Helyi idő szerint kedden este jelentették be, hogy nyolcvanöt éves korában meghalt az amerikai kortárs irodalom egyik kiemelkedő alakja, Philip Roth író.
Roth egy New York-i kórházban szívelégtelenségben halt meg.
Huszonöt könyve jelent meg, a legismertebbek az 1959-es Isten veled, Columbus, az 1969-es A Portnoy-kór, és az 1990-es évek végén keletkezett "amerikai trilógiája". Ennek első kötetével az Amerikai pasztorál-lal
Pulitzer-díjat nyert.
Hét éve hagyta abba az írást, akkor azt mondta, már nincs ereje kezelni az alkotással járó stresszt. Roth-ot többször jelölték az irodalmi Nobel-díjra. Hitvallását így fogalmazta meg: „könyvet írni annyi, mint problémákat megoldani. Nem az érdekli az embert, hogy hova helyezze magát, sem a díjak vagy a kritikák vagy más ilyesmi. Ez az utolsó, ami a fejében megfordul, a munka az, ami kitölti gondolatait.”
Roth Newarkban született Galíciából bevándorolt zsidó család gyermekeként. A Chicagói Egyetemen 1955-ben szerzett diplomát angol irodalomból, majd 1958-ig az egyetemen tanított, utána Guggenheim-ösztöndíjat kapott. Ekkor már
nemcsak tanította, hanem művelte is az irodalmat,
rövidprózákat és bírálatokat írt. Később rangos egyetemeken kreatív írást és összehasonlító irodalmat oktatott egészen 1991-es nyugdíjba vonulásáig. Első elbeszéléskötete, az 1959-ben megjelent Isten veled, Columbus elnyerte a tekintélyes amerikai Nemzeti Könyvdíjat. Az 1969-es A Portnoy-kór című regényét a kritika szerint egy korai Woody Allen-film könyv formában. (A főhős, Alexander Portnoy a pszichológusához intézett monológban beszél bizarr szexuális szokásairól, erotikus fantáziáiról.) Az olykor már a pornográfia határait súroló szöveg a későbbi Roth-regényeknek is jellemzője, erősen fallocentrikus világképe miatt a feministák nem túlzottan kedvelték az írót. Roth egyébként kétszer nősült, és kétszer vált el. Második felesége, Claire Bloom angol színésznő a válás után írott, A babaház elhagyása című művében nem éppen kedvező színben tüntette fel exférjét.
Roth a hetvenes években politikai pamfletet is írt A mi bandánk címmel. A The Breast (A mell) című regénye Franz Kafka Átváltozás-ának szatirikus átirata. Az évtized végén alkotta meg egyik írói alteregóját, Nathan Zuckermannt, aki A megszabadított Zuckermann, a Zuckermann: Trilógia és epilógus, Szellem el című regényeinek főhőse lett. Másik kedvelt irodalmi alakja David Kepesh, aki többek között A haldokló állat című regényének főszereplője lett.
Írói fénykorát az 1993-as Shylock-hadművelet című regényétől számítják, az azóta eltelt 25 évben születtek legérettebb, regényei. Ilyen az 1995-ös Sabbath színháza, a terrorizmus kérdéseit feszegető Amerikai pasztorál, a második világháború utáni
kommunistaellenes boszorkányüldözés,
a mccarthyzmus időszakát megelevenítő Kommunistához mentem feleségül, vagy a kilencvenes évekbeli amerikai kisebbségpolitikára reflektáló Szégyenfolt. Regényeiben a társadalmi tematika mellett fontos szerep jut a család, házasság, szerelem, szexualitás problémakörének, számos művében foglalkozik az amerikai zsidó lét és irodalom kérdéseivel.
Legutóbbi műveiben, A haldokló állat-ban, a 2006-os Akárki-ben és a 2009-ben kiadott Kiégés című regényében az öregedéssel, a halállal való szembenézés is megjelenik. 2010-ben jelent meg utolsó regénye, a Nemezis, amely egy kitalált, 1944-ben kitört gyermekbénulás-járványról és annak hatásáról szól. Regényei a filmkészítőket is megihlették, nagy sikert aratott A haldokló állat-ból készült, Isabel Coixet rendezte Elégia Ben Kingsley és Penelope Cruz főszereplésével, valamint az Amerikai pasztorál Jennifer Connellyvel és Ewan McGregorral, utóbbi a film rendezője is volt.
Roth sikeres és ünnepelt író volt, számos díjat is kapott. Háromszor részesült a PEN Club Faulkner-díjában, az Amerikai pasztorál elnyerte a Pulitzer-díjat, 2006-ban a PEN Club Nabokov-díjával, 2007-ben a Saul Bellow-díjjal tüntették ki. 2011-ben neki ítélték a kétévente kiosztott, igen rangos Nemzetközi Man Booker-díjat, 2012-ben pedig megkapta a spanyol Nobel-díjként emlegetett Asztúria Hercege-díjat irodalom kategóriában.
Évek óta emlegették az irodalmi Nobel-díj várományosaként, de ezt a kitüntetést sosem nyerte el.
Philip Roth 2012-ben bejelentette, hogy abbahagyja az írást. 2014-ben a BBC kétrészes dokumentumfilmet forgatott róla, amelyben bejelentette, hogy utoljára jelent meg a televízió képernyőjén. 2018 januárjában a The New York Times-nak adott interjúban megerősítette, nem akar visszatérni az íráshoz, helyette inkább az amerikai és a modernkori európai történelemről szóló műveket olvas.