"Mindig arra vágytam, hogy jókor haljak meg, egy perccel sem korábban, mint amikor szükséges, de egy perccel se későbben, mint amikor szükséges. Akkor jó meghalni, amikor az élet minősége elegendő ahhoz, hogy megérdemelje azt a szót: Élet" – kommentálta Vámos Miklós Kertész Imre halálát. A két író jó barátságban állt egymással.
"Fiatal koromban sokat találkoztam Kertésszel a Fiatal Művészek Klubjában, ez a kapcsolat megmaradt a Nobel-díjig, utána szünetelt egy ideig, de nemrég elkezdtem feljárkálni hozzá beteglátogatóként. Élvezte a társaságomat. Mivel már nem tudott olvasni, pár hónappal ezelőtt megbeszéltük, hogy hétfőnként felmegyek, és felolvasok neki, azonban rendre közbejött valami" – meséli Vámos.
Még hozzátette: "Kertész már hosszú ideje sokat kínlódott, biztosan nehéz volt humorral elviselnie a mindennapokat."
Megkérdeztem Vámos Miklóst, mit gondol Kertész Imre politikai nyilatkozatairól, amik sokszor kiverték a biztosítékot idehaza.
Vámos szerint a szépíró a magánéletben mondhat, amit akar, semmi nem változtat az életművén. „Sokat kritizálta, hogy Magyarország nem néz szembe azzal, mi történt a holokauszt idején, ezzel egyetértek, más kijelentéseivel nem mindig” - tette hozzá az író.