Hasnyálmirigyig hatoló dallamok és elhajigált mákos gubák

Ez a VOLT Fesztivál negyedik napjának koncertajánlója. Elöljáróban annyit, hogy a péntek is selymesen simogató lesz majd zenei kínálat tekintetében. Bár egy ajánló bevezetőjében nem illik visszautalni egy korábbi koncertre, de fontos elmondani, hogy annyira erős volt a tegnapi Iron Maiden, hogy arra szavak nincsenek. Bár voltak, akik azt mondták, hogy a mesterek csak a közönségnek játszottak, de ezzel nem tudni pontosan, hogy mire céloztak, mert amúgy ki másnak játszottak volna? Jöjjön az az ajánló most már tényleg.

Mindenkire a legnagyobb tisztelet varázsbuborékját fújom, aki úgy dönt, hogy egy harmatos júniusi késő délutánt az Alpokaljánál kíván majd eltölteni, de visítva hasogató fejfájással egy kávézóban ülve egészen hajmeresztőnek tűnik már maga az ötlet is, hogy a Hollywood Undead nevű (a Wikipédia szerint) rock-rap műfajban parádézó formáció hasnyálmirigyig hatoló óbégatását hallgassuk. Ugyanakkor az igazsághoz azért az is hozzátartozik, hogy aki szereti őket, annak talán érdemes belenyalni a produkcióba.

Meg azoknak is, akik szeretnek veszélyesen élni.

A hokihuligánokként ugrabugráló amerikai fiatalemberek olyat alkottak ebben a zsánerben, amire csak kevesen képesek:

nagyot.

Azt persze nem merném állítani, hogy oly' bőszen dobálják majd a nagyívű gondolatokat, mint mondjuk Erzsébet királyné a puszikat a lovin, de szerintem ember nincs a Földön, aki ezt várná tőlük. Ajánljuk na, ez a lényeg.

Hoppá, és csak most vettem észre azt is, ahogyan a tegnap estétől még remegő kézzel tekergetem a VOLT honlapját, hogy a felnőni képtelen pirossapis Fred Durst és kompániája is odapukkant egy produkciót a fesztiválozóknak.. Esküszöm, hogy pár éve a Szigeten mintha plébekkelt volna a fiú, de még ezzel együtt is megbabonázva nosztalgiáztam a My Generation című (mondjuk úgy) dal alatt. Útközben a következő fröccsért pont jó választás elkapni egy-egy pillanatot az urak előadásából.

Élni, nevetni, szeretni, programajánlót olvasni. Ezt javasoljuk a VOLT-on. Fotó: Rockstar Photographers

Na meg aztán Aoki Pista is hajigálja majd magát meg a mákos gubát, valamikor este tíz után, szóval azok is megkapják a magukét, akik nem bírnak várni a veretéssel a jövő heti Balaton Soundig. Nem is tudom, hogy mit is mondhatnék róla: egy kedves szimpatikus faszi, aki szeret biciklizni a Balaton partján, meg állatira hatásosan tudja nyomogatni a gombokat, sokat mosolyog és egyébként EDM-ben nyomul.

Te jó ég! Majdnem elfelejtettem megemlíteni Felcser Mátét és barátait, akik Punnany Massif művésznéven lóbálják majd oda a szabadság-érzetet a viháncoló fiúk-lányok bajsza alá. Ők, azt hiszem, hogy idén tiszta erőből jubilálnak, picit megvariálták a számaikat, oltári hangulatot csinálnak. Baromira szerethetők, de annyira, hogy

talán még anyám is kedveli egy-egy dalukat.

A mai napon egy elég komoly és mély merítést kapunk a magyar könnyűzenéből. A Magashegyi Underground, az Intim Torna Illegál, meg Szabó Balázs és Bandájának önfeledt trillázása mind-mind olyan dolog, amiért érdemes élni. De legalábbis biztos, hogy jó hangulatú koncerteket tudnak összehozni.

Pro Tipp Haladóknak: Unicum Bar. Mi olyan éjfél után szoktunk odaérkezni. Még mindig nem derítettem ki azt, hogy ki a dj, de olyan kedvesen ízléstelen jópofaság történik ott igen stabilan estéről-estére, hogy nagy muszájság ezt ajánlani.

Hé dj, ha ön is olvassa ezeket a sorokat, akkor dobja már át kérem a szetlisztet a szerkesztőségbe.

Köszönet.

Amúgy meg kint tali.

(Minden tiszteletemet adom azoknak a fesztiválozóknak, akik a negyedik napon, már nyilván fáradtan és megviselten, sárosan és éhesen egészen eddig eljutottak ezzel az ajánlóparódiával. Mert persze ez az.)