John Updike regényéből 1987-ben készült film a kultrendezőnek számító George Miller irányításával, olyan világsztárok főszereplésével, mint Cher, Susan Sarandon, Michelle Pfeiffer, illetve a beszédes nevű, ördögi Daryl Van Horne-t alakító Jack Nicholson. A feldolgozás elsöprő sikert aratott szerte a világon, de a darabot most rendező Bagó Bertalant nem ez inspirálta: ő ugyanis, saját bevallása szerint nem is látta a filmet. Az ő érdeklődését az a gondolat keltette fel, amely először megfogalmazódott benne, amikor elolvasta a darabot:
Ha nagyon vágysz valamire, vigyázz, mert teljesül!"
Bagó Bertalan a március 6-i olvasópróbán azt is elmondta, hogy a történetben az érdekelte igazán, mi történik akkor, amikor valakinek – jelen esetben egy kisváros hölgylakóinak –
belső, eltitkolt, elfojtott vágyai megelevenednek.
„Ez egy pszichedelikus történet, nem realista. Rengeteg humor van benne. Mi egy olyan, groteszk világot szeretnénk teremteni, ami egy görbe tükre annak a stílusjátéknak is, amelyet mostanában szoktak játszani.
Olyan lesz ez, mintha egy David Lynch-filmet néznénk.
Ez egy másfajta játéktechnika: önmagára lát az ember, a saját hatása által."
A rendező az ördögi főhőssel kapcsolatban azt is hozzátette, hogy az ő felfogása szerint ez esetben nem a falra festett – majd onnan lelépő – ördög hat a női főszereplőkre, hanem valójában pontosan azt mondja nekik, amire ők vágynak, amit hallani szeretnének.
A vágyak kiteljesedéséhez azonban mélyrepülés vezet, amely nyomot hagy az ember lelkében:
Olyan nincs, hogy nem fröccsen fel a sár, amikor megyünk az úton"
- összegezte Bagó Bertalan, miközben hangsúlyozta, a humor és a számára a rendezés feltételének számító mélyebb mondanivaló együtt jár ebben a történetben.
Az előadás díszletét és jelmezeit Vereckei Rita tervezte, aki egy apró, viszonylag üres műteremlakásba helyezte az előadást – ahol egy tetőtéri ablak és a tervek szerint egy LED-fal is fontos szerepet látszik. Ez utóbbi hozzájárulhat egy olyan filmszerű világ megteremtéséhez, amely szintén elszakad a realizmustól, és inkább a lelket, a minket körülvevő világot mutatja meg.
Tasnádi István, a darab írója elmondta, hogy
a színpadi adaptáció a regénytől és a filmtől is eltér:
a sok helyszínt Tasnádi ötre szűkítette le úgy, hogy időközben a mondanivaló és az eredeti mű gazdagsága ne szűküljön. A mellékszereplők kikerültek a történetből, ennek következtében viszont van idő megismerni a karaktereket. Ráadásul hat olyan erős szereplő maradt, hogy az elkészült verzió egyik legnagyobb erénye az, amilyen nagyszerű lehetőséget ad majd a játékra a színészeknek.
Az író a főhős ördögi mivoltának kérdéséhez azt fűzte hozzá,hogy
ez a figura leginkább a saját alvilág megtestesülése:
a vágyak megidézése során olyasvalami tör fel a tudatalattiból, a tudattalanból, „amit valahogyan vissza kell gyömöszölni. Látjuk aztán a kísérletet, ahogy megpróbálják visszagyömöszölni, viszonylag kevés sikerrel. Van egy erős komikus, vígjátéki rész, aztán ez átfordul drámaibb hangvételbe, így sok mindent meg lehet mutatni."
A darab zenéjét Szemenyei János szerzi,
Pokorny Lia, Parti Nóra, Lévay Viktória és Gáspár Sándor
mellett a további szerepekben Szőlőskei Tímeát és Szegezdi Róbertet láthatjuk.
Az Origo ott járt az előadás olvasópróbáján, tekintse meg ott készült galériánkat, a színészek első találkozását a szöveggel és a jelmeztervekkel!