Schneller: Ez így káros a Várnak, és a Városligetnek is

Schneller István szerint nem múltba révedő rekonstrukciókra lenne szükség, hanem a kortárs építészet hangján kéne megszólalni. Budapest volt főépítésze úgy látja, hogy nagy hiba lenne a Várfelújítást és a Liget Projektet külön kezelni. Azért lépett ki két társával együtt a Nemzeti Hauszmann Terv társadalmi testületéből, mert elfogadhatatlannak érezte, hogy ilyen horderejű döntések szakmai vita nélkül jönnek létre.

• Schneller István szerint nem lenne szabad gyengíteni a Vár kulturális szerepkörét.
• A Hauszmann-terv sokba fog kerülni, és szerinte nem fogja mindnyájunk örömét szolgálni.
• A közhatalomnak példát kell mutatnia a minőségi épületek terén.
• Itt lenne a lehetőség a Városliget lényegének visszaállítására, csak nem kéne nagy épületeket emelni.

Az antidemokratikus döntéshozatal volt a fő probléma Forrás: Dudás Szabolcs

Miért épp most léptek ki a Hauszmann-testületből?

Több oka is van, de a legfontosabb problémánk az antidemokratikus döntéshozatal volt. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy ilyen horderejű döntések mindenféle szakmai vita és társadalmi egyeztetés nélkül születnek meg.

Ezt jelezték a döntéshozóknak is?

Persze, nem a kilépésünkkel kezdődött ez a történet. A Hauszmann-testület 2014 őszén jött létre, ám az azóta tartott pár ülésen semmiféle tartalmi kérdésről nem eshetett szó. Senki nem tárt elénk megvitatásra stratégiát vagy valódi alternatívákat.

Egyszer sem kérdezték, mi a véleményünk,

csak tájékoztattak minket, sőt volt hogy még erről is megfeledkeztek. Tavaly ősszel írtunk egy levelet L. Simon László államtitkárnak, amiben kértük, hogy a Vár hosszú távú fejlesztési koncepcióját hadd vitassuk meg a testületben. Mivel nem kaptunk választ, decemberben írtunk Lázár Jánosnak egy hasonló tartalmú levelet, és követeltük a testület összehívását.

Dr. Schneller István

Építész-urbanista, jelenleg a Szent István Egyetem Tájépítészeti Karának oktatója. Tizenkét évig volt Budapest főépítésze, korábban pedig főpolgármester-helyettesként felelt a műszaki ügyekért. 2005-ben megkapta a Főváros Szolgálatáért díjat, 2006-ban pedig Főépítész-életműdíjjal tüntették ki.

Arra kaptak választ?

Nem, így ekkor határoztuk el hárman, hogy ezt nem csináljuk tovább. Ha maradunk, azt mondhatják, hogy mindez egyeztetve volt egy rangos társadalmi testülettel, holott ez nem igaz. Eleinte azt reméltük, hogy egy huszonöt éves folyamat koncepcióját kell véleményezni, de sorra jöttek a kormányhatározatok, amelyekről legtöbbször mi is csak a sajtóból értesültünk. Az utolsó csepp az volt a pohárban, amikor a minisztériumok Várba költöztetéséről is döntöttek, ami még az általuk készített koncepcióban sem szerepelt.

Az egyeztetés hiánya egy dolog, de a lényeg nyilván maga a végeredmény. Mi volt a problémájuk a koncepcióval?

Az egyik fő bajunk, hogy menet közben egyre nyilvánvalóbbá vált, és ez a másik fő okunk: a Vár kulturális szerepköre minden ellenkező ígéret ellenére gyengülni fog. Az akadémiai kutatóintézetek, a Nemzeti Galéria, és a Széchényi Könyvtár tervezett kitelepítésével a kulturális funkciók háttérbe szorulnak, és inkább egy kormányzati negyedszerű övezetet csinálhatnak a Várból, ami nagy hiba lenne.

A Nemzeti Hauszmann Terv egyik látványterve Forrás: MTI/Közti Zrt.

Ön szerint nem jó ötlet politikai intézményeket telepíteni a Várba? L. Simon László arról beszélt, hogy a kormányzati és a kulturális funkciók jól megférnek egymással.

Az államelnök már eleve ott van a Sándor-palotában, ez egy adottság. Azt nem tartom jó ötletnek, hogy a Miniszterelnökséget is fel akarják költöztetni a karmelita kolostorba, de még talán ez sem lenne tragédia. Az viszont már nagyon rossz hatással lesz a Várra, ha még több minisztériumot odatelepítenek: a reprezentatív célok óhatatlanul az eleven használat kárára mennek.

A Széchényi Könyvtár kitelepítése miért ördögtől való ötlet?

Önmagában ezzel sem lenne baj, ha volna arra valami épkézláb elképzelés, hogy mi lesz a könyvtár helyén. Ez ugyanis 35 ezer négyzetméter nagyságú terület. Ha ehhez hozzáveszem a nyugati térfalat, a félbevágottan álló Honvéd Főparancsnokság épületét, valamint a Nemzeti Galéria helyén maradó 380 termes palotát, akkor kijön, hogy csaknem kétszázezer négyzetméterről nem tudjuk jelenleg, mi lesz a sorsa. Azt viszont tudjuk, hogy a Hauszmann Alajos által tervezett lovardát vissza kell építeni a Vár oldalába.

Elkezdik a gombhoz varrni a kabátot, improvizatív döntések születnek.

A kis és látványos lépésekbe vágnak bele, anélkül, hogy lenne alaposan átgondolt koncepció, és tudnánk, hogy mit miért csinálunk. (Az interjú készítése óta jelentette be a kormány, hogy a lovarda építése már májusban megkezdődhet - a szerk.)

Nem lehet, hogy kormányzati intézmények kerülnek majd ezekbe az épületekbe is?

A hivatalos álláspont szerint a Nemzeti Galéria helyén palotamúzeum lesz, ami elég nagy butaság lenne. Palotamúzeumot esetleg Versailles-ban érdemes csinálni, ahol mutogathatják Marie Antoinette hálószobáját. A mi történelmi palotánkból viszont sajnos nem maradt meg semmi. Nem arról van szó, hogy egy Mária Terézia korabeli barokk palotát rekonstruálnak, hanem egy 1904-ben már az utánzatok utánzataként megépült, hatalmas, kissé pöfeteg épületet, ami önmagában nem bír túl nagy vonzerővel. Ugyan kit érdekel egy ilyen másodlagos dolog? Ez idegenforgalmi szempontból sem szerencsés ötlet.

Ez az építészeti hagyomány nem méltó arra, hogy újraépítsék Forrás: Dudás Szabolcs

Ezzel elérkeztünk a következő vádponthoz: a nyílt levelükben ostorozták a hazug építészeti stílus visszaállítását is. Miért baj az, ha újraemelnek elpusztult épületeket, vagy soha meg nem épült terveket, ahogy az a lengyeleknél is történt?

Mert ez az építészeti hagyomány nem méltó arra, hogy újraépítsék. Másról van szó, mint Varsó esetében, ahol az egész belvárost elpusztította a felkelés leverése, és érzelmi okokból újraépítették, vagy Drezdában, ahol Szászország legnagyobb evangélikus templomát állították helyre a második világháború után több évtizeddel. Sokan nem értünk egyet azzal, hogy a most piedesztálra emelt hauszmanni stílus értékesebb lenne a mostani rekonstrukciónál.

Az eklektikának egy álságos, késői változatáról van szó, ami proccot hazudott, tudomást sem véve az iszonyatos társadalmi feszültségekről.

Az iskolában is azt tanítjuk, hogy az épített környezet mindig az adott társadalom tükre. Mit mond el rólunk, ha az első világháború előtti időszak urizáló, reprezentatív stílusában építjük újra a Várat, ahelyett, hogy kortárs megoldásokat találnánk?

Ön szerint formabontó kortárs épületekre lenne szükség a Várban? Nem lennének környezetidegenek?

Nem a kortárs építészet harsány acél-üveg költészetéről beszélek, vannak csendesebb irányzatok is, amelyek mai anyagokkal és eszközökkel dolgoznak, mégis átérzik a hely szellemét. Ez egy kényes kérdés. Mindenképp meg kell őrizni az egyensúlyt, egy történeti környezetben a történeti jelleg kell domináljon. A Polgárváros jó példa erre, ahol rekonstruálták, amit lehetett, viszont a foghíjakat kortárs épületekkel töltötték ki. Ha végigsétálnak a régi Bástya sétányon, egyáltalán nem zavaró, hogy az egyik épület régi, a másik pedig kortárs. Úgy tudott nagyon mai lenni, hogy szépen belesimult a történeti környezetbe.

Ha jól sejtem, vannak aggályai L. Simon László szállóigévé vált kijelentésével kapcsolatban, miszerint a Vár felújítása ugyan sokba fog kerülni, de mindnyájunk örömét fogja szolgálni.

Azt abszolút elhiszem neki, hogy sokba fog kerülni, de szerintem sajnos nem fog mindnyájunk örömére szolgálni.

Gondolják végig, hogy miként függenek össze a különböző fejlesztések Forrás: Dudás Szabolcs

Mégis mennyi pénzről beszélünk?

A Vár felújítása nagyságrendileg 1000 milliárdba fog kerülni. Emellett ugye olimpiát akarunk rendezni, ami olyan 2000 milliárd, a Liget Projekt pedig 200 milliárd körül lesz. Ehhez hasonló összeg lenne a Nyugati pályaudvar mögé tervezett park is, ami önmagában szintén vizsgálható ötlet lenne, de így a semmiből bedobva nonszensz.

Ha mindezt összeadjuk, kiderül, hogy a világon nincs ennyi pénz.

Én azért pártolom az olimpiát sokakkal ellentétben, mert az legalább rákényszerítené a döntéshozókat arra, hogy rendszerben gondolkodjanak. Ne úgy álljanak hozzá, hogy ide teszek egy valamit, aztán oda egy másikat, hanem gondolják végig, hogy miként függenek össze a különböző fejlesztések és beruházások. Mert az embernek így olyan érzése van, mintha itt valakik kockáznának egy terepasztalon.

Ön szerint ezek a fejlesztések szorosan összefüggenek egymással? Baán László és L. Simon László a mellett kardoskodnak, hogy külön kell kezelni a Vár felújítását és a Liget Projektet.

Szerintem a Liget Projekt valójában csak egy előjáték a Vár átalakításához. Ne felejtsük el, úgy indult az egész, hogy leállították a Szépművészeti Múzeum föld alatti bővítését, Baán László ez után kapott egy nagyobb játékteret, ahol rakosgathatja ide-oda az épületeket. Persze ő azt hangoztatja, semmi közük a Várhoz, csak a Városligettel akarnak foglalkozni, L. Simon László pedig arra kér, ne beszéljünk már a Városligetről, hiszen annak semmi köze a Hauszmann Tervhez. Pedig nagy hiba ezeket külön kezelni, az ilyen horderejű beruházásokat egymáshoz való viszonyukban kell vizsgálni. A legnyilvánvalóbb kapcsolódási pont a Nemzeti Galéria ügye. Ahhoz, hogy a Várból ki lehessen rakni a galériát, kell neki egy épület a Városligetben. Ez azonban mindkettőnek káros.

Az Új Nemzeti Galéria terve Forrás: ligetbudapest.org

Nem örül annak, hogy korszerű épületet kap a galéria, amit eleve múzeumnak terveztek?

A Nemzeti Galériáról kezdettől fogva azt terjesztik, hogy királyi palotaként nem alkalmas galériának. Ez butaság, hiszen Európa fővárosai tele vannak olyan múzeumokkal, amik királyi paloták voltak. Elég a Louvre-ra, az Ermitázsra vagy a Pradóra gondolni. A másik nagy érvük, hogy a külföldi turisták nem látogatják a galériát, ami szintén nem igaz. Nekem ugyan nincsenek statisztikáim, de gyakran járok oda, és figyelek: az ötven százaléka a hangoknak mindig külföldi. Nem igaz, hogy nem érdekli őket, majd a helyében maradó palotamúzeum lesz az, ami tényleg érdektelenségbe fog fulladni.

A Liget Projekt ezzel szemben komoly vonzerőt jelenthet.

E felől is vannak kétségeim. Szerintem hibás ez a bevásárlóközpont-logika, hogy mindent egy helyre teszek, és akkor ott sok ember összejön. Ez nem valódi városfejlesztés. Nem igaz, hogy az egy helyre telepítés megsokszorozza a látogatószámot, sőt óriási veszteség Budapestnek turizmusban, de városfejlesztési erőben is. Az zavaros elképzelés, hogy valaki kilép egy Rembrandt-kiállításról, és egyből betér kalotaszegi mintákat nézni. Ilyen ember nincs. A turizmus egészen másképp fejlődik, mint ahogy azt Baán Lászlóék gondolják.

Egyre nagyobb a városfelfedező turizmus aránya, ami közben az emberek bebarangolják a várost.

Hiszen Budapest maga egy építészeti múzeum. Ha valaki a Nemzeti Múzeumból elindul a Nemzeti Galériába, akkor végigmegy a Dohány utcai zsinagóga, a Szent István-bazilika előtt, majd felmegy a Várba, nemcsak a tárlatokat nézte meg, hanem az egész belvárost.

Azért a Liget Projekt nem példa nélküli, más nagyvárosokban is vannak működő múzeumi negyedek.

Igen, néhány helyen, de a nyugat-európai nagyvárosok jellemzően úgy használják a kultúrát városfejlesztési erőként, hogy lepukkantabb területeket húznak föl vele. A londoni Tate Modern egy erőmű volt, Párizsban pályaudvarokat alakítottak múzeummá. Nálunk a Millenáris kiváló példa erre. Nem a város legrégibb közparkjába pakolják be a kulturális intézményeket.

Maga a park az élmény Forrás: Dudás Szabolcs

Azzal nagyjából mindenki egyetért, hogy a Városligettel kezdeni kell valamit, mert borzasztó lepusztult állapotban van.

Természetesen, a Ligetnek szüksége van felújításra, ahogy sok más területnek is. A Népliget rendbehozatalára például még nagyobb szükség lenne. A Margitsziget és a Városliget még nagyjából jól van, de persze nagyszerű, ha felújítják, csak épp ehhez nem kell nagy épületeket odatelepíteni. Meg kell növelni a parkfenntartás költségeit, rendbe kell tenni az utakat, a fölösleges burkolatokat pedig vissza kell zöldíteni.

Ez jelentené a Városliget valódi megújítását.

Nem az, hogy újabb múzeumokat, Biodómot és családi élményparkot rakunk bele. Ez az élménykultusz amúgy is őrület: kutatások bizonyítják, hogy ilyenkor maga a park az élmény, nem kell külön élményparkot létrehozni. Az emberek túlnyomó többsége épp a kőrengetegből szeretne kiszabadulni a zöldbe, amikor odamegy.

Baán szerint teljesen elhibázott a tiltakozás, hiszen új épületek szinte kizárólag elbontott épületek helyére kerülnek, a zöldfelület pedig nőni fog.

Ez hatalmas lehetőség lenne arra, hogy visszaállítsuk a park lényegét. Az elbontott Pecsa helye a park szíve, ezért kéne üresen meghagyni a tisztást, nem pedig egy még nagyobb épületet odatenni. Az is szemfényvesztés, hogy nőni fog a zöldfelület. Számszakilag nem elképzelhetetlen, ha a fölöslegesen leaszfaltozott területeket visszafüvesítik, de egzisztenciális értelemben semmiképpen nem igaz. Megváltozik az élmény. Ezek a nagy épületek együtt megtörik a Liget parkjellegét, ami ettől fogva nem egy park lesz, hanem közintézmények között kialakított zöldterület. Baán nemrég büszkélkedett azzal, hogy hamarosan lebonyolítják a tájépítészeti pályázatot, ami önmagában döbbenetes. Megint fordítva ülnek a lovon. Először eldöntik, hogy hol lesznek az épületek, és aztán kerül sor a tájépítészekre. Pedig azzal kellet volna kezdeni, hogy felkéri a tájépítészeket: tervezzék meg a történeti park rekonstrukcióját, és vizsgálják meg, esetleg hova helyezhetőek el épületek.

Ha félretesszük a koncepcióval kapcsolatos aggályokat, illenek a kortárs épületek a Városligetbe?

Nem a színvonalukkal van probléma, hanem azzal, hogy túl nagyok. Egy tanulmányban dicsértem a Felvonulási térre tervezett kockaépületeket, de azokat később elvetették. A Magyar Zene Házáról azt gondolom, hogy tényleg egy új hangot képviselő, izgalmas épület, csak épp funkciójában fölösleges. Ott a felújított Zeneakadémia, a Müpa, az Operaház, az Erkel Színház és a BMC, hogy csak a legnagyobbakat említsem.

A magyar zenének így elég háza van már Budapesten,

nincs viszont építészeti múzeum, fotómúzeum és néprajzi múzeum. És arról még nem is beszéltünk, hogy menet közben a Liget Projektben is megjelent a Várban is tervezett álságos historizáló vonulat: az elvetett kortárs épületek helyére felépítik a szecessziós Városligeti Színházat, és a Közlekedési Múzeumot is a korábbi neobarokk tervek alapján építik újjá, ami nem is felel meg a mai műszaki múzeummal szemben támasztott követelményeknek. Ezzel rossz példát fognak mutatni a következő generációknak.

Nem múltba révedő rekonstrukciókat kéne csinálni Forrás: Dudás Szabolcs

Ezt hogy érti?

Amikor felvételiztetek az egyetemen, és arra kérem a diákokat, mondjanak olyan kortárs épületet, ami tetszik nekik, többen a Nemzeti Színházat mondják. Ez nagyon szomorú. Én egyetértettem annak idején, mikor az első Fidesz-kormány leállította a Nemzeti Színház építését az Erzsébet téren, még az új Duna-parti helyszínt is jónak gondoltam, ám az épület sajnos egy katasztrofális, középszerű, sosemvolt giccs lett.

Szerintem a közhatalomnak példát kell mutatnia a minőség terén, mert az emberekre igenis hatnak az épületek, amik körülveszik őket.

A 4-es metró finanszírozásával ugyan rengeteg probléma volt, de az állomásokat építészetileg nagyon előremutató példának tartom. Nem múltba révedő rekonstrukciókat kéne csinálni, hanem a mai kortárs építészet hangján kéne megszólalni, és akkor az emberek ízlése is változhatna.

Megállíthatatlanul dübörög a Liget Projekt és a Vár-felújítás is beindult. Mennyire optimista a jövőt illetően, ha az ellenvéleményeket eddig sem vették figyelembe?

Nem vagyok sem optimista, sem pesszimista. Picit naivan azt mondhatnám, hogy hiszek az igazság erejében. Ha elég sokan és elég bátran mondják az észérveket, hátha meghallja valaki. Lehet, hogy nem most, de szerintem idővel ki lehet kényszeríteni a valódi tartalmi párbeszédet. Hisz az egész történet kezdettől fogva attól hibás, hogy először döntöttek, és aztán kérdeztek. Reméljük, a több mint tízezer aláírás is számít valamit, amit összegyűjtöttünk a Városliget és a budai Vár védelmében.

Az aláírásgyűjtés a nép eszköze kellene legyen Forrás: Dudás Szabolcs

De indult petíció a Liget Projekt mellett is, amit szintén számos meghatározó értelmiségi aláírt.

Nem vonom kétségbe az aláírók jóhiszeműségét, de szerintem kicsit félreértésben vannak. Egy képviseleti demokráciában az aláírásgyűjtés és a népszavazás a nép eszköze kellene legyen. Számomra mindig kicsit furcsa, amikor a közhatalom birtokosai kezdenek el aláírást gyűjteni, hisz - a civilekkel ellentétben - nekik minden hatalmi eszköz a kezükben van az elképzeléseik megvalósítására. Persze ha lett volna mód az előzetes szakmai vita lefolytatására, akkor nekünk sem kellett volna aláírásgyűjtésbe kezdeni.