Memphisben? Ettől a zavartól éber marad a néző, és kérdéseket tesz föl magának.

Így nem lehet elandalodni, hanem az lesz a fontos, amiről ez a darab valójában szól.

A zsűri tehát még ebből a 16 erős előadásból is jól emelt ki igazán nagyszerű teljesítményeket".