II. Miklós cár portréját Ilja Galkin festette 1896-ban, és több mint 90 éven át észrevétlen maradt egy másik portré hátoldalán, amely a 1917-es forradalom vezetőjét, Vlagyimir Iljics Lenint ábrázolja, és Vlagyiszlav Izmailovics (1872–1959) festette 1924-ben – magyarázta Tatyjana Pocelujeva, annak a restaurátorcsoportnak a vezetője, amely a festmény helyreállítását végezte az elmúlt három évben.
II. Miklós portréjára akkor bukkantak, amikor egy szentpétervári iskola 2013-ban felkérte a Stieglitz nemzeti művészeti akadémiát, állítsák helyre Lenin 4x3 méteres hatalmas portréját, amelyen a bolsevik vezető a szentpétervári Péter-Pál-erőd előtt áll. A festmény az 1970-es években megsérült az alján.
Pocelujeva elmondta, hogy nagyon meglepődtek, amikor kivették a képet a keretből, és láttak a hátoldalán egy szürkésfehér, vízben oldódó festéket, amely megőrizte az alatta lévő festményt.
Izmailovics szemlátomást úgy készítette el Lenin portréját, hogy nem akarta megsemmisíteni a már a vásznon lévő képet.
A restauráció röntgenfelvételek készítésével kezdődött. „Amikor megláttuk őket, megdöbbentünk, mivel II. Miklós feje szinte pontosan ugyanott volt és akkora volt, mint Leniné, ami megerősítette, hogy
a vízben oldódó festék alatt egy teljes életnagyságú portré van
– mondta a főrestaurátor. A restaurátorok babaszappannal mosták le a festéket, és rátaláltak Galkin II. Miklósról készített portréjára.
A Stieglitz-akadémia szakemberei úgy gondolják, hogy 1924-ben Izmailovics azért festett II. Miklós portréja fölé, hogy megvédje a festményt a cári korszak iránti szimpátiájától vezérelve, és abban a reményben, hogy egyszer majd felfedezik. Ezzel nagy személyes kockázatot vállalt – vélik az akadémia kutatói.
Mindkét festményt a Stieglitz-akadémia előcsarnokában fogják kiállítani november végén.