Titkok és villámrandik a Nemzeti Színházban

Nyílt nap a Nemzeti Színházban - jelmezpróba

Királylányok, grófok, a kínai császár és katonák pózoltak a Nemzeti Színház Duna felőli oldalán, a parkban már kora délután. A színház nyílt napján a jelmezpróba volt az egyik legnépszerűbb program – főleg a gyerekek és a fiatalok próbálták fel a különböző jelmezeket. Bent a színházban is tömeg volt – rengetegen jöttek el, megnézték a Csongor és Tünde nyilvános próbáját, beszélgettek a színészekkel és a kulisszák mögé is beleshettek, de a Magyar Dráma Napja lakalmából felolvasószínházi bemutató is volt.

Bohócok a parkban

Már délután kettőkor tele volt a Nemzeti Színház. Gyerekek, fiatalok és idősebbek is eljöttek, hogy benézhessenek a kulisszák mögé. Hogyan készül egy előadás? Kik segítik a színészeket és a rendezőt abban, hogy létrejöjjön a produkció? Milyen jelmezekben próbálnak a színészek? Mindenre választ kaptak az érdeklődők.

Nyílt nap a Nemzeti Színházban - a jelmezpróba nagyon népszerű volt Fotó: Talán Csaba

„Én talán valamiféle királynőnek öltöztem be"

– mondta egy fiatal lány a parkban, és pózolt a fotós előtt. Békéscsabáról jött az osztálytársaival – az iskola szervezésében. Azt mondta, a jelmezpróbát várta a legjobban, mert – ahogy fogalmazott – minden lány vágyik egyszer arra, hogy királynő lehessen. A nyilvános próbára is bementek az osztállyal, és persze az esti előadásra is. A jelmezes sátorban a színház öltöztetője megállás nélkül dolgozott, sorban álltak az emberek. Tényleg mindenki be akart öltözni valaminek. A legnépszerűbb a kínai császár-jelmez, és a bohócruha volt. A Nemzeti Színház öltöztetője azt mondta, hogy minden évben ezek a legkelendőbbek – de a fiúk a korabeli katonaruhákat is kedvelik, a lányok pedig a reneszánsz jelmezeket.

A bohócruhákat is sokan felpróbálták Fotó: Talán Csaba

Bent a színházban egész nap zajlott a Csongor és Tünde nyilvános próbája. Itt is tele volt a nézőtér. Vidnyánszky Attila rendező, a Nemzeti Színház igazgatója időnként félbeszakította a próbát.

„Vigyétek lejjebb a tükröt!", Hangosabb legyen a zene!", „Tibor, a fény közepéig menj, ne tovább"

– mondta az utasításokat folyamatosan.

Szűcs Nelli és Szarvas József a Csongor és Tünde nyilvános próbáján. A színészek is felszabadultak voltak Fotó: Talán Csaba

A színészek könnyedebben próbáltak, nem lehetett érezni az izgalmat vagy azt, hogy zavarná őket a közönség. Többször hangosan el is nevették magukat. A nézők pedig bemehettek az igazgató irodájába is.

Nyilvános próba a Nemzeti Színház nyílt napján Fotó: Talán Csaba

Kint, a balkonszinten és a karzatszinten pedig nyílt fotózásokat nézhettek meg a látogatók. Láthatták, hogyan készül egy plakátfotó, és a Nemzeti Színház új tagjainak portréit is itt készítették el.
Ezután bemutatták a Nemzeti Színház két új társulati tagját: Rátóti Zoltánt és Szabó Sebestyén Lászlót.

A Nemzeti Színház új tagja: Rátóti Zoltán Fotó: Talán Csaba

Rátóti Zoltán az Origónak elmondta, hogy januártól dolgozik a Nemzetiben, és a Csíksomlyói Passióban játszik majd egy szerepet. A társulat nagy részét ismeri, és örömmel tér vissza a Nemzetibe – korábban ugyanis nyolc évig itt játszott. Most azt tervezi, ősszel az összes előadást megnézi.

A Színházi Kritikusok Céhe szerint a tavalyi évad legjobb rendezése Zsótér Sándor Galileli élete című darabja volt, amit a Nemzeti Színházban mutattak be, a legjobb férfi főszereplő is ebből a darabból került ki Trill Zsolt személyében. Előző évben is Zsótér Sándor lett a legjobb rendező és Trill Zsolt a legjobb színész. Akkor a Nemzetiben a Brand című előadásukért nyertek.

Vidnyánszky Attila: három különleges darabbal indul az évad

Minden évben megtartják a nyílt napot a színházban. A közönségnek ez izgalmas, és rendkívüli nap, de miért jó ez a színháznak?

Minden színház igyekszik évadnyitásra valami különlegességet mutatni.

A színházaknak – így nekünk is – azért izgalmas, érdekes ez a nap, mert így másféle módon tudunk találkozni a közönséggel, másféle párbeszédet tudunk folytatni velük.

Beszélgetéseket szerveztünk, személyes találkozásokat, fotózásokat, kulisszajárást, és a próbákba is bekukucskálhatnak a látogatók. Ezeken az izgalmas programokon kívül természetesen a Magyar Dráma Napját is ünnepeltük egy felolvasószínházzal. Kiss Csaba: Főnyeremény című bemutatóját láthatták a nézők. Ezután közönségtalálkozó is volt. Ezek a programok vonzzák a közönséget és nekünk is nagyon jó találkozni a nézőkkel, akikkel egész évadban próbálunk párbeszédet folytatni.

Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója Fotó: Talán Csaba

Ha már az évadot említette: milyen darabokat láthatnak a nézők ősszel?

Három bemutatóval indítjuk az évadot. Október elején mutatjuk be Dosztojevszkij: A krokodilus című darabját, amelyet Valerij Fokin rendez.

Ezt a darabot nem nagyon ismerik Magyarországon, és Dosztojevszkij humoros, szatirikus oldalát is nagyon kevesen.

A krokodilus nagyon különleges látványvilágú előadás lesz. Ezután Bergman Szenvedély című művét Kiss Csaba rendezésében október 15-én mutatjuk be a Gobbi Hilda Színpadon. Nagyon különleges, nagyon atmoszférikus előadás lesz – márt tartottunk egy zártkörű főpróbát is.
Nagyon fontos 1956-ra emlékezni – a Nemzeti Színház a Tóth Ilonka című darabot tűzi műsorra. Szilágyi Andor írt egy filmforgatókönyvet, de sajnos film nem készült belőle. Ezt a szöveget alakítjuk át színházi szöveggé. Az a különlegessége a produkciónak, hogy a lengyel-magyar év keretén belül a darab bemutatója október 21-én Varsóban lesz, aztán október 25-én itt, Budapesten, a Nemzetiben. Ez egy nagyon fontos előadás lesz. Reflektál a jelenre és a múltat próbálja tisztázni.

Három bemutatóval indul az őszi évad Fotó: Talán Csaba

Mióta készül erre a darabra?

Két és fél éve – akkor kezdtem el olvasni a vádiratokat. Tóth Ilonka figurája még mindig felvet kérdőjeleket. A magyar értelmiségi elit kisebbik része még mindig azt gondolja, hogy Tóth Ilonka bűnöző volt, és csökönyösen, makacsul próbálja ezt a hitet életben tartani. Mi megpróbálunk nagyon objektívek lenni. Ahogy mondtam már, végigolvastam az egész vádiratot. Komolyan beleástam magam.

Meggyőződésem, hogy ez egy kirakatper volt, ezer bizonyíték van a per ellen. A darabban az összes ellentmondás elhangzik.

Minden porcikájában a máról szól a darab. A hazáról, a hitről, az áldozatkészségről, a magyarságunkról, és arról, hogy ez a kicsi nép igazán nagy tudott lenni, igazi, nagy világtörténelmi gesztust tudott végrehajtani. Történelemfordító, sorsfordító és világviszonylatban is hatalmas tett volt 1956. Erre nagyon-nagyon büszkének kell lenni.

Furcsa, hogy bárhová megyek a világon, külföldről sokkal egyértelműbb az alázat, a főhajtás - még Oroszországban is -, mint Magyarországon, ahol még mindig vannak mindenféle felhangok.

Tóth Augusztával villamrandi előtt: „A nézők miatt vagyunk, nekik játszunk"

Mit jelent a színész számára a Nemzeti Színház nyílt napja?

Nagyon örülök ezeknek a napoknak, mert lehetőségem van szemtől szemben találkozni a nézőkkel. Nagyon izgalmas volt például most a nyilvános próba. Furcsa állapot volt ez, mert a rendező, Vidnyánszky Attila bent volt, javítgatott minket, közben pedig az emberek, a nézők is ott voltak. Nagyon felfokozott állapot volt.

Most egy villámrandi kezdődik, beülök a székbe, odajönnek hozzám az emberek és bármit kérdezhetnek. Izgulok, hogy vajon jönnek-e majd a nézők? Kíváncsiak-e ránk?

Ez fontos, mert ők a mi nézőink. Miattuk vagyunk mi, nekik játszunk.

Az első bemutató Dosztojevszkij: A korkodilus című előadás lesz, amelyben ön főszerepet játszik. Hogyan készült erre a különleges darabra?

Ez a darab még az őshazában sem volt színpadon – abszurd vígjáték. Még nagyon benne vagyunk a közepében, keressük a helyünket. Biztos, hogy stílusgyakorlat, stílusjáték lesz. Nagyon pengeélen táncolunk majd a darabon belül. Gyors váltások lesznek benne, felfokozott játékkal.

Villámrandi Tóth Augusztával Fotó: Talán Csaba

A darab egy pétervári hivatalnokról szól, akit lenyel egy krokodil. A fenevad gyomrából aztán világosságot és új eszméket hirdet. Lehet-e ennek a darabnak mai jelentése?

Mindenféleképpen. A hivatalnokról szól, akit addig senki nem vett észre. Aztán bekerül a krokodil gyomrába, és ezzel a középpontba került. Igét hirdet, új gondolkodást, de csak addig kíváncsiak rá az emberek, amíg bent van a krokodilban. A darab arról szól, hogy ezt a helyzetet hogyan éli meg a felesége és az emberek – és persze maga Ivan Matvejevics, a hivatalnok. Kicsit úgy érzem, hogy a mai realyti-show-k is valami hasonlóról szólnak – de ezzel senkit sem szeretnék megbántani.

Szűcs Nellivel villámrandi után: „A néző is olyan, mint a színész. Valahol mindig gyerek marad"

Ön szerint miért ennyire népszerű a Nemzeti Színház nyílt napja?

Nagyon örülök, mert valóban azt látom, hogy minden évben egyre többen jönnek el a Nemzeti Színház nyílt napjára. Ha néző lennék, számomra ez azt jelentené, mintha megnyílna egy kis titkos doboz, amibe egy pillanatra be lehet kukucskálni. Körbe lehet járni a színházat, be lehet nézni a ruhatárakba, titkokat lehet meglesni.

Szerintem a néző is olyan, mint a színész. Valahol mindig gyerek marad.

Ezért is jár színházba, hogy ennek a játéknak, ennek az illúziónak részese legyen.

Villámrandi Szűcs Nellivel Fotó: Talán Csaba

Lényegében egymás után ültek le önhöz a látogatók, és folyamatosan kérdezték. Milyen kérdéseket tettek fel? Mire voltak kíváncsiak az emberek?

Azt idősebb korosztállyal a azokról a darabokról beszélgettünk, amelyekben láttak. A gyerekek pedig arról kérdeztek elsősorban, hogy mikor gondoltam először arra, hogy színésznő leszek. Egy kislány nagyon érdekes kérdést tett fel. Azt kérdezte, hogy hogyan beszélnék le valakit arról, hogy színész legyen. Azt mondtam neki, hogy az ember megtalálja saját magában az utat. Előbb-utóbb rájön, hogy mihez van érzéke, és hogy mire teremtette az Isten. Én hiszek ebben. Aztán jött egy 12-13 éves fiatalember, aki azt mondta, hogy a János Vitézt legalább háromszor látta, annyira tetszett neki. Felsorolt öt előadást, amelyeket látott még. Kérdeztem, hogy mióta jár színházba? Mondta, hogy már régóta. A szüleivel jött először, évekkel ezelőtt. Ez nagyon fontos. Amit még nagyon szeretnék, az az, hogy a tanárok is hozzák el a gyerekeket színházba. Lehet, hogy a gyerek nem kitűnő az iskolában, de a tanár a színház által tud neki valamit nyújtani. A gyerek pedig mindig emlékezik majd arra a tanárra, akitől kapott valami mást, valami új élményt.