Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Zenészcsaládból származik, és már négyévesen zongorázni tanult. Felmerült valaha, hogy más irányba induljon, és ne a zene legyen a hivatása?
Az igazság az, hogy nem is igazán zenészcsalád volt a miénk. Leginkább csak a nagyanyám volt közel a zenéhez. Hegedűművész volt, igaz, csak fiatalkorában, de akkor valóban profi szinten csinálta. És én elsősorban miatta kezdtem zongoraórákra járni. És nem, soha nem gondolkodtam másban, mert nem is értek máshoz.
Hogyan járult hozzá a klasszikus zenei képzés és a nagy popsztárok zenekarában eltöltött idő ahhoz, hogy rátaláljon a saját stílusára?
Úgy gondolom, hogy a filmzene készítésében az egyik legizgalmasabb kihívás, hogy az embernek sokszínűnek kell lennie. Amellett, hogy ez kihívás, valójában az egyik
legfontosabb követelménye is a szakmánknak.
Mindenféle stílusban kell tudnunk zenét írni. Minél sokszínűbb az ember zenei háttere, annál jobb. Az biztosan sokat segít nekem, hogy kaptam klasszikus zenei képzést, és valószínűleg az sem véletlen, hogy a nagyzenekari felállás az első számú szerelmem.
Első felkérése filmzene szerzésére a Főhivatal című sorozat egyik epizódjára szólt még a 80-as évek közepén. Mi volt az ebben a megbízásban, ami rádöbbentette, hogy megtalálta a hivatását?
Érdekesség, hogy elsőre visszautasítottam a Főhivatal zenéjéről szóló ajánlatot, mert féltem a filmzenétől. Nem tudtam, hogyan kell hozzányúlni, mivel nem csináltam még előtte. De mégis nekikezdtem, és egyből beleszerettem. Amikor belelendültem,
egyből tudtam, hogy nekem ezt kell csinálnom.
Általában milyen stádiumban jár egy-egy film készítése, amikor önt felkérik zenét írni hozzá? Ön szerint melyik munkafázis volna egyébként az ideális?
Én a legjobban az elején szeretek becsatlakozni, amikor még éppen hogy csak megszületnek a zenei ötletek a fejemben. Vannak rendezők, akik szeretik, ha már a forgatás előtt elkezdem az írást. És nekem is ez a legjobb. Amikor csak néhány rövid beszélgetés alapján kezdek komponálni. Persze olyan is előfordul, hogy elolvasom hozzá a forgatókönyvet.
Hogyan látja, jelentősen változtak a filmzenével kapcsolatos elvárások az elmúlt évtizedekben? Másképpen működik ma ebből a szempontból a filmipar, mint korábban?
Az elvárások egyértelműen változtak. Ma már nagyon sokféle filmzenekészítési megközelítés létezik. Vannak például nagyon minimalista stílusok, amelyek sok elektromos vagy ambient zenét használnak. És sokszor pont ez tűnik a legjobb megoldásnak. De szerintem ha nagy kasszasikerekről beszélünk, tehát romantikus, akció- vagy kalandfilmekről, akkor
valódi lelket adni a film zenéjének
csakis a nagyzenekari felállással tudunk. És ez a műfaj nem sokat változott, ahogy az ehhez köthető elvárások sem.
Bizonyára nagyon nehéz egy ilyen terjedelmű életműből válogatni, de ki tud esetleg emelni olyan filmzenét a szerzeményei közül, amelyre talán a legbüszkébb? Vagy olyat, amelyiket annak idején a legnagyobb kihívásnak érezte, esetleg amelyik egyértelmű fordulópont volt a karrierjében?
Azt mondanám, hogy a Szökevény biztosan ilyen fordulópont volt. Azért is, mert az volt az első nagy akciófilm, aminek a zenéjét szereztem. Aztán ott van a Hó hull a cédrusra, ami fordulópont volt a zeneszerzői kreativitásom tekintetében. Még akkor is, ha ez a film nem lett nagyon híres, de tény, hogy
megváltoztatta a zeneírási stílusomat.
És ugyanez igaz a Jelek-re is. Aztán nagyon büszke vagyok a Legendás állatok és megfigyelésük-re is.
Amikor más zeneszerzővel működik együtt, például Hans Zimmerrel, hogyan fest a munkamegosztás két alkotó között?
Barátként kezdjük, és reméljük, hogy barátok maradunk a végén is. Hansszal ez sikerült is nekünk. Nagyon hatékonyan tudtunk együtt dolgozni a Batman: Kezdődik!-en. És szerintem ehhez köze lehet Batman természetének is. Ugyanis benne két karakter él egymás mellett. Ott van Bruce Wayne, a gyötrődő, kellemetlen figura, és ott van Batman is, a megszállott, aki
leginkább szuperhős szeretne
lenni. Szerintem ez a kétféle személyiség volt az oka annak, hogy a film elbírta a két zeneszerzőt. Nagyon jól kijöttünk Hansszal, de úgy érzem, legközelebb már nem vállalnék ilyet. Így maradhat ez különleges, egyszeri élmény.
Miért fogalmazott egyszer úgy, hogy a Legendás állatok és megfigyelésük-höz írt zenéjét felvezető 35 másodperces nyitány „élete leghosszabb 35 másodperce” volt?
Azért, mert a film John Williams Hedwig's Theme-jével kezdődik, ami a Warner Brothers logója alatt szól, és utána volt nagyjából 27 másodpercem, hogy megalapozzam a saját témámat, ami átvezet a filmbe. Ilyen dolgokat is figyelembe kell venni, és a zenét ezek alapján jól átadni. Ezen a 35 másodpercen körülbelül 6-7 hónapig dolgoztam. Ennyi idő kellett, hogy tökéletesnek érezzem.
Mi motiválta leginkább, amikor úgy döntött, hogy koncertturnéra indul?
Egyszerű a válasz. Valaki megkérdezte, hogy miért nem turnézok, és nagyon jó ötletnek tűnt. Emellett az is sokat nyomott a latban, hogy így vezényelhetem a saját zenémet, amit egyébként nem könnyű. Ez pedig nagyon jó kihívás, amit én állandóan keresek.
Hogyan tudta kiválogatni a művei közül, hogy mi kerüljön be a koncertek műsorába?
A válogatás valóban nem volt könnyű. Azt azért tudtam, hogy a nagy dobásokat nem hagyhatom ki: az Éhezők vidadalá-t, a Demóná-t, a Micsoda nő-t. A lényeg, hogy igyekeztem olyanokat választani, amikről úgy gondoltam, hogy az emberek élvezhetik egy ilyen élő koncerten.
Ahhoz miért ragaszkodott, hogy a The Hanging Tree című dalra énekversenyt hirdessen, és mindenhol a helyi győztes adhassa azt elő?
Igazából ez sem én ötletem volt, de mikor felmerült, nagyon tetszett. Jó ötlet bevonni valakit, aki a helyi kultúra része. Bízom benne, hogy egy ilyen élő műsor részének lenni
nekik sem rossz dolog.
Nekem pedig nagyon jó, hogy rengeteg új tehetséget, nagyon jó énekeseket ismerhetek meg.
Mi győzte meg leginkább a magyar mezőnyből kiválasztott Kincses Fanni előadásában? Egyáltalán, mi kell ahhoz, hogy valaki megfelelően illeszkedjen Az éhezők viadala zenei világába?
Úgy éreztem, hogy Kincses Fanni tökéletesen énekelte el a dalt. Úgy, ahogy azt kell, ahogy mi is elképzeltük. Gyönyörű énekhangja van, de ennél is fontosabb szempont volt a kiválasztásnál, hogy nagyon egyszerűen közelített a dalhoz. Szerintem ösztönösen tudta, hogy ez elsősorban egy gyerekdal, még ha a téma nagyon sötét is.
Hogyan született legutóbbi munkája, a Vörös veréb című filmhez készített zene? Milyen zenei világot álmodott meg ehhez a mozihoz?
A Vörös veréb zenéje nagyon különbözik például Az éhezők viadalától, ha már szóba került az is. Ezt a zenét leginkább Bernard Herrmann zenéjéhez tudnám hasonlítani, valami hitchkocki hangulattal átitatva. Egyrészt nagyon romantikus, bár alig van romantika a filmben, másrészt sok elektromos és így ijesztő és agresszív elem is került a zenébe.
Képes még laikus nézőként beülni egy moziba, és csak a filmre koncentrálni, anélkül, hogy külön figyelné, elemezné a filmzenét?
Nem. Szinte soha. Minden alkalommal, amikor filmet nézek, leginkább csak a zenére tudok figyelni. Elemzem, kritizálom, dicsérem magamban, amit el tud képzelni. Nagyon ritkán van olyan, hogy magával ragad az egész film, és tudom élvezni. De az ilyen ritka alkalmak csodálatosak.
