Életörömöt akar átadni és sugározni az énekével

Sebő Ferenc dobta be annak idején a mély vízbe, amiért nagyon hálás neki. Gyerekkora óta összekevereik valakivel, ami sok vicces pillanatot okozott már. Szvorák Katalin indította el a népdalénekesi pályán, elvégezte a Zeneakadémiát, és azóta már ő is növendékeket tanít. Rengeteg népzenei formációban énekel, többek között a Sebő-együttesben, és most jött ki első szólólemeze Minek nevezzelek címmel. A vasárnapi, zeneakadémiás lemezbemutató koncertje előtt beszélgettünk a Junior Prima díjas Tímár Sárával. Interjú.

Ha jól tudom, hogy ki az édesapja, akkor...

Nem.

Nem jól tudom?

Nem. Biztos, hogy Tímár Sándorra gondol.

Igen. Helytelenül?

Igen, mindenki, de egyáltalán nem baj, jobb is, ha ez most írásban is tisztázódik. [nevet] Ez főleg azért érdekes, mert kicsi korom óta nagyon sokszor üdvözölték már édesapámat és édesanyámat, ha láttak például népdaléneklési versenyen vagy akár koncerten fellépni. Az is érdekesség, hogy Tímár Sándoréknak is van egy Sára nevű lányuk. Ahogy az is, hogy éppen őt nem ismerem a gyerekek közül, de a testvéreit igen. Édesanyjukkal, Tímár Böskével egyszer már találkoztunk a Müpában, volt egy közös fellépésünk. Akkor odamentem hozzá, hogy Tímár Sára vagyok, és

rengeteg üdvözletet szeretnék átadni.

Ő meg nevetve elmesélte, hogy milyen sokszor mondták már neki, hogy gratulálnak a szépen éneklő lányához, szóval nagyon jót mulattunk ezen. Ráadásul a két családban nagyjából ugyanannyi gyerek van, majdnem minden név megegyezik. De nekem lelkész felmenőim vannak. Sokan azért is gondolják hogy rokonok vagyunk, mert Sebő Ferenccel játszom, aki Tímár Sándorral közösen kezdte a táncház mozgalmat annak idején, és Halmos Bélával rengetegszer zenéltek tánc alá.

Tímár Sára népdalénekes Forrás: Origo

És akkor ebben a Tímár családban senki nem foglalkozik népzenével, népi kultúrával?

Nem, egyáltalán senki.

Akkor viszont a másik irányból tudom kérdezni, hogy miért éppen a népzenére esett a választás gyerekkorában.

Engem már kicsi koromban beírattak zeneóvodába. Később már tanultam zongorázni, aztán hétéves korom körül költöztünk Szentendrére, ahol zeneiskolába jártam. Azért írattak be, mert látták a szüleim, hogy van hozzá érzékem, szeretek énekelni is. Nagyon hálás vagyok nekik azért, hogy figyeltek rá, hogy mire vagyok fogékony. Ez a figyelem megvolt mind az öt testvéremnél is. A Szentendrei Vujicsics Tihamér zeneiskolában Szvorák Katalin növendéke lettem, aki tíz évig tanított. Tőle csak népdalokat tanultam autentikus előadásmódban.

Így alakult ez a szerelem a népi vonallal,

és ennek hatására kezdtem néptáncolni is Szentendrén. Aztán a Zeneakadémiára mentem népi ének szakra, de már közben visszakerültem Szentendrére, ahol azóta is népi éneket tanítok. Emellett még a Ward Mária Katolikus Szakgimnáziumban vagyok tanár. A Zeneakadémián jött az ötlet, hogy ezeket a gyönyörű népi dallamokat élőben is megtanulhatom, nem csak hangfelvételekről. Ezért 2009 környékén az egyik barátnőmmel útra is keltünk. Erdélybe utaztunk, és a Kallós Zoltán Alapítvány jóvoltából még sátorhelyünk is volt. Így elég hippi hangulata volt az egésznek.

Népzenei gyűjtés volt ez, ugye?

Igen, persze. Elsősorban mezőségi falvakba kerültünk el, többek között Magyarszovátra, Székre, Ördöngősfüzesre, Visába. Aztán egyre nagyobb kedvet kaptunk, és egyre több helyre jutottunk el. Hihetetlen élmény volt, hogy ezek az idős nénik és bácsik mekkora örömmel fogadtak minket. Nagyon érdekes, mert legtöbbször azzal megy oda az ember, hogy szeretné hallani az énekét, mert hallotta a hangját egy 10-20-30 évvel azelőtti hangfelvételen. És erre a legtöbben azt mondták, hogy „persze, gyertek csak”, vagy azt, hogy „most nem énekelhetek, mert gyászolok”, aztán mégis dalra fakadt. Elsősorban ezek a nagyon személyes élmények tereltek engem erre az útra.

Sebő Ferenc dobta be a mély vízbe Forrás: Origo

Sebő Ferenc az ön debütáló szólólemezéhez kapcsolt ajánlásában szorongásról is írt. Lehet tudni, hogy volt-e konkrét félelme, amiről beszél, vagy itt arról van szó, hogy valaki fiatal, és meg kell szoknia a színpadot? Sebő Ferenc tanította is, ugye?

Igen, repertoárismeretet tanított nekünk. És rendszeresen kellett vizsgáznunk a Sebő Klubban. Nagyon érdekes volt Sebő Ferenc technikája ezzel kapcsolatban, mert ő egyszerűen bedobott a mély vízbe. Ott nem az volt, hogy komoly próbafolyamatokon estünk volna át, hanem volt egy-két átnézőpróba, de valójában

a színpadon kellett tőle ellesni mindent.

Aztán a koncertek után, utólag mondta el az instrukcióit az észrevételei alapján. Ezek arról szóltak, hogy hogyan tudjuk helyesen artikulálni a verseket, hogyan kifejezőbb egy éneklés. És persze sokszor volt, hogy izgultam, hirtelen nem tudtam, melyik szám jön, mert írott sorrend soha nem volt. A lényeg, hogy ő a mély vízben tanított meg minket ezeknek a legyőzésére is. És arra is, hogyan kell folyamatos kapcsolatot tartani a közönséggel. Az ő tanításai alapján szerzett rutin pedig egyfajta felszabadultságot adott.

Akkor a hivatalos oktatási keretből lett valahogy munkakapcsolat, hiszen már a Sebő-együttes tagja.

Igen. A Sebő Klubos vizsgák alkalmával hallott engem énekelni, és a szintén zeneakadémián tanuló barátnőmmel, Soós Rékával együtt elhívott minket egy-két fellépésre. Egyszer csak észrevettük, hogy gyakorlatilag már minden fellépésen ott vagyunk, nagyon sok számot tudtunk már, és akkor mondták, hogy

tulajdonképpen tagok lettetek.

Lassan olvadtunk be az együttesbe, és már ki is adtunk egy közös lemezt, illetve februárban fog kijönni egy új, Kovács András Ferenc-verseket feldolgozó CD.

És Soós Réka volt az a barátnő is, akivel gyűjteni indultak annak idején?

Így van, igen. Ő az én nagy barátosném. Sok-sok nyarat töltöttünk Erdélyben. Még mentünk vele Nemespátróra is, ami Somogy megyében található, és voltunk a Felvidéken is.

Azért jó érzés lehet, hogy Sebő Ferenc a sok, repertoárismeretre hozzá járó növendék közül éppen önöket választotta...

Arra kell gondolni, hogy valószínűleg a mi énekünk tetszhetett neki a legjobban, és esetleg az is, amilyen személyiségek vagyunk. Azt is gondolom, hogy a tanítási folyamatban szeretett volna nekünk segíteni, és látta, hogy mi fogékonyak vagyunk a versfeldolgozásokra. Nagyon hálás vagyok azért, hogy mellé szegődhettünk tanulni, mert rengeteg mindent kaptunk. Többek között nagy rutint szerezhettünk a segítségével.

„Nem megfelelni szeretnék, hanem átadni egy ajándékot. Egyfajta életörömöt adni és sugározni.” Forrás: Origo

Ugyanabban az ajánlóban azt is írta Sebő Ferenc önről, hogy „képes betölteni a színpadot”. Ezt vajon mivel tudja elérni? Vagy ha úgy könnyebb, mivel érheti el ezt bármelyik népi énekes?

Szerintem a színpadon a hitelesség a legfontosabb. Az, hogy amit átadunk a közönségnek, amit megmutatunk magunkból, az őszinte legyen. Azért is próbálok minél több időt tölteni az adatközlő nénikkel, bácsikkal. Akár csak felvételen, akár élőben. Ők

az életbölcsességükből is adnak nekünk,

és ezekből én rengeteget tanulok. De akár csak abból is, ahogy ők az énekek szövegeit válogatták. Nem lerögzült formában adták át ezeket, hanem mindenki a saját életét énekelte bele a dalokba. Ezen kívül nagyon fontosnak tartom a zenei alázatot. Ebből fakadhat az is, hogy az ember izgul, amikor kiáll a színpadra, hogy megfeleljen mindenkinek. Ezt egyébként szeretném levetkőzni. Nem megfelelni szeretnék, hanem átadni egy ajándékot. Egyfajta életörömöt adni és sugározni.

És nem lehet, hogy ha ez az izgulás elmúlik, azzal elvész valami más, ami nagyon fontos lehet?

Persze, mindig van és lesz is izgalom. Egyszóval kell is. Mert korábban többször volt olyan, hogy nagyon magabiztosan álltam ki a színpadra, hogy megmutassam, mit tudok. Na, akkor jött a zavar, az, hogy nem tudom, hol vagyok, vagy hogy mit kell énekelni. Akkor rögtönözni kellett, és persze ez is jó élmény volt arra, hogy megtanuljak kikeveredni ilyen helyzetekből. Szerencsére

mindig kaptam ilyen intő jelet,

ami arra utalt, hogy alázat nélkül ez nem fog menni. A szüleim is mindig nagyon jól terelgettek, hogy soha ne szálljak el magamtól egy-egy jól sikerült verseny után, és mindig lássam, hogy honnan kaptam ezt a talentumot.

A lemez gyűjtésekből áll, gondolom. Kizárólag autentikus anyagok kerültek rá, vagy vannak rajta olyan darabok, amelyekhez hozzányúlt?

A lemezem java részét saját gyűjtési élményekből válogattam össze. De azt is hozzá kell tenni, hogy eddig nem voltam Moldvában, pedig lesz onnan anyag a lemezen. A moldvai anyaggal már gyerekkorom óta ismerkedek, de közelebbről csak nem rég kerültem kapcsolatba, elsősorban a Tázló és a Somos együtteseknek köszönhetően. A Tázlóban sokat helyettesítettem Enyedi Ágnes énekesnőt, aki babázik. Ők és a Somos együttesből Halászi Lehel is zenélnek a lemezemen. A saját gyűjtések és a moldvai anyag mellett nagyon sokat foglalkoztam a Petőfi-versekkel. Elsősorban azzal, hogyan maradhattak fent akár egész versszakok is a népdalokban. Így van egy egész szám, ami csak Petőfi-verseiből áll.

Hány szám van a lemezen?

Kilenc.

És a lemez összetartó ereje még a tematika is? A Minek nevezzelek cím alapján a szerelem esetleg?

Igen. A CD-t egyrészt összetartja az, hogy a dalok egy részét én gyűjtöttem. Javarészt a Mezőségről és Küküllő-vidékről vannak az anyagok. A másik erő pedig valóban a tematika, a szerelem, mint minden korban megjelenő és örök érvényű fogalom. Igazából

itt a saját tapasztalataimat is kiéneklem.

Ezért nem véletlen az sem, hogy egy gyimesi asszonymulatság a lemez záró összeállítása, amit a barátnőimmel éneklünk. Hosszú évek óta együtt éljük át a női életfordulókat. Nagyon szép, ide illő élmény volt például a stúdiózás is, hogy többen már a babáikkal érkeztek a lemezfelvételre. Szóval mindenkinek szépen alakul az élete.

„Nagyon hálás vagyok, hogy engem is bátorítottak, hogy személyesen találkozzam velük.” Forrás: Origo

Az asszonymulatság egész pontosan mi? Az asszonyi lét valamilyen konkrét eseményéhez fűződik, mint egy leánybúcsú?

Nincs konkrét ideje. Korábban volt tere az együtt éneklésnek, például a fonók, ahol összejöttek az asszonyok közösen dolgozni. De most pont farsangi időszak van, és ehhez is passzol az asszonymulatság. A lényeg, hogy olyan tréfás szövegeket válogattam össze, amik asszonyszájba valók. A lemeznek egy másik és másmiért nagyon fontos része nekem a Szántó Feri bácsié című összeállítás. Az utolsók között lehettem, akik még életében meglátogatták Feri bácsit. És ami kicsit szomorú is, hogy itt

személyesen élhettem át a népzene lassú elenyészését.

Azok közül az adatközlők közül, akikhez járok vagy jártam, már egyre kevesebben vannak jelen. Én azt gondolom, hogy 29-30 évesen fiatal vagyok, és már jó sok adatközlő elhunyt, amióta járok gyűjteni. Ezért én mindenkit bátorítok, hogy keresse fel azokat a néniket, bácsikat, akikről én nem is gondoltam volna, hogy még élnek. És nagyon hálás vagyok, hogy engem is bátorítottak, hogy személyesen találkozzam velük.

Az adatközlői tudás nem adódik át? Így nem lesznek mindig egyre fiatalabb adatközlők?

Jó lenne, ha így lenne, de úgy gondolom, hogy a hagyományos paraszti társadalomnak vége. Korábban szájról szájra adódott át a népdalkincs, a tánctudás, a kézművesség, és mindenfajta paraszti tudás, mindent az elődeiktől tanultak el. A mai világban

ezeket a bölcsességeket újra tanuljuk, amit a táncházmozgalomnak és az oktatási rendszernek köszönhetünk.

Azt látom, hogy egyre jobban elnéptelenednek azok a falvak, ahol gyűjtöttünk. Sokszor nekünk kellett bátorítani az unokákat és dédunokákat, hogy tanulják meg a nagy- vagy dédszülők énekeit, hiszen nekik akár minden nap van rá lehetőségük. Azt kell mondjam, hogy sokszor furcsán néztek ránk. Ezeken a tapasztalatokon túl természetesen sok helyen tartják nagy becsben ezeket az embereket, és büszkén mondják, hogy a nagymamának CD-je van, vagy hogy van egy adatbázis, ahol fent van a hangja, és én nagyon jól tudom, hiszen én abból tanulok, tanítok. Ilyenkor elmesélem nekik, hogy nekem az a nagymama vagy nagypapa egy sztár.

Azért talán az sem véletlen, hogy valaki Budapestről megy oda, és aki ott él, annak meg nem olyan izgalmas ez.

Nyilván ezeken a helyeken is vannak olyanok, akik gyűjtenek. És nem is akartam olyan nagyon panaszkodni, mert még mindig van divatja ennek, sőt, talán egyre nagyobb bázisa van a népi kultúráért rajongó társadalomnak.

És azt se felejtsük el, hogy népi énektanárként folyamatosan részt vesz az átadásban, még ha nem a hagyományos úton is. A tanítástól és a zenéléstől függetlenül az életében milyen formában jelenik meg az, hogy népi kultúrával foglalkozik?

Például úgy, hogy nem csak akkor hallgatok népzenét, vagy járok táncházba, hogyha dolgozom, hanem egyébként is egy önkifejezési eszköz nekem. És inspirál is, mert nagyon sokat adnak nekem ezek a dallamok és szövegek a mindennapokban. Igaz, hogy nem tanyán élek, hanem városi nőként élem a mindennapjaimat, de a szellemiség egyértelműen jelen van az életemben.

„Nagyon fontos, hogy hitelesen megtanuljam az adott tájegység vagy falu anyagát” Forrás: Origo

Manapság, mikor a népzenei vonal feloldódni látszik a városi kultúrában, ha azt nézzük, a könnyűzenében is leginkább bekeverve jelenik meg, mennyire van létjogosultsága az autentikus népzenének?

Van, abszolút hallgatják. Óriási divatja van most is a népzenének, táncházaknak. Itt, Budapesten legalább két táncház is működik minden este. Szerintem ez egy olyan minőségi időtöltés, ami azért is jó, mert közben éltetni tudjuk a saját hagyományunkat. Ha már a feloldódásról van szó, én is csinálok világzenét.

És az eretnekségnek számít a népzenei körökben?

Van, aki szerint igen. Viccesen folkrendőrségnek hívják azokat, akik kizárólag az autentikát támogatják. Én az összes növendékemnek azt tanítom meg, ahogyan a gyűjtéseken hallatszik egy-egy anyag. Nekem is nagyon fontos, hogy hitelesen megtanuljam az adott tájegység vagy falu anyagát, hogy azt az eszköztárat alkalmazhassam, amivel ők rendelkeznek, és ne rakjak bele mást. Nem véletlenül jöttem ki most az első szólólemezemen népzenével, mivel

nekem ez a legfontosabb, tehát a hiteles forrást továbbadni és éltetni.

Ugyanakkor azt gondolom, hogy rengeteg zenei hatás ér minket, és mivel mint énekes, szeretném még a szárnyaimat bontogatni, és ha úgy adódik, kiemelve az autentikát és megtartva a zenei alázatot, nagyon szívesen rakom hozzá a saját gondolataimat az anyaghoz, hogy egy ízléses világzene születhessen. Nekem ez még így belefér. És így is alapítottuk meg a Dalinda énekegyüttest, amiben hárman vagyunk női énekesek, a cappella szólal meg minden, és egy-egy mai hangzásból építünk fel szólamokat. Vagy más népeknek a többszólamú zenéjéből kölcsönözve építünk fel és dolgozunk át dalokat. És úgy gondolom, hogy amíg megvan a néphagyomány tisztelete, akkor ez elfogadható és hiteles.

Pontosan hány formációban énekel jelenleg?

Éppen idén próbáltam lecsökkenteni a dolgokat, mert úgy alakult, hogy négy lemezt is csinálhatok 2018-ban. Ebből az egyik a szólólemezem, aztán a Sebő-együttessel jön a Kovács András Ferenc-lemez, a Dalindával február-márciusban várható a debütáló lemezünk, és készülőben van egy református népénekeket tartalmazó CD is. Ezek a futó projektjeim, valamint a Forgó együttessel csinálunk egy filharmónia koncertsorozatot. Ennek annyi a lényege, hogy rendhagyó énekórákat fogunk tartani Pest megyében, különböző iskolában gyerekeknek.

És mikor jött a szólólemez ötlete, hogy most egyedül áll elő?

Ezt már sok éve tervezem, csak nem volt hozzá önbizalmam. Nem voltam biztos abban, hogy jó lesz, amiket én kitaláltam. Ezért minden évben megcsúsztam a dologgal, de végül adódott a lehetőség, a Nemzeti Kulturális Alap Halmos Béla pályázata, ami lendületet adott. Akkor azt gondoltam, hogy végre lerakom, amit eddig tanultam. Ez a lemez egyfajta számadás nekem, egy zenei névjegykártya. Mostanra már megérett annyira az önbizalmam, hogy meg merjem mutatni azt, ahova eddig eljutottam. Az eddigi tapasztalataimat és zenei élményeimet szeretném a hallgatóság elé tárni. Közben pedig már érik a fejemben a gondolat a következő lépéshez.