Idén például az jelentette az első számú újdonságot, hogy a European Opera Days (EOD) résztvevői nem egyszerűen a kulisszák mögé, az Operaház legrejtettebb zugaiba leshettek be, hanem
még meglepetés is várta őket
ezekben a legtöbbször csak zseblámpával megvilágítható terekben. A séta tanúsága szerint ugyanis az Operaház tereit a folyosóktól a zenekari árkon, a színpadon és a jelmeztár szekrényein keresztül egészen a Citadellára és a Bazilikára egyaránt csodálatos kilátást nyújtó erkélyig,
éjszakánként különös alakok népesítik be.
Ha valaki azt gondolná, hogy
a dézsában fürdő hölgyek, levegőakrobaták, marcona őrök és harisnyakötőben dolgozó takarítónők
menetrend szerint felbukkannak az épület falai között, amikor leszáll az éj, és minden áldott éjszaka kombiné-cilinder párosítást viselő fiatal nők hordják ki a kelléktár fele készletét a lépcsőkre, az feltehetően messze jár az igazságtól. Sőt a falakkal párhuzamosan függő nejlonok mögül sem világítanak a gyanútlan nézelődő szemébe elemlámpákkal, és tartanak a feje fölé ernyőt száraz időben a legváratlanabb pillanatokban megjelenő figurák.
A segítők ugyanis azért igyekeztek folyamatosan minél gyorsabb továbbhaladásra sarkallni a különös éji szerzetek fényképezésébe belefeledkezett látogatókat, mert nem lett volna szerencsés, ha az éjszakai eseménysorozatot nyitó Gryllus Samu-opera, a Két nő előadása a tervezettnél sokkal később kezdődik el – márpedig
a néhol szürreális operaházi háttérmunkálatok már egytől egyig ennek a nem mindennapi produkciónak a részét képezték.
A mű főszereplője, az operaházi kottatáros szemén keresztül így festenek ugyanis ezek a színfalak mögötti terek.
De a Festőteremben bemutatott operából további rejtélyekre is fény derül – például hogy hogyan változtatja meg egy operarajongónak legnagyobb jóindulattal sem nevezhető pincérnő, Susánka színre lépése a tisztességben megőszült Zsigó bátya életét, és választ kaphatunk arra a kérdésre is, hogy a jó öreg Zsigó valóban megbolondult-e vénségére. Az előadást a zeneszerző maga vezényelte, a főszerepekben pedig Beeri Benjámin, Csapó József, Gábor Audrey, Mikecz Kornél, Murányi Márta, Pintér Dömötör, Szathmáry Judit, Zemlényi Eszter, Dióssi Gábor és Tarpai Viktória álltak az éjfelet az Operaházban köszöntő közönség elé.
De azok, akik már kicsit is járatosak abban, milyen élményeket tartogat az EOD a Magyar Állami Operaházban, sejthették: a résztvevők nem kényelmesedhetnek el túlságosan az alkalmi nézőtér egyetlen ülőalkalmatosságában sem, mert
rövidesen szerepcsere következik, és ők állnak majd reflektorfényben.
Aczél András, az Operaház rendezője és az EOD éjszakai programjának állandó főszervezője ugyanis ezután ismertette az éjjel hátralévő részének programját. „A rendezvénynek kifejezetten az a célja, hogy az összes Opera Europához tartozó intézményben
olyan különlegességeket nyújtson a közönségnek, amelyekkel normális körülmények között nem találkozhatnának.
A győzelem napjához és az Európa-naphoz legközelebb álló szombaton olyan operaházak, például a Covent Garden is megnyitják kapuikat, akik egyébként nem rendeznek operabejárásokat. Van, ahol koncerteket rendeznek, van, ahol egyéb programokat, de olyat, mint amit mi itt az elmúlt két évben csináltunk – hogy bejött több „szerencsétlen áldozat" 11 órakor, és hazament reggel 7-kor úgy, hogy közben az Operaház nagyszínpadán előadott egy operát – nos,
ilyen azért nincs a világban"
– mondta.
Ennek szellemében tehát idén sem maradt el a megmérettetés: a vállalkozó kedvű operarajongók hét darab 5-6 fős csoportra osztva azt a feladatot kapták, hogy a Magyar Évadban többszörösen is a középpontba kerülő Bartók-művet, A kékszakállú herceg várá-t állítsák színpadra. Minden egyes társaságnak egy adott ajtó megnyílásig vezető utat kellett ábrázolnia, az elsőtől a hetedikig, méghozzá abban a stílusban, amelynek megnevezését a csapatvezető által húzott boríték rejtette. Így a résztvevőktől várt 5-8 perces jelenetek között akadt
a világzenei feldolgozástól a musicalen, az operetten, a népzenén és a jazzen át még rapes megközelítés is.
A tavalyi programpontok egy része – a műveltségi teszt kitöltése, a díszletfestés, a balett- és énekórák, a zenevágás illetve a jelmezválogatás – idén nem szerepelt a napi-, pontosabban szólva éjjelirendben: ehelyett mindössze bő másfél óra alatt kellett előállni a színpadkész produkcióval.
A csapatok aztán az alkotásaikat a nemrég még a Két nő előadásának helyt adó Festőteremben adták elő az Aczél Andrásból, Nagy Krisztián statisztavezetőből és Karczag Márton emléktárosból álló zsűri előtt, amint pedig eljutott az adott jelenet a csúcspontig, az ajtó megnyitásáig, a jelképes ajtó mögül az Operaház művészei: Rőser Orsolya Hajnalka, Szerekován János, Gábor Géza, Molnár Dávid és Szegő András léptek elő, hogy Zsoldos Bálint zongorakíséretével az aktuális tematikához szellemesen illeszkedő áriát vagy éppenséggel koreográfiát adjanak elő – sem operaénekesek hangszálainak, sem balett-táncosok izmainak nem éppen ideális, kora hajnali időpontban.
Így állt össze pirkadatra egy egyszeri és megismételhetetlen Kékszakállú-változat
– amely volt annyira szórakoztató és bővelkedett olyan emlékezetes pillanatokban, hogy ne legyen kérdés: jövőre, a tervek szerint az Eiffel Műhelyházban is érdemes lesz megrendezni egy hasonló eseményt.
Most pedig az Origo Kult újságírójának személyes vallomása következik. Az est folyamán Aczél András többször is figyelmeztetett A kékszakállú herceg várá-nak egyik tanulságára: aki a hetedik ajtón is belép, az menthetetlenül mögötte reked. Úgy látszik, a sajtó képviselőire még szigorúbb szabályok vonatkoznak. E sorok írója ugyanis hiába határozta el, hogy a tavalyi aktív részvétel után idén csak szemlélődőként lesz jelen, és kívülállóként figyeli a csapatok készülődését: csak öt csapat próbatermét sikerült a tervek szerint felkeresni, már a hatodik ajtó végérvényesen zárult be a reménybeli megfigyelő háta mögött. Az EOD éjszakai programja ugyanis egy olyan rendezvény, ahol a hangulat hamar magával ragadja az embert. A sokszor ismeretlenekből verbuválódó, alkalmi csapatok megbeszélésein olyan gyorsan veszik át a lehetetlennek tűnő feladat okozta kezdeti tanácstalanság helyét a jobbnál jobb ötletek és kreatív megoldási lehetőségek, hogy ha a hatodik csapat arra kér valakit: nézelődés helyett ugorjon be a jelenetükbe Judit szerepét rappelni, arra bizony nem lehet nemet mondani. Aki kedvet kapott kipróbálni magát egy ehhez hasonló helyzetben, az már most elkezdheti tanulmányozni Wagner munkásságát,
a jövő évre tervezett program tematikáját ugyanis a következő évad vezérfonalát is adó Ring határozza majd meg.