Herskó János filmrendező, aki "disszidált", miután Kádár János arra kérte: adjon filmszerepet Aczél Györgynek

Meghatározó filmkészítők sorát segítette a pályára, köztük a Mephistóval Oscar-díjat nyert Szabó Istvánt. Önmagát ironikusan az „utolsó sztálinista kultúrpolitikusnak” nevezte, de nem mentalitásra, hanem a hatalom központosítására utalva. Egy időben egyszerre volt vitatott filmrendező, reformpedagógus és a néhány nagyhatalmú „szocialista producer” egyike. Pártfogoltjaiért küzdve – akiket kizárólag tehetségük alapján választott ki – folyamatosan harcban állt azokkal, akik mentalitásuknál fogva voltak végletesen korlátoltak, ugyanakkor a hatalom mániákusai. Herskó János 1970-es, utolsó filmjében Dunába ölte filmbeli énjét, Gábor Miklóst. Ő maga pedig családjával együtt disszidált a Kádár-kori Magyarországról. Negyvennégy évesen, nyelvismeret nélkül azzal számolt: a vasfüggöny túlsó felén legfeljebb taxisofőr lehet. Végül a Svéd Filmművészeti Akadémia rektori pozíciójáig jutott. Tanulságokban bővelkedő élete még ma is szóba kerül olykor hivatása képviselői körében, ám a nagyközönség lassan elfelejti alakját. Sztankay Ádám írása.

Herskó János viccelődik, kitör a forradalom

Nagy Imre még abban az évben kormányra kerül, enyhül a téboly.
Mindennek ellenére Herskó János még évekig hiába kilincselt forgatókönyveivel a dramaturgiai tanácsnál. Pedig abban az időszakban már elkészülhetett Fábri Zoltán Cannes-ba is meghívott Körhinta című alkotása, Máriássy Félixtől az Egy pikoló világos, Makk Károlytól A 9-es kórterem. Történetvezetésben mind hátrahagyta a sematizmust.

Forrás: Herskó interjúkötet

Herskó János korlátokat nem ismerő személyisége azonban sokakat irritált, ráadásul egyes pályatársai – idősebbek éppen úgy, mint a fiatalabbak – tartanak eszességgel párosuló alkotói képességeitől is.

Végül akadt azért merészebb pályatárs.
Fábri Zoltán 1955-ben Herskó Jánost kéri asszisztensének a Hannibál tanár úr című filmjéhez. Főként Herskó humorérzékét értékeli, amelyből Fábrinak – saját bevallása szerint – nem sok volt.

Herskó a forgatás alatt gyakran oldja a feszültebb helyzeteket egy viccel, szellemes megjegyzéssel.

A színészek és a rendező viszonylatában éppen úgy, mint a musztereket (leforgatott részleteket) értékelő, okoskodó, hivatali elvtársak esetében. A Hannibál tanár úr amfiteátrumban játszódó nagyjelenetében – amikor a főhőst, az apolitikus, de a butaság ellen szót emelő Nyúl tanár urat megkövezik a diákjai – Herskó János vezényli a jelenetben statisztáló kétezer egyetemistát.
A Hannibál tanár urat 1956. október 18-án mutatják be. Herskó János öt nappal később ott van a Parlament előtti tüntetésen, ahol néhány egyetemista azzal viccelődik:

Na, Herskó úr, most vezényeljen minket, ha tud!

Ágynak esik, reménykedik

Herskó János inkább megfigyelőként vesz részt a forradalomban. Amikor a felkelés napjait aktívan filmező barátait kíséri, a Filmgyár kapuja előtt összefut egy csoport műszakival. Egyikük Herskóra mutatva kiáltja:

Ez is egy moszkovita volt!

Makk Károly hessenti arrébb a hőbörgőket.
Herskó ott van a pártház ostrománál is. A történéseket látva az ösztönösség és az értelem konfliktusi kapcsán vetődnek fel benne bizonyos kérdések.

Amelyek majd filmjeiben fogalmazódnak át filmnyelvre. Ám úgy is kérdések maradnak, nem lesz belőlük állítás.

Herskó János jön-megy a forradalomban, hajtja a személyisége szerves részét képező kíváncsisága. Végül megbetegszik, ágynak esik. Akárcsak majd a Párbeszéd című filmjének főhőse, akit Semjén Anita, egy amatőr színésznő fog eljátszani.
Az oroszok bejövetele után barátai, felesége is kérdezik Herskó Jánost: nem lenne-e jobb disszidálni? Azt feleli:

Csak akkor, ha visszajön Rákosi.

Nem Rákosi, hanem Kádár érkezett. Herskó János pedig – miként majd Párbeszéd című filmjének főhőse – elhiszi:

az új figura majd valami jót, de legalább jobbat csinál.

Stúdiót alapít

1957-ben a magyar filmgyártás vezető rendezői kitalálják: cseh és lengyel mintára alkotói csoportokat – ezek lesznek a majdani stúdiók elődei – szerveznek a Filmgyárban. A hatalom rábólint.
A Fábri Zoltán vezette „egyes csoporthoz” tartoztak a legerősebbnek tartott rendezők: Makk Károly és Bacsó Péter. Fábri invitálná Herskót is, de Bacsó azt mondja:

köztük Herskó csak asszisztens lehetne.

Herskó erre Dolores Ibárrurit, a Spanyol Kommunista Párt alapítóját, a spanyol polgárháború legendás alakját idézve válaszol:

Jobb állva meghalni, mint térden csúszva élni.

Más csoportokba – amelyekben tag volt például Keleti Márton, Gertler Viktor, Révész György, Bán Frigyes – nem is invitálják. Végül Herskó János és néhány kollégája saját csoportot alakítanak. Annak lesz tagja Bíró Zsuzsa dramaturg – csaknem minden későbbi Herskó-film írótársa. Fehér Imre, aki hamarosan elkészíti a Bakaruhában című filmet. Zolnay Pál, akire a Hogy szaladnak a fák? című alkotása kapcsán emlékezhetnek legtöbben.
Alakulásukkor Bacsó arra inti Bíró Zsuzsát:

ne csatlakozzon Herskóhoz, mert túl okos fiú ahhoz, hogy rendező legyen.

Bíró nem hallgat rá, de azért az új csoport tagjai tudják: muszáj egy idősebb mentort találniuk. Szőts Istvánt kérik csoportvezetőnek. Az Emberek a havason című film rendezője már az 1942-es Velencei Filmfesztiválon díjat nyert, s erős hatással volt az induló olasz neorealizmusra. Még támadhatatlan alkotó, annak ellenére, hogy a forradalom alatt beválasztották a filmgyári munkástanács háromtagú grémiumába. Herskóék csoportja megalakulhat. Amikor pedig Szőts István még abban az évben Ausztriába disszidál, a már ugyancsak tekintélynek számító Várkonyi Zoltán csatlakozik egy időre Herskóékhoz – biztosítva fennmaradásukat.

Katka, Jutka, János - és a fényképezőgép mögött: Anna Forrás: Herskó interjúkötet

Vasvirág

Herskó János a csoport tagjaként készítheti el második nagyjátékfilmjét, a Vasvirág-ot. Az 1958-as filmben Gelléri Andor Endre három novelláját gyúrta egybe. Főhőse cserfes, bájos munkáslány. A sztori szerint Cink Vera szerelembe esik egy munkanélküli kelmefestővel, de a lányt végül elcsábítja mosodai főnöke, az idős, ellenszenves Weiszhaupt. Főbb szerepeit Törőcsik Mari, Avar István, Várkonyi Zoltán, Váradi Hédi, Dajka Margit, Szabó Gyula, Pethes Sándor, Szabó Ernő játszották. Vészi Endre írta a Vasvirágról a Filmvilágban:

Herskó János rendező e filmben valóban jelentőset lépett előre. Kibontakozik az eredeti láttatás művészete, a lélekábrázolás, a jelképekkel éreztetés gondos, költőien pontos ritmikája. Látásmódja bátor és gyengéd. Jelentős érdeme, hogy olyan rokon ihletésű elődök mellett, mint a nagyszerű Csoda Milánóban, eredetit, sajátosat, egyénit tudott adni az élet perifériáján élt szegények szerelmének költészetéről.

A filmet a cannes-i fesztiválra is meghívták, díjat nem nyert, de a közönség és a kritika is szerette. France Roche írta a France Soirban:

Ez a mű Herskó János rendező ironikus és maró tehetségével bizonyítja, hogy a sztálini „időszerűségi követelmény” teljesen eltűnt a vasfüggönyön túli filmekből, és hogy az önállóság szelleme – legalábbis filmművészeti értelemben – jól megvetette a lábát Keleten.

A Herskó János képességei alapján levont következtetése persze téves volt. Herskót még Törőcsik Mari szerepeltetésétől is többen próbálták lebeszélni, azzal érvelve:

a Körhinta című film alapján nem lehet más, mint egy komolykás, búval bélelt parasztlány.

Herskó másképp vélte. Törőcsik sokszínű humorral hozta Cink Verát, ráadásul szexi volt. Herskó a forgatás előtt csak a lába felől nem volt biztos, ezért

a „casting” annyiból állt, hogy felhúzatta vele a szoknyáját.

Vasvirág (1958) - Gelléri Andor Endre novelláiból. Főszerepben Törőcsik Mari és Avar István Forrás: Herskó interjúkötet

Komolyabb kockázatot vállalt a főiskolán frissen végzett, elsőfilmes Avar Istvánnal. De Avarnak csupán egy hosszabb monológgal akadtak nehézségei, amelyeken a prostit alakító Kiss Manyi segítette át néhány gesztussal.

A film előzetes megtekintése idején már Aczél György, az egykori kőművessegéd, autodidakta színésztanonc volt a párt kultúrkommiszárja.

Aczél a párt Báthori utcai vetítőjében nézi meg a Vasvirágot, és nincs ellenvetése. (Herskó azért narancsot nem kap Aczéltól, nem úgy, mint Bacsó Péter, akit még 1950-ben Rákosi Mátyás jutalmazott a déligyümölccsel, miután megtekintette az alkotó Dalolva szép az élet! című filmjét.)

Túl jól tanít, kirúgatnák

Herskó Jánost az ötvenes években visszahívták tanítani a főiskolára.
Keleti Márton javaslatára bízzák rá az újonnan alakuló népszerű-tudományos filmszakot. (Keleti Márton lesz majd rendezője a részben Herskó János ötletéből született, és végül Herskó stúdiójának köszönhetően vászonra került, utóbb legendássá lett A tizedes meg a többiek című filmnek.)

A szak felállítása kapcsán az volt a direktíva: ha a szocializmusban a film a legfontosabb művészet, akkor azon belül a népszerű-tudományos film a legfontosabb.

Herskó János a népszerű-tudományos szak vezetőjeként eredetileg a népszerű-tudományos filmkészítés metodikáját akarta kidolgozni. Személyisége azonban szétfeszítette a kereteket.
Diplomás jelölteket akart felvenni, számítva nagyobb tapasztalatukra, skolasztikus tudásukra. Ám

a felvételi során mégis a jelentkezők kreativitására, alkotói tehetségére, személyiségük színeire, önreflektív képességére koncentrált.

Így olyan fiatal hallgató is bekerülhetett az egyik Herskó-évfolyamra – három indult a rendező 1970-ig tartó működése alatt –, mint az akkor tizennyolc éves Sándor Pál.
Még az első évfolyam elsőéves vizsgája után történt: a Filmgyár Népszerű-tudományos Stúdiójának vezetője, látva Herskó növendékeinek vizsgafilmjeit, azt javasolta,

vegyék el Herskótól az osztályt, mert a növendékek olyan jók, hogy nyilvánvalóan nem lesz belőlük népszerű-tudományos filmrendező.

De az intézmény akkori főigazgatója, Olthy Magda, a Nemzeti Színház színésznője lehűtötte a túlhevült stúdióvezetőt.

Törőcsik Mari és Herskó János a cannes-i filmfesztiválon Forrás: Herskó interjúkötet

Nincs még vége, a folytatáshoz lapozzon!