Biciklisták, szinkronúszók és sztárok

2016-ban már harmadszor rendezik meg A Természet Operaháza nevű rendezvényt a Tisza-tónál. Az idén már háromnapos fesztivált Debreczeni Ildikó álmodta, majd valósította meg. A főként operajelmezeket készítő jelmeztervező a kultúrát az egészséges életmóddal kapcsolta össze, amikor 2014-ben -- akkor még Tisza-tavi kerékpár(kul)túra néven - kollégáival körbebiciklizte a Tisza-tavat, és a pihenőkhöz minikoncerteket szervezett. Egy év múlva, a második Tour D'Operán már 250-300 résztvevő tette meg a 67 kilométeres távot, és 11 minikoncerten összesen 87 művész hozta el nekik az opera, táncművészet illetve a kamarazene világát. A főszervezővel az idei fesztivál előtt beszélgettünk, ahol már csónaktúra is lesz, valamint olyan sztárfellépők, mint Rost Andrea vagy Snétberger Ferenc.

Hogyan született a fesztivál ötlete?

A Tisza-tavi Fesztivál úgy kezdődött, hogy nekem Szolnokon van egy meglehetősen nagy cégem, a Jelmez-Art Kft. 10 évvel ezelőtt kijutottunk a nagyvilágba, 12 országba. Elég sokat utazunk, jelmezeket készítünk állami operaházaknak. Mivel hozzánk nagyon közel van a Tisza-tó, a családommal úgy döntöttünk, hogy oda fogunk elmenni hétvégenként egy kicsit pihengetni, ha megtehetjük. Négy évvel ezelőtt szerettünk bele ennyire a környékbe, azóta az unokánk is megszületett.

"Nem létezik, hogy ne valósulhatna meg valami hasonló ebben a természeti csodában" - gondolta Debreczeni Ildikó. Forrás: operaofthenature.com

Van nekem egy nagy szerelmem, a Boden-tavon lévő Festspielhaus, 7000 férőhelyes lelátóval. Ennek idestova 8 éve a kivitelezői vagyunk: minden évben mi készítjük a nyári Bregenz-i Operafesztiválra a jelmezeket, igen nagy kórussal, nagy kiállítású, szép jelmezekkel. Ott a közönség az előadás közben gyönyörűséges naplementét láthat, én pedig ugyanazt láttam Abádszalókon, a mólón, ahogy ott ücsörögtem. Azt mondtam magamban:

nem létezik, hogy ne valósulhatna meg valami hasonló, itt, ebben a kicsit méltatlanul elhanyagolt természeti csodában.

Így aztán a Tisza-tóhoz, Kelet-Magyarország kicsi, ha úgy tetszik, mini tengeréhez mini operákat, mini koncerteket találtam ki.

Elsőként milyen formában valósult meg ez a terv?

Minden évben kétszer el szoktam vinni a cégemet csapatépítő tréningre. Nyilvánvaló, hogy őket is oda, a Tisza-tóra vittem: körbebicikliztük a tavat, és programot is szerveztem. Megkértem operaénekes barátaimat, Lőrincz Juditot és Turi Melindát, valamint a Bartók Béla Kamarakórust, hogy három ponton várjanak minket egy-egy gyönyörűséges dallal. A helyiek is megismertek bennünket, és csatlakoztak: körülbelül 80-an voltunk. Akkor megfogadtam, hogy ebből szeretnék hagyományt teremteni:

tavaly már 11 minikoncertet szerveztem meg 11 helyszínen, és majd' 300-an voltunk.

Idén pedig már háromnapos lett a fesztivál. Támogatók is álltak mellénk, és azt gondolom, ez is annak a jele, hogy felfigyeltek a fesztiválunkra. Ugyanis

ez a kezdeményezés teljesen egyedi: nemcsak Magyarországon, hanem egész Európában sincs ilyen típusú rendezvény,

ahol a komolyzenét testmozgáson és az egészséges életmódon keresztül próbáljuk megközelíteni.

Maguk a fellépők is elsősorban olyan művészek, akiknek van valamiféle személyes kötődése a régióhoz?

Akkor tudom az elképzelésemet hitelesen végigvinni, ha olyan fellépőket hívok meg, akik a legjobbak. De ügyeltem arra, hogy próbáljam a helyi értékeket megkeresni. Nagy örömömre, például, a Tisza partján, Dinnyésháton fellépett nálunk tavaly a tiszanánai születésű Kovács Eszter, Liszt Ferenc-díjas operaénekes, aki Wagner-énekesként a fél világot bejárta, és a Metropolitantől kezdve a Milánói Scaláig óriási névnek számít.

Nagy sírás is volt tavaly - hihetetlen, milyen érzelmek szabadultak föl.

Kovács Eszter elmondta: 30 éve vár arra, hogy itt fölcsendüljön egy opera-dal, valami, ami az ő világát tükrözi. Ezek nagyon nagy dolgok.

Idén a polgármester asszony ajánlása nyomán rátaláltam Daragó Zoltánra, a Magyar Állami Operaház kontratenor énekesére, akinek szintén tiszaderzsi a nagymamája.

Sok csoda van itt körülöttünk.

További neves fellépőink az idén például Bretz Gábor, Vizin Viktória és Szegedi Csaba operaénekesek, a Száztagú Cigányzenekar, illetve Báll Dávid kiskörei kötődésű zongoraművész, Kocsis Zoltán zongoristája.

Rost Andrea éneke alatt jelelik is majd a Tisza-tóhoz írott himnuszt. Forrás: Dobos Tamás

Aztán van nekem egy Rost Andreám, aki szintén szolnoki kötődésű. Írattam egy dalt, egy himnuszt, a Tisza-tóról, amit ő fog énekelni. Az unokám siketen született, én pedig felvettem a kapcsolatot a Siketek és Nagyothallók Országos Szövetségével, és támogatom őket.

Miközben Rost Andrea énekel, mögötte 30 siket és nagyothalló fiatal fogja a Tisza-tavi dalunkat jelelni.

Sok más büszkeségünk is van, amiket örömmel tudok elmondani. 15 éve alkotótársa és jó barátja vagyok Román Sándornak, az ExperiDance tánctársulat vezetőjének, azóta én tervezem a jelmezeket minden produkcióhoz. Román Sándor úgy szokta jellemezni a viszonyunkat a premierjeink során, hogy szinte testvérek vagyunk. Mivel a Fergeteges című produkciójukban élőzene van, őket is meghívtam a gálakoncertre.

Az ExperiDance a Fergeteges című előadásával érkezik. Forrás: operaofthenature.com

Sokakról kiderült tehát, hogy van kötődésük a Tisza-tóhoz és környékéhez, vagy korábban munkakapcsolatban álltak Önnel. De akkor, amikor ismeretleneket kell megnyernie ennek a rendhagyó kezdeményezésnek, ugyanúgy első szóra igent mondanak a művészek?

Igen, kivétel nélkül mindenki örömmel és szívesen jön, és nagyon jónak tartják a fesztivált. Minden művésznek azonnal elmondtam, hogy hová jön: azt, hogy a természet adja nekünk a díszletet, és a gyönyörű tó madár- és növényvilága a hátteret.

Snétberger Ferenc esetében, akit imádok, másfél hónapot küzdöttem, mire sikerült kapcsolatba lépnem vele. Ekkor megkérdezte tőlem a telefonban: „Ne haragudjon, Ildikó, de hogyan illek én az Ön operafesztiváljának képébe?" Azt válaszoltam: „Nos, Ferenc, elsősorban imádom Önt, mert gyönyörűséges a zenéje, másodsorban pedig nagyon sok roma él a Tisza-tó bizonyos településein. Ha sikerül Önnek odavinnem közülük néhány olyan fiatalt, akik közül akár csak egyet fel tud karolni az alapítványi iskolájában, már elmondhatjuk, hogy a Tisza-tóról az Ön keze alatt kinevelődik egy tehetséges, fiatal roma fiú. Erre mondta azt, hogy:

„Ildikó, jövök!"

Snétberger Ferenc is első szóra igent mondott a meghívásra. Fotó: Bielik István - Origo

Az Ön szervezőkészsége illetve a műfaj és a környék iránti szeretete az, ami életben tartja ezt a fesztivált. De számíthat másokra is ebben?

Alkotó ember vagyok, csak most már kevesebbet tervezek, mert a cégem komoly logisztikát igényel. Így a tevékenységem inkább az üzleti világ felé fordult. De csodás csapatom van, tehát nem tudok egyes szám első személyben beszélni, mert remek emberekkel vagyok körülvéve. Egyes alkalmazottaimmal már 20 éve dolgozunk együtt, ez csak így működhet. A Jóisten úgy adta, hogy jött ez a lehetőség a fesztivál megszervezésére, én pedig szerettem volna kipróbálni.

Márpedig, ha valamibe belefogok, akkor azt végig is csinálom -- ilyen vagyok.

Mostanra a Turizmus Zrt. is mellénk állt: kitaláltam, hogy akkor, ha esetleg 4 sajtóst meghívunk 4 országból, és ezzel népszerűsítjük Magyarországot, a Tisza-tavat, illetve a fesztiválunkat, hátha ide tudnánk vonzani további opera- és komolyzenei rajongókat külföldről.

Azt gondolom, hogy ez a turizmus szempontjából is fontos lehet, hiszen nagyon jó kapcsolatom van külföldi operaház-igazgatókkal, akiknek évek óta rendszeresen dolgozunk. Közülük hárman jelezték is, hogy el tudják fogadni a meghívásomat: az egyik

Michael Capasso Amerikából, a New York City Operából, Mary Miller, a bergeni operaház igazgatója, Linzből pedig Hans-Joachim Frey,

aki támogatásként küld egy kvartettet is Ausztriából. Illetve Eva Wagner, akinek most már idestova 10 éve dolgozunk a Bayreuthi Ünnepi Játékokra -- most is kint van éppen a varrodám fele --, sajnos nem tud eljönni, de egy nagyon szép levelet írt, amelyről kérte, hogy a gálakoncerten olvassuk fel.

Idén már harmadszor rendezik a kultúrát és komolyzenét ötvöző rendezvényt. Forrás: operaofthenature.com

A fellépők listáján olyan társulat is van, mint például a Moltopera, akiknek kifejezetten az a célkitűzésük, hogy olyanokkal próbálják megismertetni vagy megszerettetni az opera műfaját, akik ösztönösen esetleg egészen másfajta szórakozást választanának. Ez az Ön célja is?

Pontosan, én is ezért választottam őket. Ugyanakkor a Virtuózoktól kezdve az InFusion Trióig hívtam még további fiatal tehetségeket is, akikkel próbálom egy kicsit népszerűsíteni a fiatal korosztály számára ezt a komolyzenei programot.

Olyan látogató is van, aki kifejezetten csak a sport kedvéért jön, elsősorban biciklizni szeretne, és látszik, ahogy rácsodálkozik a zenére?

Igen. Többek között az is remek a fesztiválban, hogy sok család járt nálunk tavaly. Előfordult, hogy az apuka kimondottan a biciklizés kedvéért jött, az anyuka pedig azért, mert szereti ezt a műfajt, és sikerült megteremteni az összhangot. Volt, hogy

egy 8 éves kislány 67 kilométert végigtekert, de volt olyan 70 éves építész hölgy is, aki szintén végigbiciklizte ezt a távot.

Érdekes, szélsőséges dolgokat tapasztalunk.

Tudom, hogy több szempontból is különleges az én kezdeményezésem. Éppen meghívott egy kedves barátom, Lovas Károly, a Miskolci Operafesztiválra, ő szervezte a „9 tenor" gálát is. Hátul és magasan ültem, és a teltházas előadáson teljesen ősz fejeket láttam magam előtt. Pontosan tudom, hogy a Magyarországon élő idős emberek még nem igazán tartoznak ahhoz a típushoz, aki felül egy biciklire, és a testmozgására is figyel. Ez teljesen másként van Norvégiában, Németországban, Ausztriában vagy Hollandiában, ahol ez a korosztály igenis ad magára. Abban bízom, hogy akkor, ha sikeresen reklámozzuk a fesztiválunkat külföldön, az ottani komolyzenei rajongók is el fognak jönni, és kipróbálják a mi programunkat.

Idén futók is részt vesznek majd, akik futva fogják a helyszíneinket megközelíteni, nem biciklivel.

"A Tisza-tó Kelet-Magyarország kicsi tengere". Forrás: operaofthenature.com

Sőt, idén már csónakos programot is szerveznek.

Igen, így van. Az volt a végcélom, hogy olyanok is eljöjjenek a programunkra, akik nem tudnak biciklizni, vagy hosszúnak találják ezt a távolságot. Egyébként 7 kilométerenként megállunk, tehát nagyon szépen, kényelmesen körbe lehet így tekerni a tavat, de természetesen nem biztos, hogy mindenki kapható erre. Azért találtam ki, hogy

a tiszai hajósok világát megidézve Abádszalókról induljunk, majd ugyanoda érkezzünk vissza kisebb hajókkal,

és a vízen közelítsük meg a fesztivál egyes helyszíneit.

Szinkronúszókat is hívtam:

negyvenen fognak a vízben komolyzenére táncolni, mi pedig hajóval körbeálljuk őket. Mindez komoly szervezést és engedélyeket igényelt, de megéri, mert úgy gondolom, hogy igen különleges esemény lesz.

Milyen távlatokban gondolkodik Ön? Feltételezem, már most elkezdődött a jövő évi fesztivál szervezése.

Igen, már megvannak a gondolataim arról, hogy milyen programok lesznek jövőre. Azt sem titkolom, hogy

van még egy nagy tervem: a Természet Operaháza,

amely egy konkrét épület lenne Abádszalókon. Egy 4000 férőhelyes, üveg tavirózsa. A Tisza-tónál, Poroszlón van egy madárformájú ökocentrum is. Bár infrastruktúra tekintetében nem áll jól ez a térség, bízom abban, hogy lehetne fejleszteni. Abádszalók, ahol szintén van egy hatalmas vízfelület, gyönyörűséges naplementével, pompás helyszíne lehetne a Természet Operaházának, ennek a tavirózsa-épületnek üvegből. Ez 12 hónapon keresztül megtölthető lenne, én tudom is, hogy hogyan. Ez a végcél.

Elárulja, hogyan lenne megtölthető?

Ez még hadd maradjon az én titkom. Nem szeretnék nagyon előreszaladni. Egyértelműen fontos az anyagi háttér: befektetők felkeresése, megtalálása, nagyon sok munka kell még ehhez. Ki kell deríteni, kik lehetnek azok a prominens személyek, akik látnak ebben fantáziát, lehetőséget, és tudnak segíteni. Szerintem ezt is üzleti alapra kellene helyezni, hiszen én is 23 éve vállalkozó vagyok, jól működő cégem van. Úgy gondolom,

ha az embernek vannak ötletei, szeret dolgozni, és valamit kitartóan véghez tud vinni, akkor nincsenek lehetetlenek.

A magyarországi és külföldi szakmai múltamból fakadó kapcsolati hátteremmel úgy hiszem, képes lennék arra, hogy a munkám nyomán egy nagyszerű dolog születhessen meg itt, a Tisza-tónál -- párhuzamosan a már meglévő programunkkal, természetesen.

Nagyon hiszek ebben, ezért kitartóan és következetesen megyek az úton, amit megálmodtam.