A POSZT programjának részeként minden előadás másnapján beszélgetnek a versenyprogram bemutatott darabjairól az alkotók, a szakma képviselői és a nézők.
A Don Quijote alkotói közül a dramaturg, Verebes Ernő, illetve három színész: Nagy Mari, Szarvas József és Bakos-Kiss Gábor válaszoltak a kérdésekre. Az elvarázsolt világban játszódó valós kalandokat, ahol a szélmalomharctól kezdve szakállas nők felbukkanásáig számtalan látványos elemet láthat a néző, a fent felsoroltakon kívül többek között Reviczky Gábor, Bodrogi Gyula, Trill Zsolt, Udvaros Dorottya, Horváth Lajos Ottó, Kristán Attila és Tompos Kátya játsszák el az előadásban.
Verebes Ernő elmondta, hogyan készült el a végleges szöveg, amelyhez a rendező, Vidnyánszky Attila is adott hozzá. Nagyon fontos vendégfogalomként jelenik meg az előadásban
maga Cervantes: az író is szereplővé alakul át.
Miközben a történet részben a Don Quijote által olvasott regények világában, a lovag képzeletében játszódik, ugyanitt vesz részt hősei életében az író, akinek a fejében lejátszódnak a kalandjaik. Ez a sokszorosan összetett helyzet ad tehát teret a költői színház álomszerű vízióinak, ahol egy bizonyos ponton a könyvbilincsbe zárt író a nyakába veszi a hősét, és nem engedi el:
ha kell, párbajt is vív helyette.
A kérdésre, hogy mennyire válik követhetővé a történet azok számára, akiknek nincs friss olvasmányélményük a regényről, illetve lehetséges-e ma megidézni Don Quijote szellemét, Verebes Ernő elmondta: Vidnyánszky Attila a rendezésében azt
a hiányérzetet, egy eszme, illetve a valódi hősök utáni vágyakozást és egy nagy kor iránti igényt is kifejezte,
ami elsődlegesen nem is volt benne az előadáshoz készült szövegváltozatban.
Szarvas József, aki Nicolast, a borbélyt alakítja, hozzátette, hogy az előadás készítése során meg kellett küzdeni azzal is, hogy van ennek a történetnek egy népszerű musical-változata, nekik pedig
az volt a feladatuk, hogy az ő verziójuk is ugyanolyan szerethető legyen.
Ennek kulcsa a Nemzeti Színház produkciójában a család: Don Quijote unokahúga, a borbély illetve a kulcsárné, a lovag háza népe, akik egyszerre kívülről és belülről követik a főhős történetét. Aggódnak a ház megbolondult uráért, miközben sokszor aktív részvevői a kalandjainak. Szarvas József azt is elárulta, hogy a család tagjai improvizációra is bőven kaptak lehetőséget a rendezőtől.
Nagy Mari, a kulcsárné alakítója, a saját szerepét illetően hangsúlyozta: az, hogy ezzel a figurával kapcsolatban nincsenek a nézőknek olyan előzetes ismeretei vagy elvárásai, mint Don Quijotével, Sancho Panzával vagy Dulcineával szemben, szabadságot is ad. Az előadás által megkövetelt játékstílusba pedig belefér a bohóckodás, a keserűség, az értetlenség, a reménytelenül szerelmes asszony kifakadása vagy éppenséggel a kitörés a karakterből – amikor például Nagy Mari
kijelenti a színpadon, hogy semmi köze nincs ahhoz a monológhoz, amelyet éppen elmondott.
Az előadásban folyamatosan jelen lévő, gyakran szóviccekre épülő humort a Sanson Carrascót játszó Bakos-Kiss Gábor szerint Cervantes és szolgája, Cosmentes drámai cselekményszála ellensúlyozza. A színész azt is hozzátette, hogy Cervantes börtönben is ült, ahol az életéért kellett írnia, és az ő életében valóban volt egy olyan diktatórikus figura, mint a művészi szabadságot és a Don Quijote-i eszményt folyamatosan korlátozni akaró Herceg figurája az előadásban.
A darabban játszó színészek egyehangzóan emelték ki, hogy a POSZT-on bemutatott produkció
a Pécsi Nemzeti Színház adottságai miatt különleges volt:
már Budapesten elkezdtek arra készülni, hogy a Nemzeti Színházénál nagyságrendekkel kisebb színpadon kell majd eljátszaniuk az előadást, de azt mondták: ami kihívásnak tűnt, végül javára vált a megvalósításnak. Bakos-Kiss Gábor szerint mindannyian jobban hallották egymást, az intimebb térben jobban le tudták lassítani az előadás tempóját, szimfonisztikusabbá vált az első felvonás. Az pedig, hogy a Nemzeti Színházban a látvány szerves részét képező díszletelemek közül kettő itt egyáltalán nem mozoghatott, szintén a produkció előnyére vált. Akusztikailag jobb lett az előadás, Szarvas József pedig azt is hozzátette, hogy a szűkebb és zártabb térben sűrűbben összpontosult a figyelem a két tulajdonképpeni főhősre is.
A Don Quijote rendezője, Vidnyánszky Attila Szentpéterváron dolgozik, a Bűn és bűnhődést rendezi - így ő nem lehetett jelen a POSZT rendezvényein.