Amíg emberek élnek a Földön, tudni fogják, ki volt Prince

Morris Hayes, a The New Power Generation vezetője

Még maga Michael Jackson is attól tartott, hogy ha nem csap le azonnal egy gondolatra, Prince megelőzi. A The New Power Generation, azaz röviden az NPG, testközelből látta, hogyan alkot egy zseni: 1990 és 2013 között voltak Prince kísérőzenekara. 2016 októberében, Minnesotában pedig olyan nagy sikerrel emlékeztek meg az Official Prince Tribute Concert-en az ikonról, aki az év áprilisában halt meg, hogy elhatározták: újra összeállnak, és Celebrating Prince címen koncertsorozattal ünneplik a művészt és zenéjét. Az NPG ennek keretében július 15-én a VeszprémFesten lép fel - a veszprémi koncert előtt beszélgettünk a zenekar vezetőjével, Morris Hayesszel a poptörténelem egyik legnagyobb alakjáról, Prince-ről, és arról, hogyan őrzi az emlékét a The New Power Generation.

Morris Hayes, a The New Power Generation vezetője Forrás: Ken Media

Úgy tudom, éppen a G Sharp and the Edge nevű formációban játszott, amikor Prince hallotta zenélni, és felfigyelt Önre. Hogyan történt pontosan, hogy előzenekarának kérte fel ezt a csapatot?

Igen, a G Sharp and the Edge idején jött a nagy fordulat, de maga a Prince-szel való kapcsolat már korábbról ered. Már a G Sharp and the Edge előtt tagja voltam egy másik csapatnak, akikkel játszottam egy klubban. Ide időnként Prince és az akkori zenekara, a The Revolution is eljárt, akik éppen a Purple Rain-nel turnéztak, és bele-belehallgattak a zenénkbe. Azt mondták, nagyon jók vagyunk, saját magukhoz is hasonlítottak bennünket, olyan jó benyomást tettünk rájuk. Innen kezdődött minden.

Aztán a G Sharp and the Edge későbbi frontemberével elmentünk Minneapolisba, felvenni egy demót. Összeraktuk a zenekart, és a Glam Slam Clubban már ebben a felállásban játszottunk. Prince akkoriban éppen egy házi zenekart akart:

egyszer eljött meghallgatni minket, és gyakorlatilag az egész zenekart elvitte előzenekarnak

az 1992-es Diamonds and Pearls-turnéra, hogy Carmen Electrával lépjünk fel. Így kerültem be aztán Prince zenekarába, a The New Power Generationbe.

Az NPG, a The New Power Generation Forrás: Ken Media

Biztosan csodálatos volt, hogy egy ilyen ikonikus zenész felfedezte a tehetségét, de mennyire volt könnyű megszokni ezt az új helyzetet?

Ez minden volt, csak könnyű nem! (nevet)

Prince abszolút maximalista volt,

és mindig pontosan tisztában volt azzal, hogy mit akar. Még a legtehetségesebb zenészek is aggódnak néha, hogy elég jók-e, én pedig olyasvalakivel dolgoztam, akit időről időre le kellett nyűgöznöm. Ez pedig nem volt könnyű, mert Prince olyasmikre volt képes az én hangszeremmel, amire én magam nem.

Persze ne értsen félre, nagyszerű, izgalmas és nagyon szórakoztató is volt együtt játszani, jól éreztük magunkat, de számomra mindig kifejezetten nehéz volt tartani a lépést, Prince annyira csodálatos, annyira tehetséges zenészekkel dolgozott együtt. Én mindig úgy éreztem, hogy nem vagyok azon a virtuóz szinten, mint más zenészek a bandában, úgy gondoltam, hogy én állok a rangsorban a legalul.

Óriási kihívás volt megütni ezt a rendkívül magas szintet,

de végül természetesen sikerült ennek megfelelni, hiszen húsz év elteltével még mindig a csapat tagja voltam, nagyon hosszú ideig játszottam Prince-szel. Számomra ezek az évek arról szóltak, hogy nem akartam lemaradni, nem akartam, hogy lehagyjanak. Ehhez nagyon keményen kellett dolgoznom. Alkalmazkodnom kellett Prince maximalizmusához, kiválóan kellett játszanom, napról napra igazán jónak kellett lennem abban, amit csináltam.

Volt ez alatt a hosszú idő alatt olyan, amikor valóban kétségessé vált, hogy folytatódik-e Prince-szel a közös munka?

Abszolúte. Szinte egész idő alatt úgy éreztem, hogy kétséges. A zenében, ha elkényelmesedik valaki, ha már nincsenek új kihívások, ha valaki kezdi elhinni magáról, hogy elég jó,

az a vég.

Ha valaki elkezd túlságosan ellazulni, ott már gond van. Meg kell ugyanis tartani egyfajta éberséget. Az a gondolat viszont, hogy minden egyes nap lehet akár az utolsó is a zenekarban, éhessé tett. Akartam, hogy jól menjen. Ha nem érzed ezt, ha már nincs meg benned az a tűz, az a motiváció, mint régen, akkor az annak a jele, hogy már túl sok ideje vagy ugyanazon a helyen. Elő is fordulhat, hogy valaki azt mondja, elég, hiszen nagyon intenzív volt Prince zenekarában játszani, nem mindenkinek ment volna ilyen hosszú ideig. Rá kell jönni, kinél hol van a töréspont.

Prince önmagában is inspiráló és mindenkivel szemben maximalista volt. Forrás: Getty Images for NAACP Image Aw/2011 Getty Images/Kevin Winter

Amellett, hogy Prince nyilvánvalóan már saját személyében is inspiráló volt, hogyan motiválta a zenészeit? A közönség egy bizonyos oldaláról ismerte őt, de milyen volt a hétköznapi munkában? Előfordult, hogy esetleg viccelődött próbák közben, hogy oldja a feszültséget?

Azt hiszem, nem volt külön módszere erre. Valóban, már önmagában egy nagyon inspiratív figura volt, pusztán azáltal, hogy láttuk, milyen elképesztően tehetséges. Csak rá kellett nézni! Folyamatosan azt mondogattam: „Óh, Istenem, ez a fiú szó szerint mindent képes megcsinálni, ráadásul mindent nagyon jól!" A gitártól a szintetizátorig minden hangszeren tudott játszani, ráadásul elég jól ahhoz, hogy

a basszusgitárostól kezdve a doboson át a billentyűsig profi szinten helyettesíthetett volna mindenkit a zenekarban.

Miközben ennyire értett a hangszerekhez, nagyszerű énekes és táncos is volt.

Előfordult, hogy egyszerűen csak néztem, ahogy például a stúdióban elkészít egy dalt. Csodáltam, hogyan képes ilyen gyorsan elkészülni. Kérdeztem is tőle, miközben a zongoránál ült, és hallgattam, ahogy megszületik az I Hate U: „Hogy tudsz ennyire könnyen felvenni egy ilyen dalt? Már most lehet tudni, mekkora sláger lesz! Ember, hogy vagy képes ezt így megcsinálni? Most kerestél egymillió dollárt, ahogy itt ülsz!" Erre csak annyi volt a válasza:

Én csak azt nem értem, más hogyan nem képes erre."

Neki ez ennyire ösztönösen és könnyen ment.

Nem véletlenül mondta egyszer Michael Jackson is, hogy amikor jön az ihlet, gyorsan kell cselekednie: ha meghall belül egy dallamot, azonnal le kell írnia és meg kell csinálnia belőle a dalt, mert különben Prince csinálja meg! (nevet) Elég beszédes, hogy

Michael Jackson úgy gondolta: ha ő nem valósít meg valami újdonságot azonnal, az olyan mintha egyenesen tálcán kínálná Prince-nek.

Ez nagyon jó meglátás, mert én is sokszor beültem az autóba, hazamentem, és egyszerűen csak próbáltam utánozni, amit Prince-től láttam, vagy igyekeztem rájönni, hogy hogyan csinált valamit.
Élénken emlékszem egy konkrét esetre: valamikor a kezdeti időkben lehetett, amikor még új voltam a bandában, az NPG-ben. Prince mutatni akart nekem valamit:

iszonyú nagy showman volt, mindenféle attrakciókat tudott, például gitározni és szintetizátorozni egyszerre.

Így tudta kísérni önmagát. Persze tisztában is volt azzal, hogy az ilyenekben nagyon jó, és azt is tudta, hogy én mennyire el vagyok ájulva ettől. Akkor is álmélkodtam, hogy hogyan képes ilyesmire, amikor én képtelen volnék bármi hasonlóra, szerintem ez őrület, lehetetlenség. Prince nagyon nyugodtan csak annyit mondott: „Morris, ha itt akarsz maradni, és boldogulni akarsz, akkor

nem létezik olyan, hogy valamit nem tudsz. Akkor nem létezik olyan, hogy lehetetlen.

Mindenről rá kell jönnöd, hogy hogyan lehet megoldani. Rá kell jönnöd, hogy hogyan tudsz győzni, mert igenis bármire képes vagy! Nekem ne gyere azzal, hogy képtelenség!"

Én pedig azt is tudtam, hogy komolyan gondolta, amit mondott, és azt is, hogy maradni akarok, ezért újra kellett kalibrálnom a gondolkodásomat. Rá kellett ébrednem, hogy ha nem is tudom pontosan azt megcsinálni, amit ő, fel kell fedeznem, hogy a magam módján hogyan vihetek véghez hasonlót. Nem akartam alulmaradni, így nem volt más választásom, mint rájönni, hogyan tudok, úgymond, győzni.
Ez a gondolat mindig ott járt valahol mélyen a fejemben. Valahányszor kihívással szembesültem,

mindig erre a pillanatra gondoltam vissza, és éreztem magamban az erőt, hogy bármit meg tudjak valósítani, bármit el tudjak érni.

A The New Power Generation New Yorkban, 2016 júniusában Forrás: AFP/2016 Getty Images/Nicholas Hunt

Ezek szerint Prince, aki egy zseni volt, a hozzá közel álló számára is egy olyan koordináta-rendszert állított fel, ahol nem létezett lehetetlen.

Olyannyira, hogy volt egy másik visszatérő mondása is, amit gyakran hallottam tőle: „Morris,

az idő csak illúzió."

Például, amikor határidőre kellett dolgoznunk, mindig azt kérdezgette: „Mi az a határidő? Nem szeretem ezt a szót. Mit jelent ez? Ha átlépem ezt a bizonyos határt, akkor meghalok? (Nehezen lefordítható szójáték az angol határidőt jelölő "deadline" szóval, amelynek tükörfordítása "holtvonal". Origo) Ez csak valami mesterséges dolog, amit egy másik ember tűzött ki önkényesen, hogy a többieket behatárolja. De én nem így működöm, számomra nem léteznek határidők."

Én meg is értem, hogy Prince nem más normái szerint működött: nem olyan volt, mint mások, akik megadott munkaidőben dolgoznak. Számára a kreativitás számított, illetve az, hogyan áramlik a zene és az energia. Ez állt nála a fókuszban, sokkal inkább, mint a határidők.

Persze ez kétélű fegyver volt. Emlékszem egy alkalomra, amikor Prince szóvá tette, hogy elkéstem a próbáról, és kérdezte, hogy hol voltam? Mire én azt mondtam: „Tudod, Prince, az idő csak illúzió!" (nagyot nevet)

Természetesen csak egyszer tudtam ezt elsütni. Akkor megértette és értékelte is, de azért hozzátette: „OK, de azért legközelebb pontosan legyél ám itt!"

A mai napig Prince jelenti számomra az inspirációt,

a maga emberek elevenébe vágó stílusával. Ha meg kell csinálnom valamit, akkor arra ráállítom magam, és igenis megcsinálom, és ahhoz is hozzászoktam, hogy mindezt nyomás alatt tegyem. Azt is tőle tanultam meg, hogy nem másokat kell utánoznunk, hanem rá kell jönnünk, hogy mi a mi specialitásunk. Bármilyen hangszeren is játszik az ember, a show-nak minden körülmények között mennie kell, és magunktól kell rájönnünk, hogyan győzhetünk minden helyzetben. Ilyen iskola volt nekem a Prince-szel töltött idő.

Amikor ennyire erősen érződik, hogy a szellemisége a mai napig milyen hatással van Önre, akkor hogyan lehet egyáltalán megbirkózni azzal a ténnyel, hogy Prince meghalt? Lehetséges ezt elfogadni?

Igen, lehetséges, mert úgy fogom fel, hogy ez az élet körforgásának része. Prince egy enigmatikus figura volt, úgyszólván életnagyságúnál nagyobb alak. Nekem huszonegynéhány éven keresztül lehetőségem volt vele dolgozni, láthattam őt alkotni.

Ő olyan volt, mint egy köztünk élő Mozart.

Azzal, hogy eközben mi mindennel küszködött - például gyógyszerfüggőséggel - én nem voltam igazán tisztában. De azt pontosan tudom, hogy ezek alatt a hosszú évek alatt rengeteget szenvedett, és rengeteg fájdalma volt.

Én úgy szerettem Prince-t, mintha a testvérem lett volna, és a halálával arra jöttem rá, hogy most már véget értek ezek a súlyos szenvedései, bármi is okozott neki fájdalmat korábban. Ő nem olyanfajta ember volt, aki beszélt volna ezekről a gyötrelmeiről: éppen ellenkezőleg, azt szerette volna, ha egyfajta Supermannek látjuk, akinek van ereje mindezen túljutni. A küzdelmeit, szenvedéseit nem osztotta volna meg senkivel.

Nekem tehát az segít túljutni a nehezén, hogy már nem látom Prince-t a démonaival harcolni, nem látom szenvedni,

és így én is megnyugszom. Életében nem érezte úgy, hogy hozzám kellene fordulnia segítségért, én pedig sajnos tehetetlen lettem volna, nem tudtam volna megmenteni. Természetesen, mint több millió embert, engem is lesújt, hogy elment, de az vigasztal, hogy hihetetlen örökséget hagyott maga után. Egy fénylő csillag volt, aki nagyon hamar hunyt ki, de meggyőződésem, hogy a zenéjével egy csodálatos életművet hozott létre.

Más embereknek tíz élet sem volna elegendő, hogy annyi mindent teremtsenek és véghez vigyenek, mint ő!

Az az érzésem vele kapcsolatban, hogy egyszerűen összesűrűsödött körülötte az idő, így rövidebb időbe zsúfolt bele sokkal többet. Nem úgy hagyta itt ezt a világot, hogy befejezetlen lett volna a műve: több ezer olyan alkotás maradt utána, ami a következő száz évre elég lenne. Sokan el sem tudják képzelni, mekkora ez az életmű.

Engem az tart a pozitív oldalon, amikor sötét gondolatok kerítenének a birtokukba, hogy Prince milyen hihetetlen dolgokat vitt véghez. Olyan ember volt, aki szeret adni. Rengeteget adott, jótékonykodott gyerekekkel és iskolákkal, amiről mások nem is tudnak. Teljes életet élt,

amíg emberek fognak élni ezen a bolygón, addig mindig fogják tudni, ki volt Prince. Ő része nemcsak a zene, hanem az egész Föld történelmének.

Magamra is büszke vagyok, hogy egy kis részem lehetett ebben, és hálás vagyok a lehetőségért, hogy ilyen csodás zenészekkel dolgozhattam együtt Prince különböző zenekaraiban, mint például a The Revolution, a 3rdeyegirl vagy persze az NPG. Ki tudja, mi lett volna ezeknek az együtteseknek a tagjaival, ha nincs Prince? Talán eltűntek volna. Nekünk mind Prince adta meg az esélyt, amiért nagyon hálásak vagyunk. Attól érzem jobban magam, ha arra gondolok, Prince mennyi jót tett ez alatt a rövid idő alatt is.

Morris Hayes a Paisley Parkban zenél Prince emlékére az NPG-vel 2017 áprilisában Forrás: Getty Images/2017 Paisley Park Studios/Steve Parke/Handout

Most Önök is hozzájárulnak Prince örökségének megőrzéséhez a Celebrating Prince című turnéjukkal. Hogyan választják ki azokat a vendégénekeseket, akik alkalmasak arra, hogy elénekeljék akár Prince legnehezebb dalait is?

Prince sok művésszel dolgozott együtt élete során, és sokan voltak, akik felkeltették az érdeklődését és inspirálták Janelle Monáe-től Esperanza Spaldingon át Alicia Keysig.

Kip Blackshire és André Cymone közül, akik most velünk dolgoznak, és a munka dandárját végzik, André Prince gyerekkori barátja és az együttesének tagja volt, de vannak más közreműködőink is, mint például Esperanza Spalding és mások, akik csak néhány dalt adnak elő. Szerencsére számos olyan zenész van, akik szívesen dolgoznak velünk, és ünneplik velünk együtt Prince zenéjét. Iszonyú jó, hogy ezt meg tudjuk így valósítani. Természetesen soha nem fogjuk tudni Prince-t helyettesíteni, mert az lehetetlen, de meg tudjuk őt ünnepelni azokkal a művészekkel, akikhez köze volt, akikre hatást gyakorolt, akik szerették a zenéjét és személy szerint őt. Mi pedig pontosan ezt akarjuk.

Jelenlegi turnéjuk a VeszprémFesten ér véget, július 15-én. Mit lehet tudni a folytatásról?

Jelenleg az NPG nagyrészt az eredeti felállásban játszik, sokan már több évtizede zenélünk együtt. Még a jelenlegi turné előtt szerveztünk két nagyobb eseményt, ahol Prince-t ünnepeltük. Ez után a turné után pedig újrakezdjük:

NPG-ként szeretnénk előállni, és be szeretnénk bizonyítani, hogy képesek vagyunk működni,

és - bár elvesztettük Prince-t, mégis - magas szinten tudjuk folytatni, amit csinálunk. Nemrég leszerződtünk egy nagy hollywoodi ügynökséggel, az ICM Partnersszel, akik a világon mindenütt jelen vannak: ők fognak mostantól fellépéseket szervezni nekünk. Lesz weboldalunk, összerakjuk az ahhoz szükséges infrastruktúrát, hogy eljussunk a közönségünkhöz. Jelenleg a facebook-oldalunkon tudnak tájékozódni rólunk, ahol fent vannak a fellépéseink időpontjai, és minden információ arról, hogy min dolgozunk. Az NPG tagjai közül többen önállóan is működnek, van, aki producerként is, de rövidesen összeállunk, és tető alá hozzuk a közös NPG-albumunkat, összesítve mindannyiunk tapasztalatait.

A rajongók a mai napig gyászolják Prince-t Forrás: AFP//Mark Ralston

Veszprémben mennyi idejük lesz? Szoros lesz a beosztásuk, vagy tudnak egy kis időt Magyarországon tölteni?

Remek volna, ha lenne időnk kicsit körülnézni, mert általában elég szoros a beosztásunk, egyik helyről azonnal utazunk a másikra.

Én személy szerint többször is jártam már Magyarországon, és szerintem a világ egyik legszebb helye. Sok gyönyörű hely van Európában: Olaszország, Németország, Spanyolország, de Magyarország és Budapest kiemelkedik. Turnéztam ott Prince-szel, és emlékszem a gyönyörű Dunára, sőt, még fel is léptem ott egy hajón, ami egy vízen lebegő éjszakai klubként funkcionál. Remélem, majd Budapestre is visszatérhetek, és remélhetőleg a többiek közül azok, akik még nem látták azokat a helyeket, amelyeket én, körül tudnak nézni, és láthatják a nevezetességeket.

Az időnk sajnos a vége felé közeledik - általában minden interjú végén meg szoktam kérdezni az interjúalanytól, van-e bármi, amit fontosnak tart megemlíteni, és nem került szóba a beszélgetésünkben.

Igen, azt szeretném elmondani, hogy hihetetlenül hálás vagyok a Prince-rajongóknak, mindazoknak, akik ezek alatt a hosszú évek alatt támogatták a zenénket, Prince-t, az NPG-t, a The Revolutiont vagy a 3rdeyegirl-t, és hűséges rajongóinkból hűséges barátainkká váltak. Végtelen alázatossággal fogadjuk ezt. Nagyra értékeljük, hogy annyi ember szereti ezt a zenét és Prince-t, és remélhetőleg az NPG képes lesz megmutatni az embereknek, hogy mi is így vagyunk ezzel, és még mindig a legmagasabb szinten tudjuk ezt a zenét előadni. Remélhetőleg a jövőben is kitartanak majd mellettünk.

Alapvetően azért tartom fontosnak elmondani, mennyire hálás vagyok a sokéves támogatásért, mert tudom, hogy a rocksztárok mennyire el tudnak szállni maguktól, de én az egész karrierem során mindig kedves voltam a rajongókkal, hiszen ők is kedvesek velünk. Mindig lényeges volt a számomra, hogy nyitottak legyünk feléjük, és továbbra is szeretném, ha tudnák, mennyire megbecsüljük és szeretjük őket:

Szeretünk Titeket, szeretnénk megmutatni, hogy még mindig képesek vagyunk arra, amit vártok tőlünk, és nagyra értékeljük a támogatást!

The New Power Generation

Bár a "Welcome to the New Power Generation" kifejezés már Prince 1988-as, Lovesexy című albumának nyitószámában is elhangzik, az NPG-t zenekari névként először az 1990-es Graffiti Bridge című filmben használták. A film kísérő albumán egy New Power Generation című dal is helyet kapott.

A The New Power Generation élőben az 1990-es Nude Tour során mutatkozott be, Prince-szel közös első albumukról, az 1991-es Diamonds and Pearlsről pedig több dal került föl a Billboard slágerlistájára, mint bármelyik más, a Purple Rain óta kiadott Prince-albumról.

Az NPG jelenlegi felállása megegyezik az eredeti NPG-vel, kivéve a dobos Michael Blandet és az énekes-billentyűs Rosie Gainest. A doboknál így Kirk Johnson ül, aki az eredeti NPG-nek is tagja volt ütős és táncos minőségben, Rosie helyét pedig 1992-es távozása óta Morris Hayes tölti be, aki a leghosszabb ideje tagja az együttesnek. Az NPG többi tagja változatlan az eredeti felállás óta.

A koncerten Prince leghíresebb számai is elhangzanak, például: Let's Go Crazy, Kiss, U Got the Look, Sexy MF, Sign O The Times, Diamonds & Pearls, Baby I'm a Star, Get Off, Cream, Purple Rain.

A felállás pedig a következő: Morris Hayes zenekarvezető - billentyűk; Tommy Barbarella - billentyűk; Sonny Thompson - basszusgitár; Mike Scott - gitár; Kirk Johnson - dob; Tony Mosley - vokál, gitár, tánc; Damon Dickson - vokál és tánc; Kip Blackshire - ének; André Cymone – ének, gitár, basszusgitár.