Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Az összeállítás ötletét Natalie Imbruglia és a Torn adta, ezért vele kezdjük. Az ausztrál-brit énekesnő legnagyobb – vagyis igazából egyetlen – slágere az egész 90-es évek meghatározó popdala lett. Csakhogy az Imbrugliának világhírt hozó dal valójában egy amerikai rockzenekar, az Ednaswap száma. A mindössze néhány évig aktív Los Angeles-i banda tagjai 1993-ban írták a dalt. Érdekesség, hogy az első verziót viszont nem ők, hanem egy dán énekesnő, Lis Sørensen rögzítette ugyanebben az évben, Brændt címmel. Később az Ednaswap is többször kiadta a dalt, de híressé Natalie Imbruglia révén vált, aki 1997-ben, debütáló lemezén jelentette meg (Left of the Middle). A közös pont Phil Thornalley producer volt, aki az Ednaswap és Imbruglia verziójában is közreműködött. Imbrugliát Grammy-díjra is jelölték a dalért.
Itt természetesen nem arra gondoltunk, hogy ez egy Britney Spears-szám, amely eredetileg Joan Jett nevéhez fűződik, ugyanis az I Love Rock and Roll hiába Joan Jett egyik leghíresebb száma, az eredetije a The Arrows nevű angol-amerikai rock és glam punk zenekar nevéhez fűződik. A zenekar mindössze három évig volt aktív a 70-es években, és egyetlen ma is élő tagja, Alan Merrill írta a később híressé vált dalt. Merrill egy interjúban azt nyilatkozta, hogy a Rolling Stones It's Only Rock 'n Roll (But I Like It) című dalára válaszul készült az I Love Rock and Roll. Eredetileg csak B oldalas szám volt, mikor 1975-ben kijött. Joan Jett egy brit tévéadón, a zenekar saját műsorában találkozott a dallal, amelyből először a Sex Pistols két tagjával, Steve Jonesszal és Paul Cookkal rögzítette el a saját verzióját. Ez 1979-ben volt, de 1981-ben újra feldolgozta a számot, ezúttal a saját zenekarával, a Blackheartsszel. Ezt a verziót a Rolling Stone beválogatta minden idők 500 legjobb száma közé.
Hasonló a helyzet, mint az előbb, itt sem a Miley Cyrus-féle dalról akarjuk lerántani a leplet, hanem annak Cyndi Lauper által előadott „eredetijéről". Ugyanis bármilyen meglepő, a feminista himnuszként is emlegetett Girls Just Want To Have Fun-t egy férfi, bizonyos Robert Hazard írta, aki csak egy demót rögzített belőle 1979-ben. Lauper 1983-ben adta ki a saját verzióját, amely debütáló szólóalbumán jelent meg (She's So Unusual). Hazard hozzájárulásával a szöveget is megváltoztatta, hogy férfi helyett női nézőpontú legyen a szám. Azóta számtalan feldolgozás készült belőle, és maga Lauper is rögzített belőle két új verziót.
Ha bárhol rákeresünk Whitney Houston nevére, számos slágere közül az I Will Always Love You-t fogjuk az első helyen találni. A dal annál is inkább összeforrt Houston nevével, mert a főszereplésével készült Több mint testőr című filmben hangzott el. Pedig az eredeti dal egy countryénekesnő és dalszerző, Dolly Parton nevéhez fűződik. Ráadásul az ő, countrys I Will Always Love You-ja is kifejezetten sikeres szám volt a műfajon belül, mikor 1974-ben megjelent. Parton saját maga is készített egy új verziót belőle 1982-ben, szintén egy film kedvéért. A The Best Little Whorehouse in Texas című musical komédiában hangzott el a dal, amelyben Dolly Parton Burt Reynoldsszal játszott együtt. Világhírűvé azonban Whitney Houston tette 1992-ben az ő és Kevin Costner főszereplésével készült Több mint testőr-rel.
A Don't Turn Around az Ace of Base nevű svéd popzenekar amerikai debütálólemezén, a The Sign-on jelent meg, illetve kislemezként is kiadták 1993-ban. A dalt viszont eredetileg Albert Hammond és Diane Warren dalszerzők készítették, és először Tina Turner Typical Male című kislemezének B-oldalán jelent meg 1986-ban. A szerzők csalódottak voltak, hogy csak B oldalas lett a szám, amely ráadásul Tina Turner egyik nagylemezére sem került fel. Először egy Aswas nevű brit reggae-banda csinált belőle slágert 1988-ban az Egyesült Királyságban és az USA-ban. (Ebben az évben egyébként Bonnie Tyler is feldolgozta.) 1994-ben viszont az év egyik legnagyobb slágere lett az Ace Of Base-nek köszönhetően.
Lapozzon, a következő oldalon további öt dalt talál!
