MozART Group: Szeretjük lazán kombinálni a komédiát és a klasszikus zenét

Négy lengyel fickó a zeneakadémiáról kikerülve úgy döntött, megmutatják a világnak azt, hogy a klasszikus zenével nevettetni is lehet. Koncertjeik gerincét Mozart és a többi bécsi klasszicista óriás alkotásai és az azok köré szőtt humoros gegek, helyzetkomikumok jelentik. Klasszikus zenei stand up az, amit ők csinálnak. Majdnem 22 év alatt 40 országot nevettettek már végig. A héten Budapesten röhöghetünk velük újra, miközben Mozartot hallgatunk - három előadásuk is lesz a Budapest Kongresszusi Központban keddtől csütörtökig. A négyesfogat két tagjával, Bolek Blaszczyk csellistával és Filip Jaslar hegedűművésszel beszélgettünk.

Kérem, ne mondják, hogy csupán az ART kifejezés miatt választották Mozart nevét....

Bolek Blaszczyk: Az a helyzet, hogy nem csak egy nevet használunk. Talán nem sok olyan zenekar van a világon, amelynek több neve is van. Külföldön használjuk a MozART Group nevet, otthon Lengyelországban azonban úgy hívnak minket, hogy MoCarta. Ez egyfajta szójáték lengyelül, több van benne ugyanis a zeneszerző nevénél, de talán túl bonyolult ahhoz, hogy most megpróbáljuk elmagyarázni, hogy mit is jelent. Ettől függetlenül is mondhatom azonban, hogy Mozart a főnökünk, a mentorunk, az apánk.

De miért pont ő?

Filip Jaslar: Két okból. Egyrészt tökéletes figura ahhoz, hogy egy ilyen vonósnégyes atyja legyen. Aztán pedig tudni kell azt is, hogy az első darab, amit vonósnégyesként felvettünk, egy Mozart feldolgozás volt. Ezért választottuk őt.

Bolek Blaszczyk: Mozart egy nagyon vicces fickó volt, aki tele volt élettel, energiával és őrült ötletekkel. Rengeteget levelezett a számára kedves hölgyekkel - akik nem voltak kevesen. Ezek a levelek a mai napig elérhetők a különböző könyvtárakban. Egy nagylelkű, de módfelett humoros úriember képe rajzolódik ki ezek alapján. Nagy hatással volt ránk a személyisége.

Miután kikerültek a zeneakadémiáról, rögtön belevágtak ebbe a projektbe?

Filip Jaslar: Igazából már a tanulmányaink alatt elkezdtük.

Bolek Blaszczyk: Persze nem egyből ez volt a főállásunk. Az egyetem után mindannyian játszottunk máshol is. Volt, aki kamarazenekarnál, volt, aki szimfonikus együttesnél, más pedig színházban. Szóval mindenkinek volt valami másik munkája is.

Filip Jaslar: Ez eleinte egyfajta mellékprojekt volt, igaz, hogy nagyon hamar ez lett a legkomolyabb mindegyikünk életében.

Nem hiányzik a régi munka?

Egyszerre: Neeeem.

Filip Jaslar: Nyilván csodálatos dolog például egy kamaraegyüttesben is játszani. De azt nagyon nehéz felülmúlni, hogy a barátaiddal együtt szabadon alkothattok és hozhattok létre valamit. Mi a saját magunk urai vagyunk, mi vagyunk, akik hangszerelünk, akik rendezünk, akik írjuk az adaptációkat. Ebben a történetben csak mi négyen vagyunk.

Ki a főnök?

Egyszerre: Mozart.

Bolek Blaszczyk: Mindig hozzá fordulunk, ha szükségünk van valamilyen segítségre.

Na jó, de ki az, aki kitalálja a következő előadás koncepcióját, a repertoárt és kézben tartja a dolgokat?

Filip Jaslar: Demokrácia uralkodik a zenekarban. Néha persze ez nem könnyíti meg a munkát, de az egy csodás dolog, hogy minden tagnak egyformán megvan a lehetősége arra, hogy alakítson a végeredményen, hogy befolyásolja a darabok végső formáját. Szerintem ezért is játszunk együtt már ilyen sok ideje. Mindenki egyformán fontosnak érezheti magát nálunk.

Ez a sok idő pedig már több mint két évtized.

Bolek Blaszczyk: Egészen pontosan márciusban lesz 22 éve. Több éve játszunk már, mint amennyit a Beatles együtt töltött.

Filip Jaslar: Mondjuk annyit még nem értünk el, mint a Rolling Stones.

Bolek Blaszczyk: Ez igaz, de annyi ideig senki sem fog együtt zenélni, mert ők soha nem fognak meghalni.

22 év után miért lehet érdekes még mindig az, hogy kifigurázzák a klasszikus zenét?

Filip Jaslar: Azért, mert minden koncertünk más. És hát nem lehet igazán elmondani, hogy milyen érzés az, hogy a közönség szereti azt, amit csinálunk, hogy milyen érzés az, amikor nevetnek és tapsolnak - bármerre is járunk a világban. Ez visz minket előre. Meg hát mi magunk sem unjuk.

Bolek Blaszczyk: Nagyon sok pozitív energiát kapunk a közönségtől. Lenyűgöző továbbá az is, hogy milyen különböző reakciókkal találkoztunk már! Kínában például teljesen másként viselkednek az emberek, de sok más országot is említhetnék még, hiszen negyvenet végigturnéztunk már. Minden közönségnek megvan a maga sajátossága.

A MozART Group, ezúttal szmoking nélkül Forrás: Origo

Sosem aggódtak amiatt, hogy mit szól majd a klasszikus zenei közeg azért, hogy viccet csinálnak a nagy zeneszerzőkből?

Filip Jaslar: Először is ebbe nagyon fiatalon vágtunk bele. Nem nagyon érdekelt minket ilyesmi. De egyébként sem hinném, hogy komolyabban aggódnunk kellene emiatt. Elég közelről ismerjük a lengyel klasszikus zenei közösséget és ők elfogadnak minket és azt, amit csinálunk. Gyakran kapunk meghívást például a klasszikus zenei fesztiválokra is. Alapvetően sokat dolgozunk azért, hogy nagyon jól játszunk a hangszereinken. Odafigyelünk arra, hogy az előadásaink ne legyenek ízléstelenek és ne legyenek olcsó poénjaink. Szóval megvan bennünk az alázat és ezt a kollégáink is értékelik.

Bolek Blaszczyk: Hozzátenném azt is, hogy a közönségünk jó része is inkább stand-up-ként, vagy kabaréként tekint az előadásainkra, ráadásul a legtöbben nem is klasszikus zene rajongók. Szóval mi valahol a kettő között vagyunk, amiben szerintem nincs semmilyen ellentmondás vagy feszültség.

Ha már említették Kínát! Milyen volt? Működött a produkció? A kínaiaknak ugyanis egy kicsit más a humoruk...

Bolek Blaszczyk: Az első, ami eszembe jut, hogy milyen rövid ideig tapsolnak. Egy-egy geg, vagy jelenet után nincs annyi taps, mint itt Európában, hanem csak egy kis gyors zörrenés. Idehaza akár 10 másodpercig is tart a taps, Kínában nagyon fura az, hogy egy kétezres koncertteremben mindössze 1-2 másodperc az egész. Még arra sincs időnk, hogy felálljunk és meghajoljunk. Úgy tapasztaltuk egyébként, hogy bármennyire is igyekszik kinyílni a világ felé Kína, azért mégiscsak van még egyfajta "nagy fal" körülöttük. Sokan közülük alig ismerik a külvilágot. Nem ismerik a klasszikus zenéket, de még a Rolling Stones-t sem, egyszerűen csak élvezik a zenét. Ez egyébként elég felfrissítő élmény volt. A legtöbbjük számára nem sok lehetőség adódik arra, hogy személyesen is tapasztalatokat gyűjtsenek az európai kultúráról. Ugyanakkor nagyon érzékenyen, nyitottan és figyelmesen követik az előadásokat. Másként értelmezik az előadásainkat, mint a nyugatiak, de szerintem értik a helyzeteket.

Filip Jaslar: Egyébként most szeptemberben voltunk már a negyedik kínai turnénkon, amit, megmondom őszintén, hogy egyikünk sem ért. Nem gondoltuk volna, hogy ekkora siker lesz a MozART Group. Persze nagyon örülünk neki, el nem tudom mondani, hogy mennyire, de azért meglepett, hogy ennyire szeretik az előadásainkat. Mondjuk meglehet, hogy egyszerűen azt szeretik, ahogyan négy európai fickó szmokingban hajlong előttük. Nem tudom, hogy miért működik, de működik.

Visszatérve Európába: vajon miért nem tölt meg akkora arénákat a klasszikus zene, mint mondjuk az elektronikus zene?

Bolek Blaszczyk: Pedig lehet, hogy alapvetően sokkal többet találkozunk vele. Reklámokban, filmekben hallhatjuk úgy, hogy fel sem fogjuk. De beszéljünk mondjuk ne is a klasszikus zenéről, hanem a szimfonikus zenéről - ami azért nem áll olyan távol egymástól! Az új Csillagok Háborújában is kizárólag szimfonikus zenei aláfestés hallható. Ugyanakkor, ha ugyanezeket a zenéket koncerttermekben hallgatjuk, akkor sokkal nehezebbnek tűnnek. Vajon miért? Nem tudom. Szerintem ez egyszerűen csak a képzettség és az oktatás kérdése. Meg kell mutatni az embereknek azt, hogyan tudják leszakítani a szimfonikus zene gyümölcseit és élvezni azokat. Amúgy azt is gondolom, hogy az utóbbi időben talán kevésbé tűnik ijesztőnek a klasszikus zene. Mozart sok műve például kifejezetten könnyen fogyasztható és élvezhető.

Vajon Mozart miért működik még mindig?

Filip Jaslar: Mert egy zseni volt. Olyan nagyszerű munkát végzett 200 évvel ezelőtt, hogy a mai napig nem fog rajta az idő. Gyönyörű dallamokat álmodott meg. Ezek valószínűleg örökre fennmaradnak. De ugyanez igaz Bach-ra, Beethoven-re, vagy Lisztre és a műveire is. Csodálatos zenékről beszélünk, amelyekben egészen varázslatos harmónia uralkodik. Mozart egyben az időzítés mestere is volt. Miközben komponált, tudta azt, hogy mikor kell váltania azért, hogy a közönség számára érdekes, vagy szórakoztató maradjon a mű. Legyen szó a tempóról, a dallamról, hangszerekről, bármiről. Hosszú ideig szükség lesz még az ő alkotásaira - ebben biztos vagyok.

Persze egy kis bohóckodás is belefért Forrás: Origo

Attól nem tartanak, hogy egy napon nem jut majd eszükbe több poén?

Filip Jaslar: Természetesen nem. El is mondom, hogy miért! Azért, mert az ötleteink és úgy egészében a show-nk nagy része, mondjuk úgy 90 százaléka Mozarttól származik. Nem olyan értelemben persze, hogy mindig megkérdezzük őt, hogy mi legyen, hiszen nem tudjuk felhívni, de még az e-mail címe sincs meg - érthető okokból. Nem is erről van szó. Hanem sokkal inkább arról, hogy olyan gazdag, kimeríthetetlen és mély életművet hagyott hátra, amely mindig ad feladatot. Mindig fordulhatunk hozzá, ha új ötletre van szükségünk. Ez az ő munkája a csapatunkban.

Milyen gyakran változtatják a műsorukat? Például mennyire újdonság az, amit majd a napokban látunk Budapesten?

Filip Jaslar: Nem a legújabb produkciónkat hozzuk, hanem a legelsőt, amely továbbra is izgalmas és friss tud lenni. Azt hiszem korábban mindössze kétszer jártunk itt azzal a programmal. Ez a "Mozart still alive" (Mozart él).

Meg lehet fogalmazni valahogyan, hogy mi ennek a koncepciója, vagy hogy miről szól ez a produkció? Mi a keret?

Filip Jaslar: A legnagyobb klasszikus zenei művek jelentik az alapját. Rengeteg különböző stílusban szólaltatjuk meg Mozart darabjait. Persze nem csak az ő zenéjét hallhatja majd a közönség, de Mozart adja a gerincét.

Bolek Blaszczyk: Én azt mondanám, hogy nem jó a kérdés, mert számunkra nincs keret. Szeretjük kötetlenül, lazán kombinálni a komédiát és a klasszikus zenét. Különböző vicces helyzeteket mutatunk be, meg különböző lehetőségeket arra, hogyan lehet élvezni ezt a muzsikát, hogyan marad érdekes és hogyan segíthet abban, hogy nevessünk. Megmutatjuk a zene humoros oldalát. Szerintem a legjobb programunkat hozzuk, nem véletlenül tartjuk műsoron mindig, hosszú évek óta. Meg persze lesz valami meglepetés is a magyar közönségnek, de az egyelőre maradjon titok.