Kassai Lajos: Nincs lovasíjászgénünk

Kassai Lajos íjkészítő, a magyar lovasíjászat sportág megteremtője, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjének tulajdonosa

Gyönyörű környezetben fekszik a lovasíjász birodalma, a Somogy megyei Kaposmérőn. Amikor nála jártunk, még hó fedte be a dombtetőt, a tanítványai pedig korcsolyázva lőttek célba. Mottója, hogy nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek. A sportágról, a Völgyről, boldogságról, tehetségről, bizalomról és Matt Damonról is beszélgettünk, akivel hónapokig együtt dolgozott a Nagy Fal című film felvételén.

Kassai Lajos íjkészítő, a magyar lovasíjászat sportág megteremtője, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjének tulajdonosa Fotó: Polyak Attila - Origo

Meglepett, hogy a lovasíjászok korcsolyázni is tudnak. Ez kötelező?

Valaki tud korcsolyázni, valaki nem, ahogy vannak olyanok is, akik nagyon jó szinten lovasíjásznak, és olyanok, akik nemrég kezdték. Ön most a kezdőket látta. A lényeg, hogy kihasználjuk a lehetőségeket, és ne legyen holtszezon. Idén a tél megadta, hogy befagyjon a lagúnarendszer itt a Völgyben, ami nem minden évben sikerül. Előfordul, hogy nincs akkora fagy, hogy sokáig lehetne korcsolyázni, de az is, hogy a fagyok után rögtön nagy havazások jönnek, és akkor nem lehet rálépni a vékony jégre. Igyekszünk minden időjárásnak megfelelően tréningezni. Ezekben a lagúnákban nyáron úszni szoktunk vagy a lovakat úsztatjuk. Mondjuk víz alatt nem íjászkodunk, de a jégen tudunk siklani. Ma mínusz 17 fok volt reggel, ilyen időben lefagyna az ember keze, ha lóról próbálna lőni. A korcsolya azért jó, mert ez is egyfajta mozgás.

Amikor korcsolyázás közben kell lőnöm, az hasonlít ahhoz, hogy a lábam bent van a kengyelben, mert keresem az egyensúlyt.

Ezek játékok. Sokféle gyakorlatot dolgoztam ki. A lovasíjászat mellett ezzel próbálunk egy kicsit közelebb kerülni a hagyományainkhoz.

Korcsolyázó lovasíjászok Fotó: Polyak Attila - Origo

Ugyanazt várja el a lovasíjászoktól télen, mint amit nyáron kell teljesíteniük?

Nem. Bár, amikor tavasszal elindul a versenyszezon, a versenyzők arra készülnek. Ilyenkor télen nagyon komoly erőnléti gyakorlatokat végezünk. Az előbb tizenötször fölszaladtunk a dombra, majd lesiklottunk síléccel, utána kicsit korcsolyáztunk.

Ez most egy jó kondicionális edzés, miközben játék is.

Jó kis közösség van itt. Az, hogy valamit együtt csinálunk, például korcsolyázunk vagy lovagolunk, az, hogy van egy rendszer az egészben, nagyon jó. Ezt úgy képzelje el, mint amikor a nyári nagy melegben kiviszi a dunyhát a napra. Kicsit felrázza, kiteregeti, és amikor este beviszi, azt veszi észre, hogy felfrissült. Napokon keresztül érezni az illatát. Ugyanezt jeleni a Völgy az embereknek. Eljönnek ide, feltöltődnek, játszanak, aztán újból belemerülnek a hétköznapokba. Aki itt folyamatosan jelen van, az én vagyok.

Meg Artúr. A hatalmas fekete holló, ami le sem száll a fotós kollégámról, mert szemmel láthatóan tetszik neki a cipőfűzője.

Igen, a kegyetlen Artúr, aki időnként elcsen ezt-azt, hogy magára vonja az ember figyelmét.

Artúr ellopta az egyik lovasíjász kulcsait a ruhája zsebéből, amíg az korcsolyázott Fotó: Polyak Attila - Origo

Egyébként honnan jött a természet szeretete?

Nem tudom. Nem hiszem, hogy pontosan meg tudnánk határozni azt, hogy mik az életünk alapvető mozgatórugói. Én nagyon szeretem a természetet.

Miközben beszélgetünk, hozzánk sétál két csacsi. Ezek az állatok is éppen olyan közvetlenek, mint Artúr, akit nyugodtan nevezhetünk a Völgy királyának. Ilyennek nevelte őket?

Nézze, a kínaiak kidolgozták a feng shuit. Felismerték azt, hogy a tárgyaknak és elhelyezésüknek nagy szerepe van, mert hatnak az ember életére, de korántsem annyira, mint egy boldog élőlény. Ha igazán boldog életet akar, boldog élőlényekkel és boldog emberekkel kell körülvennie magát. Mellettük eltörpülnek a tárgyak. Én így vagyok ezzel, ez határozza meg az egész életemet. Ahhoz meg, hogy boldog legyen egy élőlény, az kell, hogy a természete szerint tudjon élni. Szabadon. Nálunk még Arthúrnak is teljes szabadsága van.

Artúr, a Völgy királya Fotó: Polyak Attila - Origo

Ezért lopott el egy teljes kulcscsomót az előbb. Ahhoz, hogy körbevegyük magunkat boldog élőlényekkel, foglalkozni kell velük, mert őket nem a hipermarketből vásároljuk. A szamár egyébként egy nagyon intelligens állat, de mindegyik egy karakter. A tyúkok, mangalicák és a farkasok is azok. Amikor ezek az állatok együtt vannak, jó hatással vannak egymásra.

Szerintem a mai élet problémája az izoláció.

Az, hogy csak kukorica van 1000 hektáron, csak csirke van százezrével vagy csak disznó van, és nincsenek együtt mással. Ez a sok állat így közösségben teremt csodálatos környezetet. Ezt a két kis szamarat is tanítani fogom majd, de még nagyon kicsik. Azzal kezdem, hogy haverok vagyunk. Az, hogy idejönnek az emberhez, azt jelenti, hogy kezd kialakulni a bizalom, ami minden kapcsolat alappillére, és ez az emberekre ugyanúgy vonatkozik, mint ezekre a szamarakra, Artúrra vagy a mangalicákra.

Az egyik Kassai-tanítvány fehér lovakkal a Völgyben Fotó: Polyak Attila - Origo

A nevelésben nem azzal kell kezdeni, hogy én mit akarok elérni, hanem azzal, hogy ez az alappillér meglegyen.

Ha ez nincs, nyögvenyelőssé válik a további folyamat. A bivalyokkal például megküzdöttem, mert nem bíztak bennem. Másfél évesen kerültek ide, és mivel bikák, megfelelően agresszívak. Ez a tulajdonságuk a félelmükből fakad. Aztán ahogy felismerték, hogy nem kell tartaniuk tőlem, máris jó kapcsolatot tudtunk kiépíteni. A partnerkapcsolat után a következő lépés a tisztelet.

Szigorú tanár?

Szerintem igen, a mai világban annak számítok. A tanár-diák kapcsolat nálunk egy mester-tanítvány viszony, amelynek az elején nem kell barátkoznunk.

A lovasjíjászoknak először meg kell tanulniuk parancsot végrehajtani,

mivel egy katonai hagyományokon alapuló hagyományőrző iskoláról van szó. Ez egyfajta katonaság. A kezdő megtanulja a parancs maradéktalan és azonnali végrehajtását, ami nem egyszerű. Amikor ezen túl van, akkor jön a nehezebb része. A kezdőből haladó lesz, és meg kell tanulnia parancsot adni.

Kassai Lajos íjkészítőként kezdte Fotó: Polyak Attila - Origo

A férfiak vagy a nők nevelhetők könnyebben lovasíjásznak?

A nők inkább. A mai világ egyértelműen arról szól, hogy a nők előretörnek az élet minden területén. Ez a többi között azért lehetséges, mert genetikailag nagyobb a teherbírásuk. Azon felesleges vitatkozni, hogy alkalmasak-e bizonyos területekre, mert azok. A kérdés az, hogy érdemes-e, szüksége van-e a társadalomnak maszkulin nőkre és feminin férfiakra. Azt, hogy femininné kell nevelni egy férfit, és maszkulinná egy nőt, a társadalom dönti el. Ha így van, akkor abba az irányba haladunk.

Én fontosabbnak tartom a természetességet.

Azt, hogy minden nőnek legyen lehetősége arra, hogy maga döntse el, gyárigazgató akar-e lenni, vagy a klasszikus anyaszerepben akar-e maradni. Egyébként a lovassport nagyon elnőiesedett, a lovasíjászatra viszont ez még nem mondható el. Nálunk még a férfiak vannak többen, de a fiatalabb generációkban egyre több a nő, és nagyon tehetségesek. A lovasíjászat a harcművészetek királynője és inkább feminin, mint maszkulin. Ennek az az oka, hogy a harmóniáról, a ritmusról, az egyensúlyról szól, és nem a nyers fizikai erő számít. Abban, hogy valaki mennyire van összhangban a lovával és saját magával, a nők nagyon jók. A lovassportokban a nők és a férfiak fej fej mellett haladnak.

Eligazítás a jégen Fotó: Polyak Attila - Origo

A nemzetek is fej fej mellett haladnak a lovasíjászatban, vagy mi, magyarok sokkal jobbak vagyunk?

Toronymagasan vezetünk a többiek előtt, de nem a tehetségünk miatt, hanem a helyzetünkből adódóan, hiszen hamarabb kezdtük. Huszonöt év előnyben vagyunk. Már felnőtt egy olyan generáció, amely szakmailag magasabb szinten áll, mint a világ többi részén élő lovasíjászok. Nálunk már az oktatásba is bekerült ez a sportág. Ezt az eredményt csak munkával, szorgalmas gyakorlással lehet megőrizni.

Ha ez sikerül, a világ élvonalában maradhatunk, de nincs lovasíjászgénünk.

Ki volt a legnagyobb ember, aki ellátogatott ide a Völgybe, hogy öntől tanuljon?
Három királynak tartottam már bemutatót. A marokkóinak, a malájnak és a jordánnak, de sok híresség érdeklődik a lovasíjászat iránt, harminc év alatt rengeteg emberrel találkoztam.

Valaki így is célba talál, egy Kassai-tanítvány a híres íjjal Fotó: Polyak Attila - Origo

Mindenki képes arra, hogy lovasíjász legyen?

Dehogy.

Matt Damon például képes lenne rá? Együtt dolgoztak a Nagy Fal című film felvételén.

Mattet íjászkodni tanítottam. Nézze, egy Oscar-díjas színész szerintem alapvetően nem átlagos tehetséggel rendelkezik. Matt Damon nagyon gyorsan fel tud venni attitűdöket, mozgást, szöveget, bármibe bele tudja élni magát. Egyébként sok színésszel dolgoztam már együtt.

A Nemzeti Színház tagjai is jártak itt a Völgyben, amikor készültek egy darabra.

Vidnyánszky Attila megkeresett, hogy egy kis segítséget kér. Azt mondtam neki, tedd föl a buszra a színészeket, gyertek le, és nézzétek meg a bemutatót, így valamit átélhettek a lovasíjászatból. Azt mondták, segített nekik az élmény. A lovakon, a jurtán, az íjászaton keresztül kicsit közelebb kerültek ahhoz, amit színpadra kellett vinniük. Ez nagyon fontos. Matt Damonnak is bele kellett élnie magát a harcos helyzetébe. Jól kellett, hogy mozogjon a keze meg a lába. Ami megnehezíti az amerikai filmsztárok életét, az az, hogy minden CGI technológiával készül. Amit a filmben lát az ember, abból szinte semmi sincs meg, minden digitális. Egy lövést sem vesznek fel.

Kassai Lajos tüzet gyújt, mellette az egyik szamár Fotó: Polyak Attila - Origo

A mozdulat azért megvan.

Persze, de csak az van, aztán mindent berajzolnak a kezükbe.

Az íjat Matt tartotta, vagy nem?

Igen, de nyílvessző már nem volt benne. Azt már, hogy a néző látja a vesszőt repülni, trükkel oldották meg. Matt sokat íjászkodott, sokat gyakorolt. Több mint két hónapot dolgoztunk együtt, ami hatalmas élmény volt számomra. Ami borzasztó szimpatikus benne, az az, hogy megmaradt természetesnek.

Nem éreztem mellette azt, hogy egy hollywoodi sztár,

mert senkivel sem érezteti, hogy Oscar-díjas forgatókönyvíró és színész. Én egy egyszerű embert láttam magam előtt. Rendkívüli módon megkönnyítette a munkánkat, hogy nincsenek sztárallűrjei. Egyébként Csang Ji-mou is elképesztő rendező, nagyon szép képekkel dolgozik.

Ahogy Matt Damonnak, az íjászmesternek sincsenek sztárallűrjei Fotó: Polyak Attila - Origo

A gyerekkoráról nem sokat tudni. Akkor is állandóan a lovon ült?

Nagybereken életünk egy ideig, aztán 9-10 éves koromban beköltöztünk a városba, Kaposvárra egy panelba. Harminc éve építem azt, amit itt lát, de még nem ért véget a gyerekkorom. Ne zárjuk le, még csak 57 éves vagyok. Akit az istenek szeretnek, azt sokáig meghagyják gyereknek.

Mikor ült először lóra?

Huszonévesen. Minden a honfoglalás kori magyar íjjal kezdődött. Ez a forma az egész életemet meghatározta. Érdekes élmény volt az első találkozásom vele, aztán már felnőtt fejjel láttam hozzá a formai rekonstrukciójához. Amikor használható példányok készültek, elhatároztam, hogy lóra kell szállnom. Így indult. Leadtam az első lövést lóhátról, és ez megpecsételte az életemet. Ez olyasmi, mint amikor keres valamit az ember, és megtalálja. Én mindig az érzést kerestem az életben, és amikor ez megtörtént, azt mondtam, ez az, e köré az érzés köré építem fel az életemet, ettől nem nagyon akarok eltávolodni. A kádári rendszerben, a nyolcvanas években nyilvánvalóan ez egy utópisztikus, szürrealisztikus és abszolút irreális elképzelés volt.

A Völgy, a szépség és nyugalom otthona: itt mindent Kassai Lajos épített Fotó: Polyak Attila - Origo

Olyanról nem is álmodtam, hogy nekem majd saját lovam meg tanyám lesz egyszer,

mégis elkezdtem ebbe az irányba haladni. Ha valami pozitívat el tudok mondani az életemről az az, hogy nagyon konzekvens. Harminc éve ezen az úton járok, amin nem voltak fordulatok. Én raktam itt le a téglákat. Amikor lett egy kis pénzem, kicsit bővítettem az istállót. Még a faluban laktam, a lovak már itt voltak. Naponta kétszer, reggel és este is kiszaladtam, hogy ellássam őket, miközben dolgoztam, és mindig arról álmodtam, hogy de jó lenne itt egy teát meginni. Kiszaladtam, kiizzadtam és a mínusz 10 fokban is rajtam száradt meg a ruha, aztán futás be dolgozni. 17-18 évvel ezelőtt elkészült ez a ház.

Ma én vagyok a világ legboldogabb embere, mert itt ébredek fel a Völgyben, és ez a környezet vesz körül.

A Völgy gazdája Artúrral és ír farkaskutyáival Fotó: Polyak Attila - Origo

Volt olyan pillanat, amikor úgy érezte, hogy nem valósul meg ez az álom?

Nem. Én csak teszem a dolgomat, a dolgok pedig valahogy haladnak előre, nem álmodozó típus vagyok.

Mottója, hogy nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek. Mi volt az, amit követtek?

Tartsd a jószágot természete szerint, ne vadássz, ne halássz szórakozásból! Ezt jelenti. Ha semmi mást nem követek, csak ezt, már van az életemnek egy vezérfonala, ami meghatározza a környezetemmel való kapcsolatot. Akik ezt nagyon megélték, azok a nomád népek voltak, amelyek tényleg nem lakták le a környezetüket. Ebből mára rettenetes módon kibillent a világ. A mai kor emberének a tragédiája az, hogy nincsenek olyan irányú gátlásai, amelyek megakadályoznák, hogy ne annyit vegyen el a környezetéből, amennyit csak lehet.

Sokakban nincs meg az a mértékletesség, hogy másoknak is teret kell adni.

A Völgy mindenki előtt nyitott Fotó: Polyak Attila - Origo

Ha van egy ekkora terület, megpróbálok minél több embernek és állatnak helyet teremteni, úgy, hogy mindegyik a saját életét tudja élni. Amikor megvásároltam a Völgyet, nem az volt a szándékom, hogy mindenkit kizárjak. Marha jó, hogy ezekkel az emberekkel mindenemet meg tudom osztani.

Keresem a 21. századi ember számára elérhető harmóniát, ami egyre nehezebb lesz,

mert már megközelítjük a 7 milliárdot, ami sok. Az, hogy ennyi ember mondjuk európai szinten tudjon élni, elképzelhetetlen, alacsonyabb szinten élni pedig igazi tragédia.

Ön mással is ad az embereknek, nemcsak azzal, hogy ezt megteremtette, hanem azzal, hogy például Guinness-rekordokat dönt, és igazi, elérhető példaképpé válik fiatalok számára.

Ezek az akciók figyelemfelhívások, szigetek. Fontosnak tartom, hogy legyen egy ilyen példa. A hagyományőrzés se vesszen el. Vannak értékek, amelyeket ez a nép egyszer már a felszínre hozott. Ezekből valamit meg kellene tartanunk úgy, hogy közben legyen egyfajta kontinuitás a múlttal, de egyben elérhető is legyen. Fontos, hogy a magyarok lovasíjásztak, de a kérdés az, hogy hogyan. A Völgyben ezt meg lehet nézni. Hogy ha semmi mást nem teszünk, csak ezt, ezt a kis gyertyafényt nem hagyjuk kihunyni, picit vissza tudunk nyúlni a múltba.

Kassai Lajos a jégen ír farkaskutyái társaságában Fotó: Polyak Attila - Origo

Az látszik a világban, hogy olyan változást él át, amelyben

a klasszikus értelemben vett jobb- és baloldal felismerhetetlenné vált.

A jobboldal könnyen be tud csúszni egy két világháború közötti attitűdbe, és le lehet őket fasisztázni, a baloldalt pedig le lehet kommunistázni, sztálinozni. Ezek régi reflexiók, amik még mindig élnek az idősebb generációkban. A fiatalabbak nagyon szeretnének ebből kilépni. Ők azt mondják, hagyjuk már ezt a kommunistázást, fasisztázást, túl kellene ezen lépni. Istenigazából a politikai oldalak még nem találták meg a 21. századi eszmerendszerüket. Mindkét oldalon erős a regresszió, vagy teljesen elhagynak mindent, és marad a kotyvasz. Valóban kihívás eldönteni, hogy a múltból mit tartsunk fontosnak. A külsőségeket? Kaftánban adjak riportot, és legyek süvegben, mert én Kassai Lajos a lovasíjász vagyok? Nem, mert én nem ezt gondolom. Van néhány olyan érték, amit próbálok képviselni. Ezekre helyezem a főhangsúlyt, nem a külsőségekre, és nem azért, mert ez utóbbiak lényegtelenek lennének. Azért, mert én ezt az utat választottam.

Sokan akkor ismerték meg a gondolatait, amikor A lovasíjász című filmet bemutatták a mozikban. Nagyon gyorsan nagy sikert aratott.

És nagyon nagy dühöt is kiváltott egyszerre. Érdekes volt a reakció. Az Index és a 444.hu zsigerből az agyagba döngölte, még a nevemet sem tudták leírni: Kassai László lettem. Nagyon fontos volt nekik, hogy a jobboldalról jött lovasíjászt megtámadják. Ezek rossz reflexiók.

Be vannak ágyazva egy lövészárokba, ahonnan muszáj lőni.

Egyébként ez mindkét oldalra jellemző és egészségtelen. A fiatal generációnak ebből is nagyon elege van. Ők azt szeretnék, ha megtalálnánk a helyünket. A történelemmel egy olyan rugalmas és harmonikus kapcsolatot kell kialakítani, ami nem vált át regresszióba. A Völgy is arról szól, hogy ha valaki eljön ide, az jól érzi magát.

A korcsolyázás mellett a síelés is jó játék és edzés Fotó: Polyak Attila - Origo

Mi a legélénkebb kép, egy esemény vagy egy pillanat, amely megmaradt önben az elmúlt 57 évből?

Megpróbálok minden napot a lelkembe zárni, mert csodálatos. Nem voltak mélypontok, de igazi csúcspontok sem. Én mindennap itt kelek fel és ez nekem rengeteget jelent.

Mindenért megküzdöttem, amim van.

Emlékszem, amikor ezeket az árkokat kiástuk, ahogy cserepeztük azt az épületet, készítettük a kaput, leraktuk a kerítést, ahogy elültettem ezeket a fákat. Mindenhez kötődöm, amit itt lát, ez fantasztikus érzés. Nagy szerelmeim is voltak az életemben, nagyon jó párkapcsolatok, kiváló barátságok is vannak. Nagyon szerencsés ember vagyok. A kislányom születése 1983-ban pedig nagyszerű dolog volt. Mindig szőke, kék szemű kislányt szerettem volna, és egyszer csak megszületett. Pont olyan lett, mint amilyennek elképzeltem. A lovasíjászathoz is baromi tehetséges, de neki nem ez lett az élete.