Most, amikor beszélgetünk, hatalmas a nyüzsgés körülöttünk az Urániában. Világsztárok adják egymásnak a kilincset napok óta.
Az Uránia Nemzeti Filmszínház a Budapesti Klasszikus Film Maraton kiemelt helyszíne – itt zajlanak az archívumi filmfesztivál gálavetítései. Kedden, a megnyitón a Mephisto című film felújított kópiáját mutattuk be. Vendégünk volt Szabó István, a film rendezője, Klaus Maria Brandauer, a film főszereplője és Koltai Lajos operatőr, akik a film készítésével, fogadtatásával kapcsolatos emlékeikről meséltek a közönségnek.
Csütörtökön az olasz díva, Claudia Cardinale érkezett hozzánk A párduc című monumentális Visconti-filmmel. Pénteken pedig Katinka Faragó, Ingmar Bergman állandó munkatársa járt nálunk, aki Szabó Istvánnal beszélgetett Bergman művészetéről. De ezzel messze nincs vége, hiszen vasárnapig tartott a Maraton. Vasárnap két további gálavetítés helyszíne voltunk: a Macskafogó és a Sose halunk meg felújított változatának díszbemutatójára is eljöttek az alkotók.
Nagyon intenzíven indult az idei évad...
Igen, és ennek nagyon örülünk, mert a nyár mindig elvonja a közönséget a mozizástól, ami most hirtelen ismét a figyelem középpontjába került. Jó ugródeszka ez az évadhoz, ami aztán ugyanilyen intenzitással és tempóban folytatódik május végéig. Az elmúlt évek statisztikája alapján nálunk az évad során minden negyedik hétre jut egy filmhét vagy filmfesztivál, és minden 9. napra jut egy díszbemutató. Ezekhez jönnek a speciális vetítések, mint a filmklubok, a közönségtalálkozók, a tematikus sorozatok – például tavaly az olasz sorozatunk vetítései –, és végül, de nem utolsósorban az opera-, balett- és színházi közvetítések, amelyek szintén egyediek, és ezért megkülönböztetett figyelmet igényelnek, mind a szervezésben, a promócióban, mind a megvalósításban. Ez egy másfajta üzemmód, másfajta lüktetés, mint a normál mozizásé, ahol hetente legfeljebb 6-7 új film kerül be a műsorba. Nálunk az évad során gyakorlatilag minden napra jut egy új egész estés film, régiek és újak, magyarok és külföldiek. Természetesen igyekszünk a forgalomba kerülő filmekből is műsorra venni és műsoron tartani a legjobbakat – különösen a friss magyar filmeket –, de a munkánk súlypontját az egyedi, csak nálunk látható programok adják.
Milyen egyedi programokkal várják a nézőket az új évadban?
Az ősz hagyományosan a fesztiválok, filmhetek legkedveltebb időszaka. December elejéig egymást érik a filmhetek. Elsőként, október 16-ától a spanyol filmeké lesz a főszerep, aztán novemberben jön a Lux Filmnapok, a román filmhét, majd a keresztény filmnapok, végül az Anilogue nemzetközi filmfesztivál. Társművészeti közvetítéseink évada szeptember 18-án indul a Macska a forró bádogtetőn West End-i előadásának közvetítésével felvételről, aztán kezdetét veszi a Metropolitan Opera és a Bolsoj Balett éves közvetítéssorozata is.
Ezek merőben más előadások, mint egy hagyományos moziprogram. Miért tartják fontosnak, hogy ilyen új és egyben egészen rendkívüli előadásokat is bemutassanak?
A mozizás, a moziba járási szokások folyamatosan változnak a technika és a kereslet, illetve a szabadidős alternatívák függvényében. Minden kornak meg kell találnia azokat az új tartalmakat, amelyekkel be lehet csábítani az embereket a moziba, és az elmúlt 5-10 évben, úgy tűnik, hogy az esemény alapú mozizás, azaz az event cinema vált a mozizás egyik pillérévé, a hollywoodi blockbusterek alternatívájává. Nyilván, mert ezek a tartalmak nem érhetők el a világhálón, és mert egy olyan izgalmas világot visznek be a mozikba, ami korábban egy szűkebb réteg privilégiuma volt. A filmszeretők előtt így megnyílhat az operák világa, de az is elképzelhető, hogy operarajongókat nyerünk a mozizás számára. A Metropolitan Opera közvetítéssorozatában tíz élő közvetítést vetítünk 18/19-ben is, amelyeket a nézők igényei szerint ismétlünk. Ez az Uránia egyik legsikeresebb programja. Amikor tavasszal elkezdjük árulni a jegyeket az új évadra, kígyózó sorok állnak a pénztár előtt, és nemcsak nálunk, hanem a világ vagy 70 országának több ezer mozijában. Az, hogy a Metropolitan bevitte előadásait a mozikba, ahol több százezer ember élvezheti egyszerre ugyanazt az előadást, nagyszerű ötlet volt, a közvetítéssel ugyanis a demokratikussá tették műsoruk elérését. New Yorkba kevesen jutnak el, de az élő közvetítés során bárki megnézheti, meghallgathatja a világ legnagyobb szólistáit vagyis az operavilág élvonalának élvonalát. A színházi közvetítéseinket is meg kell itt említenem, amelyekben az angol nyelvű színjátszás sztárjai láthatók. Az NT LIVE sorozat londoni színházak bemutatóit tűzi műsorra. Nem modernkedő, hanem hagyományos, jó értelemben vett mainstream produkciókat. Az idei premierek között két Shakespeare-darab, a Macbeth és a Lear király is szerepel, de régi kincseket is előástunk, ilyen a legendás Frankenstein előadás Benedict Cumberbatch és Johnny Lee Miller főszereplésével, ami tulajdonképpen két előadás, hiszen a két színész váltott szereposztásban játssza Frankensteint és a teremtményt. Örömteli, hogy a közönségünk egy részének már nem is kellene feliratozni ezeket a vetítéseket, mert kiválóan beszélnek angolul. De azok is szívesen jönnek ezekre a bemutatókra, akik még csak tanulják a nyelvet, hiszen a feliratozott színházi előadás kiváló lehetőség a nyelvgyakorlásra.
Mit lehet tudni a kifejezetten filmes programjaikról? Milyen címekre számíthat a közönség?
Alig pár nap múlva, szeptember 13-án kezdődik egy vetítéssorozatunk a lengyel államiság 100. évfordulója alkalmából. A 9 filmből álló, december közepéig tartó sorozat címe Függetlenül, és a budapesti Lengyel Intézettel közösen olyan filmeket mutatunk be, amelyek a 20. század lengyel történelmét beszélik el olyan filmrendezők tolmácsolásában, mint az Oscar-díjas Roman Polanski és Pawel Pawlikowski. A vetítéseken polonisták, történészek, esztéták lesznek a vendégeink, akik segítenek feldolgoznunk, értelmeznünk a látottakat. Küszöbön áll egy másik filmsorozatunk is. Az elmúlt évadban az egyik legsikeresebb programunk a Római anzix sorozat volt. Az olasz fővárost 12 film segítségével fedeztük fel. Ez a sorozat annyira sok nézőt vonzott, hogy az idén is folytatjuk. Az Olasz Kultúrintézettel közösen ezúttal Olaszország régióit járjuk be. A nyitó állomás Szicília lesz november közepén: Giuseppe Tornatore Cinema Paradiso című klasszikusának felújított változatát premier előtt vetítjük. Aztán elindulunk, és észak-dél irányban bejárjuk az olasz csizmát. Olyan régiókból mutatunk filmeket, mint Lombardia, Basilicata vagy Calabria, amelyek kívül esnek a turisztikai útvonalakon. De természetesen lesz toszkán és velencei állomása is ennek az utazásnak. És nemcsak a térben, de az időben is utazunk majd, hiszen az ötvenes évektől napjainkig készült és a legkülönbözőbb korokban játszódó filmeket mutatunk majd be.
Nemzeti filmszínházként nyilván a számtalan őszi magyar filmpremierre is készülnek. De marad még ezeknek hely a programban?
Hagyományosan a vetítéseink harmadát adják a magyar filmek – ez nagyjából az országos átlag háromszorosa –, és ez idén sem lesz másként. Például már a szeptember 27-i, nagyon várt premier előtt is levetítjük három alkalommal Nemes Jeles László új, Napszállta című filmjét – természetesen filmszalagról. Reméljük, hogy a budapesti közönség is ugyanúgy szereti majd, és hasonlóan sikeres lesz a film itt, az Urániában, mint Velencében. A premier előtti vetítések mindenesetre ezt mutatják. De készülünk például a Cannes-ban díjazott Egy nap premier előtti vetítésére is október 26-án. Szeptember végén, a Siketek Világnapján folytatódik akadálymentes felirattal segített vetítéseink sorozata is, az Összhang. Ebben idén olyan új magyar filmeket látunk el felirattal, mint a Virágvölgy, a Remélem, legközelebb sikerül meghalnod, és az imént említett Egy nap és Napszállta.
A mozik általában nem tudják, hogy mondjuk januárban mit vetítenek majd – de itt, az Urániában lényegében az egész évadot ismerhetjük, egészen júniusig.
Igen, az Uránia műsora évadszerűen építkezik. Nem csak egy-két hétre látunk előre. Júniusig gondolkodunk. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy ne bővülne a program folyamatosan, hiszen a premierfilmek ebbe az évados szerkezetbe illeszkednek bele. De nagyjából tudjuk, hogy mit szeretnénk bemutatni, milyen filmeket és milyen kulturális produkciókat tűzünk a műsorunkra. Ilyen értelemben az Uránia jóval több, mint mozi, és a stáb is inkább egy kulturális központ stábjának felel meg.
A filmeken és közvetítéseken – vagyis a vászonra vitt produkciókon - kívül milyen kulturális programok várják a látogatókat?
Az idei Budapesti Tavaszi Fesztivál egyik legsikeresebb helyszíne volt az Uránia. Hat koncertet tartottak az épületben. A Cafe Budapest – ami lényegében az őszi fesztivál – keretében három koncertnek adunk helyszínt, köztük egy különleges Werner Herzog filmkoncertnek. De lesznek saját produkcióink is, például egy kamarazenekari sorozat Nemzetek zenéje címmel. Ezenkívül kiemelném Szilányi Enikő sanzonestjét, ami decemberben lesz Kolozsvár Párizsban címmel.
Rendkívül sokszínű a programkínálatuk. Mit szeretnének elérni, az embereknek mi jusson eszükbe, ha az Uránia Nemzeti Filmszínházra gondolnak?
Ha valaki meghallja azt, hogy Uránia, alapvetően a nemzet mozijára gondol. Emellett arra törekszünk, hogy a név biztosíték legyen arra, hogy aki ide bejön, itt magas színvonalú filmet és programokat láthat. Szeretnénk, ha az emberek úgy gondolnának erre a filmszínházra, mint a minőségi kultúra és a magas művészetek színhelyére.
Mi az, amit biztosan nem akarnak?
Nem akarunk a plázákkal versenyezni. Nem mondom, hogy ez a lényegi különbség, de különösen a fiatalok számára biztosan látványos különbség, hogy nálunk nincs kukorica és chips, mondhatnám, hogy no-popcorn-zone vagyunk, mert azt gondoljuk, hogy a filmnézésnek nem elengedhetetlen része az evés, sőt. Nem erről szól a szellemiségünk. Az Uránia – ahogyan már említettem is – a magas művészeti értékeket képviselő filmeknek, alkotásoknak, koncerteknek a helyszíne.
Az épület gyönyörű, minden alkalommal megcsodálom, amikor belépek ide. Szükséges lenne-e bármilyen felújítás?
Két beázott mozitermünk van, szeretnénk minél előbb elkezdeni ezeknek a rekonstrukcióját, hogy ne romoljon tovább a termek állapota. Ezenkívül természetesen az egész intézmény korszerűsítése fontos lenne, hogy még inkább megfeleljen a feladatnak, amelyet az Uránia Nemzeti Filmszínház ellát.