Ilyen, amikor a 3D animáció találkozik az operával

A komolyzene és a digitális megoldások házasságából jött létre Kertész Mónika mezzoszoprán énekesnő és Gyarmati Dezső kliprendező videója. A Dido búcsúja áriát a megálmodott és 3D-s szoftverrel megmintázott szobrok teszik még drámaibbá.

A Dido búcsúja ária Henry Purcell Dido és Aeneas című operájából való. Ezt énekelte fel Kertész Mónika a videóhoz az Accord Kvartett kíséretében, amelynek képi világát Gyarmati Dezső, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem végzős hallgatója alkotta meg.

Kertész Mónika énekelt már szólistaként a Müpában, a Zeneakadémia Nagytermében, vagy akár a Budapest Music Centerben. Tavalyelőtt nagy sikerrel szerepelt a Szegedi Nemzeti Színház Hamupipőké-jében, az elmúlt évadban pedig Vásáry Tamás meghívására a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarával lépett fel több ízben. Az énekesnővel beszélgettünk az érdekes videóról, amely bekerült az idei Magyar Klipszemle shortlistjébe.

Hogyan kezdődött?

Régi vágyam volt, hogy valami hasonlót megvalósítsak. Nagyjából 2 éve gondolkodom ezen. Az volt az elsődleges célom, hogy közelebb vigyem a komolyzenét a fiatalokhozés azokhoz, akik nem mozognak otthonosan az opera világában. Úgy gondoltam, hogy jó párosítás lehet a modern filmművészet és a komolyzene ötvözete. Ezt úgy szerettem volna elérni, hogy kölcsönösen erősítse egymást a két műfaj. Egy olyan kisfilmet szerettem volna, amely magára a történetre épül, és nem feltétlenül az énekesről szól. Akkor még élőszereplős kisfilmre gondoltam, de a határidő és az anyagi keretek szűkössége új ötletet adtak, és az animáció tűnt a legjobb megoldásnak.

Kertész Mónika Forrás: Ora Hasenfratz

Hogyan találta meg Gyarmati Dezsőt, aki végül a teljes animációt, tehát a képi világot megvalósította?

Egy nagyon kedves közös ismerős mutatott be minket egymásnak. Kiderült, hogy ő a diplomamunkájára készül, és szeretne kicsit kilépni a „saját dobozából", ráadásul ezt éppen a magasabb kultúra irányában képzeli. Én pedig ugye már régóta gondolkodtam azon, hogyan lehetne új közegbe helyezni a komolyzenét, hogy minél többekhez eljuthasson. A két különálló célt hamar eggyé tudtuk kovácsolni.

Hogy zajlott az alkotási folyamat? Gondolom, nem teljes szabadkezet kapott Gyarmati Dezső, hanem folyamatosan egyeztettek?

Természetesen rengeteget beszélgettünk már a kezdetektől, hogy hogyan tudnánk ezt jól megvalósítani. Például Dezső ötlete volt, hogy szobrokként jelenítse meg a szereplőket. A végeredmény, amelyet Gyarmati Dezső felépített, lényegében egy szobor parafrázis. Egy szoborcsarnokot járhatunk körül a videóban.

Minden más, ami mozgásban van, szimbolizálja a két főszereplő, Dido és Aeneas érzelmeit.

A rosszakaró boszorkányokat, a kétséget például egy érdekesen morajló gömb érzékelteti. Ezek az érzelmek vezetnek a főhősnő öngyilkosságáig.

Miért pont ezt az áriát választották?

Készítettem egy listát azokból az áriákból, amelyeket szívesen elénekelnék, és végül együtt választottunk ezek közül. Dezsővel mindent megbeszéltünk, de természetesen a technikai részletekbe én nem szóltam bele. A zenét tehát együtt választottuk ki. Éppen azért, mert úgy gondoltuk,

ennek úgy van értelme, ha mindketten megihletődünk általa.

Ezúttal egyébként mindenképpen egy drámai darabot szerettem volna választani. Emellett pedig az is fontos szempont volt, hogy ha elkészítünk egy videót, akkor abban el tudjuk mesélni az ária története mellett valamilyen szempontból az egész darabot is. Ezért is volt jó választás a Dido és Aeneas.

Az pedig már csak hab a tortán, hogy ez egy szerelmi történet, ami szinte mindig kapós...

Igen, Dezsőt például ez a vonal, a szívszorító történet ragadta meg leginkább. A szerelmi történetekben persze az is nagyon jó, hogy kortalanok, mindig aktuálisak, és a jelenkorba adaptálhatóak. Ebben az operában van egy nagyon erős momentum, az öngyilkosság, aminek inkább az életünkre vonatkozó szimbolikáját szerettem volna megtalálni. Ez a változtatni akarás, egy szorult helyzetből való kilépés szándéka.

Nem arról van szó, hogy nem akarunk tovább élni, hanem arról, hogy nem ilyen formán.

Így nem az életünknek kell véget vetünk, hanem a nehézségnek. Mindez számomra inkább a változás és irányváltás lehetőségét szimbolizálja, amely utat nyithat a kiteljesedésünk felé.

Énekelte ezt az áriát már színpadon, közönség előtt?

Szcenírozva a teljes szerepet még nem énekeltem, csak az áriát, amit nagyon szeretek, és örülök, hogy felénekelhettem. Ez egyébként elsőre egy roppant egyszerű áriának tűnhet, ha az ember meghallgatja, több ismétlés is van benne. Ennek ellenére nagyon mély a jelentéstartalma. Meg kell tartani az egyszerűségét, amit sugall, közben pedig meg kell találni akár minden egyes szó- vagy mondatismétlésben a mély és burjánzó érzelmek, illetve a remélt megnyugvás közti egyensúlyt.

A videót kifejezetten a Klipszemlére készítettétek?

Már jóval korábban megcsináltuk, júniusban mutattuk be. Ha pedig már elkészítettük, akkor természetesen nem szeretnénk a fiók mélyén rejtegetni, tehát jól jött ez a lehetőség. Dezső pedig benevezte a Klipszemlére. Így pont abban a fiatalos közegben tudjuk bemutatni, amely a videó egyik célközönsége. Tervezzük a videó terjesztését, és a Klipszemle egy nagyon jó lehetőség erre. Az pedig nagyon szuper, hogy bejutottunk vele az első százba.

Szerintem már az kuriózum, hogy egy komolyzenei témára készült klip be tud jutni egy ilyen szemlére,

tehát valamilyen szinten be tud szivárogni a popkultúrába. Persze nincsenek illúzióim, nem gondolom, hogy innentől kezdve operára fognak csápolni az emberek, de mindenképpen egy előremutató apró lépés.

A videón kívül milyen szakmai projektjei futnak mostanában?

Jelenleg elsősorban kamarazenei projekteket csinálok. Most készülünk egy kortárs, tehát modern felfogású, de klasszikus zenei estre. Ez is elsősorban kamarazenei program, de tele lesz modern megoldásokkal.