Befogadtuk a befogadható dzsesszt

Hatfős a kvintett. Dupla a zongorista. Befogadható a dzsessz. A Red Baron Kvintett koncertjén jártunk. 

Jazzrajongóként minidig jó látni, ha egy hely megtelik egy ilyen koncertre. A Budapest Jazz Club koncertterme pedig megtelt vasárnap este. A színpadon a Red Baron Kvintett állt. A banda tagjai egyéb elfoglaltságaik mellett lépnek fel havonta egyszer-kétszer. A repertoárjukat feldolgozások alkotják, a dalokhoz pedig úgy nyúlnak, hogy a végeredmény könnyen befogadható legyen.

Dzsessz Bravo Hits

Ez pedig szempont, még az olyan elefántcsonttoronyban ragadt alkotói ágakban is, mint a dzsessz. A Budapest Jazz Clubban elképesztően eredeti, semmihez sem hasonlítható zenét játszó, bátran kísérletező útkeresők is fel szoktak lépni, mint a Chabanda vagy Tóth Viktor, nem egyszer arcpirítóan kevés ember előtt.

Az RBK "dzsesszes bravo hits" repertoárja viszont úgy néz ki, hatalmas vonzerőt jelent. Ez persze nem vont le semmit a koncert minőségéből.

Paál József Forrás: Origo

Pazar volt a zene,

és a banda mindenféle látványelemek és gesztusok nélkül csinált olyan hangulatot, hogy ihaj. Jó példa erre, hogy a közönség majd minden szóló után kurjongatva megtapsolta a szólistát (ennek persze más oka is volt, a szaxis és a két zongorista is nagyot ment).

Hatan, mint a kvintett

A kvintett igazából szextett volt vasárnap. A zenekar történetének mindkét zongoristája (Paál József, Ludvig Rezső) játszott, néha felváltva, néha egyszerre. A másik dallamhangszer a szaxofon volt, amit Tánczos Zoltán szólaltatott meg. A ritmusszekciót egy 20 éve együtt zenélő páros, Sigrai László (dob) és Konrád Csaba (basszusgitár) alkotta. A mikrofonba Tóth Rita énekelt. Kellett egy kis idő, hogy bemelegedjen a hangja, de az első szekció vége felé már rendben volt minden, a koncert második felében pedig kifejezetten remek volt az ének.

Digitális zongora, nemdigitális zongora

A BJC a 2012-ben bezárt Odeon-Lloyd mozi helyén nyílt pár éve. A színpadot az egykori vetítőteremben állították fel. A környezet kicsit fura, nem lehet letagadni, hogy ez eredetileg egy mozi volt, de az akusztika remek odabent.

Akárcsak a színpadra fixen beállított ódon koncertzongora hangja.

Hogy mennyire jó az öreg monstrum, az főleg akkor jött le, amikor mindkét billentyűs játszott, egyikük szintetizátoron. Vastagon kijött a különbség az analóg és a digitális között az előbbi javára, pedig elhihetik, hogy az utóbbi is jól szólt.

Red Baron Kvintett Forrás: Origo

A repertoár elég széles kört ölelt fel, a fúziós Chick Coreától (Spain – azért azt nagy szó rendesen eljátszani), a finomabb Joe Sample-balladán át (Fools Gold) a bluesig (Mo' Better Blues filmzene). Mentek benne a rögtönzések is, ahogy kell, spontánul, örömből.

A csúcspontot a jó öreg Summertime jazz standard jelentette.

Az RBK keményen feldoppingolta ezt az elvileg altatódalt. Élmény volt.