A különleges time-lapse videóiról ismert Zsengellér Márton mindig is szeretett volna egy érdekes technikával operáló klipet készíteni, és a - tagok maszkjai révén - már megjelenésében is kellően izgalmas Tha Shudras Napfény című dalában meg is találta a legmegfelelőbb alapanyagot.
„Magát a dalt már meglehetősen régen, öt éve kezdtük el készíteni – mondta az Origónak a Tha Shudras zenekarvezetője, Molnár Tibor, azaz Trap Kapitány. – Már az eredeti, angol nyelvű verzió is a nyár és az ősz közötti időszakról szólt, amikor már vége van a fesztiválszezonnak, és egy csomóan megreccsennek, mert úgy érzik, ennyi volt a nyár, ennyi volt a buli. Pedig még csak ezután jön a gólyatábor, illetve sok egyéb más program, nem beszélve arról, hogy az ősz is egy nagyon szép évszak. Amikor az angol szöveget átírtam magyarra, még erőteljesebben próbáltam érzékeltetni a két évszak közti átmenet hangulatát.
Azt az érzést adja át ez a nóta, amint séta közben észrevesszük, hogy látszólag vége a nyárnak, valójában viszont mégsem:
a lányok még mindig nyáriasan vannak felöltözve, még mindig lehet a szabadban kirándulni, és még mindig tartanak a bulik is.”
A Tha Shudras tagjai a kliphez tehát a zenéjüket és saját magukat adták, azon felül a videó minden egyes másodperce a fotós-rendező és stábja ötleteit dicséri. A forgatóstáb létszáma így viszonylag kicsi volt: mindössze a zenekar, illetve Zsengellér Márton és segítője alkották. A csapat akkor bővült, amikor az utómunkára került sor: akkor ugyanis már több grafikus is dolgozott a rajzfilm-animáción.
Ahhoz hogy a végeredmény olyan látványos legyen, mint ahogyan az a ma debütáló klipből kiderül, összehangolt munkára volt szükség, és Trap Kapitány erről is árult el kulisszatitkokat:
„25 képkockából áll össze egy másodperc, a grafikusok pedig képkockánként rajzolták az animációkat.
Ehhez rólunk is 25 fotót kellett készíteni másodpercenként, így
a klip egy 10 másodperces részét körülbelül 3 órán át kellett fotózni.
A videó úgy kezdődik, hogy én egy helyben állok, majd mozgok egyre hátrébb, és mozog a szám a papírlapon. Azt úgy csináltuk meg, hogy hozzá volt kötve a lábamhoz egy kimért szalag, amelyiknek a másik vége a fényképezőgép-állványhoz volt rögzítve, lefotóztak, majd egy tyúklépést hátráltam, akkor ismét lefotóztak, megint hátra, és így tovább, órákon át: be is durrant tőle a térdem!
A szájszinkronhoz pedig felvetették velem előre az egész nótát, majd minden frame-et kinyomtattak lapokra: ezeken mutatták nekem, hogy éppen hogyan kell tartani a számat.
Rengetegszer azt sem tudtam, hogy éppen hol tartok a dalban, csak próbáltam utánozni a fotón látható szájállásomat.
De voltak további váratlan fordulatok is, amiktől még tovább tartott a forgatás.
Az egyik jelenetnél, ahol törökülésben ülök a Ligetben, körülöttem pedig játszik a zenekar, későn jöttünk rá, hogy elfelejtettük a zenészek szinkronját előre felvenni, hogy tudjuk, melyik másodpercnél pontosan mit csinálnak. Így ezt utólag kellett kiszámolnunk: amíg a zenében lévő nyolcadokat, tizenhatodokat leszoroztuk, leosztottuk frame-ekre, ott bizony volt egy kis matek.”
A Tha Shudras klipjében valóban egymást érik a szellemes grafikai megoldások. A frontember jellegzetes arcfestése viszont csak az animációban köszön vissza, a forgatott felvételeken Molnár Tibor „emberi arcát mutatja”, és mint kiderült, ez sem véletlen:
„Ez teljesen tudatos döntés volt, mert szerettem volna, hogy ne legyünk annyira ijesztőek.
Én voltam a legélethűbb szörnyeteg a műfüleimmel és a zöld arcommal:
emberi bőrszín sehol nem volt látható rajtam. A barátságosabb megjelenés mellett az sem volt mellékes, hogy interjúkra se kelljen úgy járkálnom, hogy teljesen ki vagyok kerázva, hanem mehetek „emberként” is” – mondta nevetve az énekes-szájdobos-dalszövegíró-zeneszerző-producer.
A Tha Shudras legújabb klipjét itt, az Origón nézheti meg először, íme: