Meghalt Szervátiusz Tibor szobrászművész

Kecskemét, 2016. május 5. Szervátiusz Tibor Kossuth-díjas szobrászművész Tiszta forrásból című szobrának avatóünnepségén Kecskeméten, a Kodály Intézet előtti parkban 2016. május 5-én. MTI Fotó: Ujvári Sándor

Életének 88. évében meghalt Szervátiusz Tibor. A Kossuth-díjas szobrászművészt, a nemzet művészét az Emberi Erőforrások Minisztériuma saját halottjának tekinti.

Szervátiusz Tibor 1930-ba, Kolozsváron született - írja az EMMI közleménye. Első mestere, édesapja művészetéből vette át és fejlesztette tovább a népi fafaragás, a székely népművészet szobrászati elemeit. 1949 és 1955 között a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán tanult. 1977 óta Budapesten élt és alkotott. Az 1950-es években elsősorban népi témák foglalkoztatták: moldvai, gyimesi csángók, csíki székelyek ihlette modorban fából készítette szobrait. 1971-ben édesapjával, Szervátiusz Jenővel közösen alkották Tamási Áron farkaslakai síremlékét.

Tamási Áron farkaslakai síremléke Szervátiusz Tibor és apja, Szervátiusz Jenő alkotása Forrás: Wikimedia Commons

A nyugati modern művészettel való találkozás indította új utakra.

Vas- és bronzszobrokat is készített, domináns anyaga a fa és a kő; egyéni szobrászati formanyelvét elsősorban ezek körében alakította ki. Sokoldalú művészként több stílusban is alkotott az expresszionizmustól a geometrikus absztrakción át a törzsi művészetre emlékeztető szobrokig. Több szoborciklus, számos történelmi ihletésű szobor és

jelentős köztéri alkotások kerültek ki műhelyéből.

Szervátiusz Tibor Kossuth-díjas szobrászművész Tiszta forrásból című szobra mellett az alkotás avatóünnepségén Kecskeméten, a Kodály Intézet előtti parkban 2016-ban Forrás: MTI/Ujvári Sándor

Művészi céljairól korábban ezt mondta: „művészetet magyart, de egyetemesen emberit kell teremtenem. Úgy kell a szobrászatban alkalmaznom a század plasztikai törvényeit, hogy általuk ennek a népnek a nyelvén, ennek a népnek a múltját, történelmét, tragédiáit, katartikus élményeit fogalmazzam meg.”

I. és II. világháborús, valamint 1956-os emlékmű Nagymaros Fő terén. A kompozíció Szervátiusz Tibor szobrászművész 1994-ben felavatott alkotása. Az emlékmű három egységből áll: középen Piéta-jelenet, két oldalt az áldozatok névsora látható Forrás: MTI/Lehotka László

Figurális szobrai erősen kötődnek a természeti-tapasztalati valósághoz, Közép-Európa történelméhez, az emberi humánumhoz. Harmóniaszobrai a népi művészetből kiinduló figurákat, népszokásokat örökítenek meg. Portréi összefoglalások, idolok, „lét-portrék”; szellemi kiválóságaink, történelmi elődeink arcát jelképpé formálják. Több szobrot is készített Petőfi Sándorról, Ady Endréről, Bartók Béláról és Szabó Dezsőről.

Számos kiállítása volt itthon és külföldön.

Szervátiusz Tibor szobrászművész alkotása: Szabó Dezső erdélyi író bronzszobra a Gellért-hegyen, a Szabó Dezső sétányon Forrás: Nagy Zoltán/Magyar Távirati Iroda Zrt./Nagy Zoltán

Műveit többek között a Magyar Nemzeti Galéria, a Magyar Nemzeti Múzeum, a Petőfi Irodalmi Múzeum, a Kolozsvári Művészeti Múzeum őrzi, illetve magángyűjtemények szerte a világon Európán kívül az USA-ban, Kanadában, Japánban és Ausztráliában is.

Jelentősebb köztéri szobrai: Életfa (1984) Csongrád; Az idő kapujában (1994) Orosháza; Magyar oltár (1996) Budapest, Kőbánya, Szent László tér; 1956-os emlékmű (2001) Budapest, XXII. kerületi Városház tér; Tiszta forrásból (2016) Kecskemét, a Kodály Intézet előtt. Munkásságáért többek között a Magyar Köztársaság Érdemrend középkeresztjével (1992), Kossuth-díjjal (2001) és Magyar Örökség díjjal (2003) tüntették ki. Szervátiusz Tibort az Emberi Erőforrások Minisztériuma a családdal egyetértésben saját halottjának tekinti.