Kulissza 10. Gobbi Hilda, az első és utolsó magyar kommunista

1961 Gobbi Hilda színművésznő

Gobbi Hilda közéleti szerepvállalásainak súlya legalább olyan messze ható, mint színészi teljesítményének emlékezete. A II. világháború idején Major Tamás harcostársa volt az ellenállásban, aztán a Major vezette Nemzeti Színház társulatának tagja, amíg harcostársa ki nem rúgta. A mágnáscsaládból indult, mélyszegénységet is megtapasztalt Gobbi Hilda azonban nemcsak önmagát volt képes olykor a saját hajánál fogva talpra rántani, hanem emberek sokaságát segítette jobb helyzetbe. Egyedi karaktere másokat is irritálhatott a hatalom birtokosai közül, de sosem találtak rajta fogást. Pedig nem csupán a bagót szívta zsinórban, de szerette a piát meg a nőket is. Végül csak a temetését tudták megzavarni az elvtársak.

Genetika: a hős apa

Gobbi Hilda az illegalitás alatt édesapjával is szoros „munkakapcsolatba" kerül. Gobbi Ede a Nagycsarnoki sufnibüféből idővel átügyeskedte magát a filmszakmába. Pesti és vidéki moziknak lett üzemvezetője. 1942-ben a pápai Corso Mozi éléről kerül vissza a honvédségbe – mint reaktivált tartalékos tiszt.

Fő feladatai a zsidó munkaszolgálatosok irányításához kapcsolódnak, amely posztjában emberek százait menti meg.

Volt, hogy amikor elé került a behívott munkaszolgálatosok névsora, megsemmisítette a behívókat. Máskor lányával konspirálva juttatott el nagy számban lepecsételt, hivatalos felmentőpapírokat a deportálásra jelölt embereknek.
Arra is akadt példa, hogy felnyittatta a lezárt vagonokat, és a csendőrök szeme láttára vezetett ki százakat a pályaudvarról, akiket Gobbi Hilda nagybátyja, Gobbi Jenő a Magyar Acéláru Gyár igazgató-főmérnöke vett állásba, mint nélkülözhetetlen hadimunkásokat. Gobbi Edét a királyi honvédség illetékesei is próbálták megvádolni „csintalanságai" miatt, de megrovással megúszta.

Úgy dumálta ki magát, ahogy anno, amikor kupiban verte el a

tapétagyár pénzét.

Végül a nyilasok tartóztatták le az ostrom utolsó napjaiban, de a zűrzavaros helyzetben sikerült megszöknie.

Utóbb a Cirkusz és Varieté Vállalatnál kapott vezetői posztot.

Gobbi azt írta róla:

Apám nem volt hős. Még tudatos antifasiszta sem. Belső humánum vezette."

Hilda nekilát

Gobbi Hilda a maga részéről a felszabadulás után azonnal jelentkezett a Magyar Kommunista Pártba. Major Tamás és Várkonyi Zoltán mellett egyik meghatározó tagja lett a színházi élet újraindításával megbízott Színügyi Bizottságnak.

Részt vesz a Nemzeti Színház romjainak eltakarításában, a teátrum újjáépítésében. Bajba jutott pályatársait lakással, ruhával, ápolásuk megszervezésével segíti.

Ő lesz a Nemzeti Színház – mely teátrumnak Major Tamás saját visszaemlékezése szerint önjelöltként lett igazgatója – üzemi bizottságának elnöke, s abbéli tisztségében megszervezi az üzemi konyhát. Akkoriban: alap az élethez.
Ebben az időszakban játssza el színészként Johannát, Nyilas Misit és Shakespeare III. Richárdjában York hercegnét.

Budapest, 1945. május 1. Gobbi Hilda és Ladányi Ferenc színművészek (háttérben) romot, épület-törmeléket takarítanak el a Blaha Lujza téren, a Nemzeti Színház oldalánál. MTI Fotó: MAFIRT Forrás: MTI/-

1947 márciusában nyílik meg a Gobbi Hilda által a népi kollégium mintájára megszervezett Horváth Árpád Színészkollégium.

1948 novemberében kezdi működését egy Magyar utcai volt kuplerájban a Gobbi által gründolt, idős színészeknek menedéket adó Jászai Mari Színészotthon.

1949-ben Gobbi Hilda Kossuth-díjat kap. Abban az évben megszervezi a társulat fiatal tagjaiból a Nemzeti Színház Stúdióját.
1950-ben az Ódry Árpád Színészotthon létrehozásában van kulcsszerepe.

Két évvel később, egy évvel Bajor Gizi halála után, a színésznő villájában megnyitja az általa összehozott Bajor Gizi Színészmúzeumot,

amelynek működtetése, fejlesztése évtizedeken át szívügye marad.
1956-ban vendégként játssza a József Attila Színházban a Mama szerepét Gáli József Szabadsághegy című – a Rákosi-rendszer bűneivel szembenéző – darabjában. Abban az évben szakít a kommunista párttal, bár élete végéig „komcsinak" titulálja magát. Alkalmanként azzal a jelzővel cizellálva a dolgot: "botcsinálta".

1958 Gobbi Hilda színművésznő Forrás: Fortepan/Kotnyek Antal

Egy hajdani polgárlány töprengései

Gobbi Hilda két évvel a halála előtt mondta egy interjúban:

Anyámtól a szenvedést örököltem. És a lágyságot, a mélységes szeretetet. Bár úgy nézek ki, mint egy erőszakos dragonyos őrmester, és úgy is viselkedem, én azért mérhetetlenül szentimentális vagyok, ugyanakkor bátran szembefordulok a széllel."

Máshol azt hangsúlyozta:

Sokat dühöngök, de sosem sértődöm. Így lehet menni előre, átjutni falakon is."

Gobbi Hilda múltidézéseiben az 1945 utáni korszak sosem egyszínű.

A fővárosi, vidéki színházak újranyitása kapcsán írta:

Ahány színház, annyi stílus, világnézet – csak egy a közös, hogy a színházat meg kell nyitni! A színház békében él – csak háborúban csukja be kapuit."

Majd elbeszéli, hogy a nyíló színházak igazgatói – mivel az államnak arra nem tellett – kölcsönökből, saját maradék családi értékekből finanszírozták a színházak megnyitását. Majd azt beszéli el:

néhány év múlva, a színházak államosításakor üzérkedő kapitalistáknak bélyegezték a lelkes színházindítókat.

Hozzáfűzi:

Ez volt az első légypiszok azon a politikán, amit makulátlannak hittem."

Azt az esetet is lejegyezte, amikor az általa létrehozott Horváth Árpád Színészkollégiumban – egy borozgatós estén – együtt énekelte annak ifjú lakóival, hogy „Bunkócska te drága!" és „Holnapra megforgatjuk az egész világot!" Majd amikor egy kollégiumi ülésen az intézmény igazgatója azt mondta, hogy

ez a kollégium a nép fiaié, ahol polgári származásúaknak helye nincs"

- ő felállt, és csendesen közölte:

Sajnos akkor távoznom kel. Isten veletek, gyerekek."

Gobbi Hilda számos interjúban beszélt arról, mennyire szégyellte, hogy eleinte elhitte a Rajkról terjesztett vádakat. Arról is beszámolt, hogy rövid mérlegelés után arra jutott:

a vadállativá aljasult ÁVH-s vezér, az egykor kedves fiú, Péter Gábor megváltozását nem mentheti semmiféle korábbi trauma, oka a torzult jellem.

Gobbi Hilda sokszor elmondta: beszélni kell arról, ami kibeszéletlenül újabb gazemberségeknek lehet mögöttese.
Interjúban beszélt arról, hogy a lelkesítő, felszabadulás utáni időszaka konjunktúrát is jelentett azok számára, akik jellemükben képlékenyek voltak. Hozzátette: „Ott azért sok mindent el lehetet érni, lehetett a Nemzeti igazgatójának lenni."
Gobbi Hilda 1956-ban szembesül a ténnyel, amikor a dokumentumok előkerültek: Major Tamás a színésznő káderlapján rendre negatív jelentéseket küldött róla a pártvezetés felé. Állítva, hogy minapi harcostársa rendkívül destruktív személyiség.
Major 1956 után is a Nemzeti Színház élén maradhatott. Gobbi személyisége nem változott. Major Tamás 1959-ben menesztette őt a társulatból.

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!